Piac



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Friss postok
Rabszolgapiac
Yesterday at 8:06 pm
írta: Tiberius Theunissen
A másik felem
Yesterday at 12:21 pm
írta: Illuken Silden
Alaesia
Pént. Jan. 19, 2018 9:00 pm
írta: Admin
Elkészültem a karakterlapommal
Pént. Jan. 19, 2018 8:56 pm
írta: Alaesia
Eureka Lilianblake
Csüt. Jan. 11, 2018 3:02 pm
írta: Admin
Avatarfoglalás
Csüt. Jan. 11, 2018 12:31 pm
írta: Eureka Lilianblake
Anpheru Ishneset
Szer. Jan. 10, 2018 7:56 pm
írta: Admin
Molly Rottenberg
Hétf. Jan. 08, 2018 8:43 pm
írta: Molly Rottenberg
Clara Sheyal
Hétf. Jan. 08, 2018 3:04 pm
írta: Admin
Alaesia, a vadócka
Vas. Jan. 07, 2018 5:47 pm
írta: Tiberius Theunissen
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
2 fő
Vérfarkas
1 fő 1 fő
Ember 1 fő 1 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 2 fő 7 fő
Sárkány 1 fő
2 fő
Laochra 1 fő 2 fő
Hárpia 0 fő 0 fő
Összesen 6 fő 15 fő

Piac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Belváros
TémanyitásTárgy: Re: Piac Pént. Dec. 15, 2017 1:37 am
Elysea sokáig nem szólt semmit, hiába szólongattam, már tényleg ott tartottam hogy erőszakosabban lépek fel hogy kizökkentsem, de ekkor kinyitotta a száját.
- Elhiszed hogy nehezemre esik elhinni? - fintorodtam el. Még mindig reszketett, teljesen lesápadt, a lábán alig állt, mégis húzódott volna el. Tényleg nehezen fogadja a kedveskedést annyi szent.
Alig tudott még beszélni is, a torka elszorult, féligmeddig lenyelte a szavakat, egyértelműen még mindig sokkban volt, de ő adta a jó rabszolgát. Már-már azt hinném majdnem annyi akaratereje van mint a levágott kéz tulajdonosának...
- Elysea, nem kell hősködnöd. Mindenkinek vannak gyenge pillanatai. Egyik szolgámtól sem várom el hogy a maximumot nyújtsa ha nem képes rá. - néztem rá miközben tovább bicegtünk az utcán.
A következő mondatom után szinte tiltakozása jeléül is, teljesen elhúzódott. Viszont megállt a lábán, így nem nyúltam utána. A felesleges pátyolgatás csak ront a helyzeten.
- Én is az vagyok, és önként fojtom el. Sőt, az istenért, sárkány létemre repülni se tudok, nincs mivel! Ennél még az is jobb ha sose változtál át, vagy ha félsz a vértől. - horkantam fel kissé gúnyosan. - Örülj neki. Szerencséd van. A félsárkányokba nem sokan kötnek bele mert félnek az erejüktől. És akkor téged a sors se ver azzal a... - elharaptam a mondatot. Sok volt a hallgatózó fül. Nem kell tudniuk min megyek keresztül minden alkalommal mikor el kell fojtanom. Nem hihetnek gyengének, ahhoz még nem elég stabil a helyzetem a ranglétrán.
Folytatni akarta a vásárlást, engedelmesen fejet hajtott, én pedig a fejére tettem a kezem.
- Erős vagy. Meglepsz. Ez jó. - mondtam, majdnem elmosolyodva, azután továbbindultam. Megköszönte. Ezen viszont tényleg elmosolyodtam, és hátranéztem rá.
- Törődök a tulajdonommal. Nem azért vásároltalak meg titeket hogy lelki roncs legyen belőletek. Nem lehet egy rabszolgát teljesen tárgyként kezelni mert hamar elvész belőle a szikra. Nem minden a gazda elégedettsége, ezt jó ha tudod. Ha a rabszolga nem elégedett... Annak ilyesmi a vége. - utaltam vissza az eseményekre.
Ahogy sétáltam vissza a piac központjába, eltűnődtem, vajon min járhatott ilyen sokáig az esze amíg szólongattam. Mert egyértelműen járt valamin, hisz úgy el volt veszve, észre se vette hogy kérdeztem.
- Mi járt az eszedben korábban, Elysea? - fordultam hát oda hozzá. - Az imént, mikor már azt hittem megnémultál a sokktól... - tettem hozzá a pontosság kedvéért. A bevásárlást kérdezősködésem közben elintéztem, úgy gondoltam Tiberius értesítése még ráér amíg hazapakolok, mindent elrendezek otthon, majd utána jelzem neki a fejleményeket... Mindenesetre az idő alatt sikerült kicsit újdonsült szolgám fejébe látnom, aminek örültem. A boldog szolga a jó szolga.

VÉGE

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 3:55 pm
Azerion odajött hozzám, de szégyenemre szinte észre se vettem. Már égett a szemem, mert elfelejtettem pislogni is jóformán.
Csak egy alig látható bólintás-féleség jött össze. De egyértelmű, hogy nem volt minden rendben. Őszintén szólva nem csak a vér látványa viselt meg, de a világnézetem is megrengett. Razaknál láttam már sokféle szolgát, de sosem láttam hogy ennyire szörnyű lenne rabszolgának lenni, hogy valaki képes legyen a saját karját levágni, csak hogy szabadulhasson. Most mégjobban éreztem, mennyire burokban nőttem fel. Mindig azt tanította nekem, hogy ha jól csinálom a dolgom, nem lesz rossz életem és inkább dolgozzak keményen egy gazda parancsaitkövetve, mintsem egyedül, minden segítség nélkül tengessem életem valahol az utcán, mert oda kerülök, ha nem valaki házába dolgozni.
Drag viszont inkább ezt választotta, és még meg is csonkította magát emiatt. Ennyire rossz lenne talán rabszolgának lenni? És én rossz vagyok, amiért nem gyűlölöm az életem?
Nem vagyok több talán, mint egy háziasított vadállat aki annyira hozzászokott béklyóihoz, hogy elfelejti hogy ketrecbe van zárva?
Idő közben elértek hozzám Azerion szavai. Felkaptam a fejem és megtöröltem a szemeimet. Néhány sikertelen próbálkozás után sikerült végre kinyögnöm valamit.
-Sajnálom uram...Jól...jól vagyok.-Remegett a hangom, de a lábam mégjobban. El akartam húzódni tőle, elvégre nem méltó hozzá hogy engem támogasson, nem akartam hogy lenézzék emiatt vagy hasonló. Viszont tudtam hogy nem tartanak meg a lábaim, ha így teszek.
-Tudok dolgnozni... Nn..nincs rá szükség gazdám. Kérlek ne aggódj miattam csak...-elrévedtem pár pillanatra, majdhogynem el is felejtettem hogy éppen mentegetőztem.
-Sajnálom..-fejeztem be mert nem tudtam hol tartottam. Aztán újra ránéztem és végre sikerült megtartanom saját magamat, így elhúzódtam tőle.
-Nem lehetek sárkány...Soha nem voltam az, sosem...változtam át. Ha sárkány lennék nem lennék rosszul a....-vér, Ely...vér! Mély levegőt vettem és egy pillanatra összeszorítottam a szemem, mintha azzal el tudnám hessegetni az előttem lebegő látványt-...vér látványától...uram.-kifújtam a levegőt. Egész jól sikerült összeszednem magamat mostanra, bár kétlem, hogy a szín visszajött volna belém, enni pedig nem volt pofám.
-Kérlek, folytassuk a vásárlást gazdám. Elnézést hogy így viselkedtem. Jól vagyok. Tényleg...-mondtam illedelmesen, és lehajtottam a fejem amíg kipottyant a-remélhetőleg-utolsó könnycseppem.
-Köszönöm az aggodalmad uram.-ezt őszintén mondtam. Jól esett.
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 29
IC reag : 28
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 3:07 pm
Ely egyre rosszabbul nézett ki, odaléptem hozzá. Nem mondom hogy nem aggódtam, most kapom meg a lehető legjobb pótlékot és rögtön veszítsem is el? Na még mit nem.
- Elysea... Minden rendben? - kérdeztem ahogy a vállára tettem a kezem.
Őszintén, kicsit összeszorítja a gyomrom a rosszullévő rabszolgák látványa. Nem ok nélkül, még ha nem is összehasonlítható a kettő. Intettem az egyik árusnak aki azonnal odarohant hozzám egy édes gyümölccsel meg egy vizespalackkal.
- Egyél valamit, és menjünk arrébb, nem akarom hogy elfeküdj itt nekem. - átkaroltam a vállát és úgy fordítottam el a vértócsa mellől, kicsit arrébb sétáltam vele. Már attól jobban lesz talán ha nem emlékezteti a vérfolt arra hogy mi is történt itt.
- Tényleg ez az első hogy ilyesmit láttál? Vért láttál már? - kérdezgettem.
Azért bevallom, vicces a szituáció, az előbb még kész voltam kitekerni Dragratta nyakát most meg Elyseát pátyolgatom... Szép vagy, Azerion, le se tagadhatnád hogy a rabszolgák a gyenge pontjaid.
- Siessünk haza? Vagy van még benned annyi életkedv hogy vásároljunk pár dolgot? Otthon felmentelek a szolgálat alól, Friawinn majd a kezébe veszi az irányítást, kirendelek rád valakit hogy figyeljenek oda rád, nem szeretném ha ez most maradandót okozott volna. - néztem rá, és az arcát fürkésztem. Egyértelmű sokk, könnyes szem, szinte alig vesz levegőt, csoda hogy még nem hányta össze magát vagy ájult el...
- Fria szerint is sárkány az egyik feled. - jegyeztem meg végül, közben egy pillanatra sem engedtem el a vállát, ha összecsuklik legalább el tudom kapni. Dragratta is alátámasztotta az elméletem, két forrásból már bizton merem állítani hogy Elysea félig sárkány, de akkor ő még jól is járt. Ezekszerint benne soha nem kelt fel az a bestia. Bár bennem se lenne... Ellenben erős volt bennem a gyanú elvégre a sárkányom csak más sárkányokra reagál erősebben, érthető reakció. Viszont egyet kell értenem Elyvel, nehéz elhinni hogy benne is ott bujkál ez a fenevad... Nem is nagyon akarok erre gondolni, az előző majdnem-harc miatt megint érzem a jelenlétét, nem akarom ilyesmikkel még jobban felpiszkálni. Nincs rá szükségem. Végre lehiggadt, nem akarok ezzel foglalkozni megint napokig...
Figyelmem újra a szédelgő rabszolga fele fordítottam. Remélem azért összeszedi magát, még nem vettem neki ajándékot jutalom gyanánt... Ehelyett talán egy életre szóló traumát kapott. Remek!

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 10:28 am
Dragratta elkezdett beszédet tartani, én pedig még el is képedtem volna kitartásán, ha nem mindig a földön heverő kezet fixíroztam volna tágranyílt szemekkel. Összeszoritott fogakkal bírtam csak ki hogy el ne hányjam magamat. Csak mikor hozzám szólt voltam képes felemelni a fejem és elszakítani a tekintetem a véres végtagtól.
-n...nem....nem-ráztam hevesen a fejemet.
-nem vagyok sárkány. Tévedsz Drag..-nyöszörögtem nagyot nyelve. Ha egy sárkány vérszomjas, ha egy vadászat során ilyeneket kell látnom hát nem vagyok sárkány. Sosem voltam. Nem érzem magam annak és a vér látványától hánynom kell. Nem vagyok sárkány.
Majdnem elnevettem magam amikor azt mondta, vigyázzak Azerionra. Persze nem voltam éppen vidám kedvembem így a nevetés csak gondolatban maradt meg.
-mégis hogy védjem meg én? Még magamat sem tudom-néztem rá megrökönyödve.
-miért nem futsz még? Menj már!-suttogtam. Fel se tűnt hogy pityergek. Lehet hogy kicsit sokkot kaphattam. Egy egészen kicsit....
Drag elfutott. A tény, hogy Azerion így elengedte talán jobban meglepett mint az hogy Tiberius kiengedte őt piacozni.
A gyomrom még egyet fordult amikor gazdám felvette a földről a kézfejet. Csak remélni tudtam hogy nem kapja el őt senki, hiszen rengetegen látták mi történt és sokaknak fájt a foga a gazdagyilkosra.
Nekem viszont az élet megy tovább. Igyekeztem összeszedni magam, de még mindig nem birtaü kiverni a fejemböl sem a vér látványát, mely az egyetlen bizonyitéka volt mostanra annak hogy Dragratta itt járt egyáltalán, na meg a hang amint...amint leszakad a kéz és...leesik....
Hányni fogok.
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 29
IC reag : 28
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 1:39 am
Bekötötte a kezét, bennem meg megfordult hogy segítek neki. Ekkor odalépett, és a kezembe nyomta a felvett, vérrel szennyezett karperecet.
Tényleg szóhoz sem jutottam, pedig ekkor Elyvel is beszélt pár szót. Rég futnia kéne de még képes mindkettőnkhöz pár szót szólni. Ez az akaraterő valami eszméletlen, pedig az arca mostanra közelít Ely hajának színéhez.
- Átadom az üzeneted. - bólintottam végül. A rabszolgatartó bennem most egyértelműen megtört, ez a régi gladiátorénem elismerő hangja volt. - Most pedig menj, tűnj el a városból, tűnj el a környékéről is, és tégy egy szívességet, soha ne gyere vissza! - kiáltottam utána. Nem kapom el. Egy kóbor macskát már visszahoztam, és több nyűg volt vele eddig mint hasznom. Még egy macskával nem játszom el ugyanezt. És különben is... Úgy érzem, valahol megérdemli. Melyik rabszolga csonkítaná meg magát csak hogy szabaduljon?
Mostanra tényleg biztos voltam benne hogy a gladiátor beszél belőlem...
Szédelegve futott, de gyorsan, gondolkodás nélkül. A tömegből ittmaradók is csak lestek utána, értetlenül állva az események előtt. Én előreléptem és felvettem a levágott kézfejet is a földről, ráhúztam a karkötőt, és kértem egy nagyobb bőrerszényt a közelben bámészkodók valamelyikétől. Abba belesüllyesztettem.
- Tiberius nem fog örülni, de tanulópénznek megteszi. Legközelebb majd hallgat a tanácsokra... - ráncoltam a homlokom miközben elcsomagoltam az ereklyét.
Valóban nem volt eszénél mikor képes volt kiereszteni ezt a hibridet a kezei közül. Vagy akkor sem mikor úgy döntött, megveszi, és azt hiszi a karperece majd visszatartja. És lám, sok erszénnyi pénz és a padlója bánta a dolgokat.
Körbenéztem, a tömeg oszolni kezdett, már jóformán csak a földön sötét szájként tátongó vérfolt jelezte hogy itt történt valami.
Elysea viszont ránézésre nagyon nem volt valami jól, szerencsétlen, Razak ennyire vigyázott volna rá hogy még ilyesmit sem látott? Én sem számítottam rá hogy ma levágott testrészekkel fog szembekerülni, de Damarelben az ember sosem lehet biztos a dolgában!

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 1:28 am
Hatásos volt. A tömeg jó része eltűnt, én pedig a fogaim között szívtam be a levegőt, igyekeztem nem üvölteni, nem életem legkellemesebb élménye az tuti. A vérveszteséggel viszont érzéketlenség is jár, a fájdalom hamarosan zsibbadássá, lüktetéssé vált, ezzel már elbírtam amíg letéptem a ruhám alját és rögtönöztem egy szorítókötést. Sok vér, túl sok. Nemjó. Már rég regenerálódnom kéne... Illetve, érzem hogy csinálja, de baromi lassan és ez nagyon nem jó.
Lehajoltam a csurom vér karkötőért, és Azerion kezébe adtam. Majdnem a tátott szájába hogy kopogtatót csináljak belőle de ennyire én se vagyok elvetemült.
- Szóval üdvözlöm. Reménykedjen hogy nem fogom meglátogatni. Reménykedjen benne hogy el fogom felejteni. Reménykedjen, hogy el tud bújni, mert esküszöm, egy szép napon ha eléggé meguntam már a tétlenséget, le fogom vadászni bárhol is legyen. Nem fogom megölni, kínozni fogom, lassan, apránként. Készüljön fel, és folyamatosan rettegjen, mert bármikor eljöhet érte a Gazdagyilkos. Egyelőre viszont az én életem a fontosabb. - húztam ki magam Azerion előtt, és elléptem tőle, oda Elyhez aki szemmel láthatóan most először lát talán vért is.
- Semmi gond. Sárkány vagy, kislány, fogadd el. Az első vadászatod sem lesz szebb. - vigyorogtam rá, de mostanra durva mértékben szédültem. - Vigyázz a gazdádra, Hópihe. Sok rosszakarója van ebben a városban. - néztem Azerionra, majd kissé botladozva futásnak eredtem. Senki sem állított meg. Ezek után meg is érdemlem...
Átfutottam az utcát. Futottam, szabadon! Egy húsokat sütő árus izzó szenekkel teli tálába belenyomtam a kézcsonkot, hogy beégjen a seb, ne vesszek több vért, menet közben loptam pár lédús gyümölcsöt, kell a cukor, kell a víz... Érdekes módon ahogy távolodtam tőlük, úgy éreztem magam egyre jobban, éreztem hogy gyógyulni kezdtem, éreztem hogy újra élek. Újra szabad vagyok...
Ismét megpróbálkoztam az átváltozással, ezúttal sokkal több sikerrel. Patkánnyá váltam és kirohantam az eszement őrség mellett, ki a városkapun, ki a nagyvilágba. A nagyvilág előtt azonban tettem egy is kitérőt a tartalékaim fele, és nagy örömmel nyugtáztam hogy senki sem bolygatta a helyet. Bevackoltam magam a romos házban előre elkészített rongyokkal, szőrmékkel teli fészekre hajazó ágyszerűségbe, előrámoltam azt a rengeteg szárított húst, aszalt gyümölcsöt, és teliettem magam. Még nem válhattam sárkánnyá, túl feltűnő, de ha kipihentem magam és újra visszatér az erőm, csak azzal fogom tudni ezt a rengeteg kincset elvinni innen.
Olyan rég szárnyaltam már, el se hiszem...
Szabad vagyok. Már nem vagyok Gazdagyilkos, már nem vagyok senki tulajdona.
Dragratta Sirrush Zefirov vagyok. Vad sárkány.
A magam ura.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 24
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 1:08 am
Meghökkenve vettem el a kezemet mikor röhögni kezdett. Összeráncolt szemöldökkel ráztam meg a fejem.
-nem....nem akarod...?-néztem rá majd gazdámra tanácstalanul. Hiszen ő is azt hitte, nem én értettem félre.
-hiszen ráfogtad a..kést...ha nem akkor mire?..-kapkodtam a fejem. Esküszöm én nem megsérteni akartam, vagy alábecsülni. Csak ezt szűrtem le a tetteiből...
Ekkor elmondta hogy Tiberius engedte el és tudod mit? Most már el is hittem. Nem értettem, de elhittem. Hiszen miért ragaszkodna még mindig ehhez ha tudja hogy Azerion elől nem futhat? Nem tűnt hazugságnak, nem tűnt mentségnek sem....mégis olyan abszurd volt amennyire csak lehetett. Ki engedi ki a gazdagyilkost? Karperec ide vagy oda, az édeskevés. Bevásárolhatott.volna mérgekből, vagy fegyverekből, vagy éppen meg is szökhetett volna. Arról nem is beszélve, hogy azzal hogy most itt jelenetet rendez lejáratja a gazdáját.
Épp elgondolkodtam volna amikor hirtelen mozdulatot tett. Pár pillanatig fel sem fogtam. Néztem, amint szinte lassítva hull a földre a kézfej. Síri csönd volt körülöttünk hirtelen, a hang amivel a földön huppant majd a karperec csendült, tovább visszhangzott a fülemben.
Aztán eljutott a tudatomig, mi is történt éppen. Hátrébbugrottam és felsikoltottam amint a vér folyni kezdett a csonkból ami a keze helyén maradt. Soha nem láttam még ehhez hasonlót, sőt még vért is alig. Ez a látvány pedig szinte lyukat égetett belém. Hányinger kerülgetett....pontosabban már nem mondanám hogy lerülgetett. A szám elé kapott kézzel néztem a földön heverö testrészt. Nem bírtam elkapni a tekintetem, de még pislantani sem. Mintha attól féltem volna, megtámad.
Sokan elrohantak, vagy legalább is elhátráltak undorodva, mások kiabáltak. De senki nem mert Drag közelébe jönni. Senki. Ezek után főleg. Drag pedig, legnagyobb meglepetésemre, egy hang nélkül állt. A vére már lassan tócsát formált körülötte mégis aligha látszott rajta a fájdalom.
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 29
IC reag : 28
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 1:00 am
Ely odalépett hogy lenyugtassa én pedig húztam volna el onnan de Dragratta röhögésben tört ki. Ekkora halvány lila gőzöm nem volt hogy most mi történik. Tényleg. Ha nem engem akar megölni akkor mi az istennek a kés? Mást akar vele megölni? Vagy most tényleg megpróbálja kivéreztetni magát? Vagy ő öli meg magát?
Tény és való, belőlem is kibuggyant egy féligmeddig visszaszorított gúnyos horkantás mikor elmondta hogy valóban Tiberius engedte el, és hogy adjam át, hogy egy "ostoba barom". Valljuk be, ezzel egyetértek. A végén tényleg alábecsülte a lányt, hiába szóltam jóelőre, hiába kértem hogy figyeljen! Volt bennem egy kis köcsög "én-megmondtam"-hang, de ostobaság ezzel kérkedni. Mind hibázunk néha.
Új szerzemény? Nahát, ez új. Tiberiust nem olyannak ismerem akinek egy nő elvenné az eszét, összeismerkedett volna valakivel?
Amikor viszont Dragratta játékszerről kezdett beszélni rájöttem hogy ez inkább rabszolga leírása lehet. Alapszabály hogy nem kezdünk érzelmi viszonyt az ágyasainkkal. Azért ágyasok! Oh te jó ég, át kell hívnom magamhoz megbeszélni vele a dolgokat...
Ekkor a figyelmem újra a késre irányította. Ajándékot? A kést?
- Milyen ajánd...
Felemelte a kezét, én pedig szinte azonnal tudtam mi következik. Mire odanyúltam hogy kirántsam a kést a kezéből azonban már rég késő volt. Szinte lassítva láttam ahogy a kéz a földre puffan, a karkötő lepattan róla és Dragratta cipőjének ütközik. Szó szerint tátott szájjal álltam ott, a tömegben többen felsikítottak, volt aki összecsuklott, volt aki elhányta magát. Gyorsan oszolni kezdtek, annyi szent. Én pedig álltam ott, teljesen lesokkolva.
Levágta a kezét. Konkrétan egy hang nélkül, pedig az arcán látszik hogy kurvára nem lehetett kellemes élmény.
Azt hiszem szólok Tiberiusnak hogy innentől inkább nyakörvet csináljon ilyen anyagból...
Te jó ég.
Bevallom őszintén, tisztelni kezdtem Dragrattát, hibrid vagy sem. Kicsit magamra ismertem benne. A végsőkig elmegy a céljaiért, nem hagyja hogy az útjába álljanak... Kár hogy nem az emberek oldalán áll, bizony nagy kár.

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 12:21 am
A karkötő. Bizony, amiatt van minden. És a kezemről nem jön le. Azerion persze félpercenként rávilágít, nehogy elveszítsem a fejem.
Aztán felröhögtem. Először ő szólalt meg. Aztán Ely is odalépett mellém és a vállamra tette a kezét. Szinte kétrét görnyedve vihogtam, törölgettem a könnyeim.
- Most.. Komolyan... Azt hiszitek... Hogy olyan... Hülye vagyok, hogy... Hogy megölném Azeriont? - sipítoztam, alig kaptam levegőt. Ez az évszázad vicce. Ennyire nem nézhetnek ostobának, vagy kétségbeesettnek!
- Drááágáim. Alábecsültök. Mikor próbálkoznék én ilyesmivel? - vigyorogtam miközben lóbáltam a kezemben a kést. A tömeg falat alkotott körülöttünk és ismét kutyaszorítóban éreztem magam, és annál jobban a világon semmit nem gyűlölök.
Hogy mire kell a kés? A kezemre néztem, az összeégett, kissé szenes, vörös, hólyagos bőrű kezemre. Meg az égett rész tövében csillogó aranyszín vacakra.
Aztán Azerionra néztem, és elmosolyodtam.
- Mind alábecsültetek. Tiberius egy ostoba barom. Így szóról szóra átadhatod bátran, én üzenem. Komolyan azt hitte hogyha kienged az ajtón én öleb módjára visszamegyek? Tényleg? - kacarásztam - Pedig ez az igazság, elengedett vásárolni, Azerion. Te érted ezt? Elengedett! Először azt hittem valami csapda vagy teszt, amikor kiértem a telekről majdnem világgárohantam. Annak a pasinak az eszét vette az új kis szerzeménye, a rohadt pöcs arra se volt képes hogy legalább a szemét leakassza róla míg velem beszélt. - hangom kissé átment morgásba, de ez érthető.
- Add át neki rosszkívánságaim, kérlek. Remélem sokat fog még szenvedni életében. El ne ragadják tőle az új játékszerét. - villant fel a szemem bosszúszomjasan, de nem törtem ezen a fejem amíg rajtam volt ez az ócskavas.
- És ha már itt tartunk... A kés. Küldenék egy búcsúajándékot is Tiberiusnak. - mondtam mosolyogva, megráztam a kezem hogy a karkötő teljesen a csuklóm tövébe csússzon, majd felemeltem a kezem, és egy gyors, erős mozdulattal lecsaptam a kézfejem. Tompa puffanással hullott a földre, a karperec pedig csilingelve koccant a cipőmnek. Úgy összeszorítottam a fogaim hogy éreztem ahogy egy-kettőből letört egy kis darab, felmorogtam, nyögtem, miközben a kézcsonkhoz kaptam.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 24
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Csüt. Dec. 14, 2017 12:06 am
Egy kicsit ellazultam mikor Azerion engedte felállni Dragot. Azonban rögtön utána a tenyerembe is temettem az arcomat. Miért nem tud csak engedni neki...Azerion nem éppen arról híres hogy finomkodik. Nem értettem mit tervez. Azt értettem mit akar de szabadságot akarni édeskevés ha a gazdád jele ott van rajtad... Neki meg különösen, azzal a fura varázs-karkötővel vagy mivel...
Aztán a tömeg felhördült és hátrált egy-egy lépést, ugyanis a gazdagyilkos ezúttal fegyvert rántott... Azerionra...
Ekkor már a víz is levert engem. Nem fogja tudni bántani Azeriont. Előbb törik el a kés mintsem hogy sebet ejtsen rajta. Megtámadni őt pedig igazán nem volt bölcs döntés. Valahol meg tudom érteni, hisz szabad akar lenni, de... Ezzel csak megöleti magát.
-Drag...kérlek ne tedd - nyúltam a vállához óvatosan. Nem voltam hülye, nem Azeriont védtem, arra igazán nem volt szükség. Ellenben ha Drag megpróbálja őt megölni akkor abból mindenképp hulla lesz és nem egy férfié...
-Kérlek hallgass rá, ne próbálkozz hülyeséggel...-mondtam halkan. Remélve persze hogy nem engem öl meg helyette. Nem ismertem nyilván..csak egy sorstársam vagy mi. Az azért jelent valamit még nem? Rabszolga nem öl rabszolgát...Nem?
-nem fogod tudni megölni őt, te is tudod. Ne nehezítsd meg a helyzetedet...-néztem rá könyörögve, és közben magamban azért könyörögtem, hogy a kés nehogy bennem kössön ki. Semmi emberi nem volt a szemeiben, semmi... Csak ne csinálj hülyeséget, kérlek....
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 29
IC reag : 28
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 11:48 pm
Dragratta úgy viselkedett mint valami fúria. Tényleg félelmetes mennyi erő, mennyi elszántság, mennyi kitartás van ebben a nőben.
Elyre hallgatva engedtem fel a földről, persze azonnal rohanni kezdett volna.
Úgy látom a beszédem ismét felnyitotta a szemét.
- Elysea, vigyázz magadra. Nem szeretném ha bajod esne. - néztem rá hátra - Ezen a ponton az sem érdekel Tiberius minek örülne. - morogtam miközben visszafordultam a hibrid felé. - Így is sokkal tartozik nekem...
Dragratta felém nyújtotta a karkötőt, feltéve a millió aranytalléros kérdést, de megráztam a fejem.
- Ha akarnám se tudnám leszedni. De nem is akarom. Kérd meg rá Tiberiust, vagy leveszi, vagy nem. Utána meg újra ülhetsz a pincében hónapokat. - vigyorogtam rá ismét fölényesen. Azt hittem megadja magát, már nyúltam volna érte hogy akkor visszacipelem Tiberiushoz, persze szokás szerint nem csalódtam a Gazdagyilkosban.
Pár másodpercen belül egy tőr hegye szegeződött rám.
Tényleg rettentő elszánt, a szemei olyan tűzben égnek mintha már most egy sárkány állna előttem, pedig Tiberius karkötője és a képességem is elnyomja az ösztöneit. Erre itt ül előttem, majdnem ereje teljében, csak az alakváltását nem képes használni. Lenyűgöző, ugyanakkor aggasztó. Ha én is kevés vagyok ehhez, mit kezdenék én uralkodó lényekkel?
Vagy csak Dragratta lenne ennyire teli haraggal, hogy szinte lerázza magáról a béklyókat?
Úgy vihogott mint egy eszelős. Nem normális, lehet hogy megveszett. Talán közel se kéne mennem hozzá.
- Hát akkor meghalsz, aranyom, mert az rohadt biztos hogy visszacipellek. Rajtad a karkötő, mégis hova mennél? Nem tudsz alakot váltani, így nem vagy több mint egy vérszomj nélküli vámpír. - néztem rá egyre értetlenebb arccal. Tényleg nem tudom miért harcol még. Semmit sem tehet. Nem fogja fel?
- Megkeményíthetem úgy a bőröm hogy nem tudsz rajtam egy karcolást sem ejteni, Gazdagyilkos, meg se próbálkozz vele. Csak beletörne a bicskád. - vigyorodtam el magamon, és a rögtönzött nagyon rossz szóviccen. Attól még igaz. Nem tudna megölni holmi vacak pengével.

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 11:34 pm
Rettentő dühös lettem, ha nem lenne ez a rohadt karkötő már lerágtam volna az arcát. Hagyjon már végre futni, hadd menjek már a francba el ebből a tetves városból, el minél messzebb ezektől a zsákmánynak is undorító emberektől!!!
Talprarángatott, én meg felvisítottam.
- NEM MEGYEK VISSZA! NEM! - üvöltöttem az arcába, aztán kitéptem magam a kezéből és meglódultam, de a lendületem arccal a föld fele vitt.
Ez komolyan kigáncsolt. Kigáncsolt! Felmorogtam, a vérem szinte forrt a haragomtól, már álltam fel hogy most szétverem valamijét a közeli házfalakon mikor nemes egyszerűséggel felpofozott. Olyan sokkot kaptam hirtelen a morgás is bennemakadt. Legalább ő tudja hogy kell egy szolgát kezelni...
Ahogy folytatta tovább a szövegelést újra visszatért belém az élet. Akkor is le fogom törölni a vigyort a képéről, le én!
- Már rég nem lennék itt, te rángatsz vissza. - sziszegtem, aztán felemeltem az égett kezem. - Szedd le rólam ezt a szart és itt sem vagyok. Becsszó. - mondtam ránézve, de jól tudtam hogy ő se tudja levenni. Senki se tudja levenni és már kurvára ideges vagyok! Tiberius meg a nyomorult bizsuja, hülye fémdarab! De mégis, legbelül tudtam hogy a drágalátos Azerionnak rohadtul igaza van, az önnön büszkeségem juttatott ide. Nagyképű lettem, sérthetetlennek hittem magam.
De most a büszkeségem is fog innen kijuttatni.
Körülnéztem a közelben bármilyen fegyver után kutatva, majd kikaptam egy kisebb tőrt az egyik közeli bámészkodó zsebéből és Azerionra fogtam.
- Előbb halok meg minthogy visszamenjek. Előbb szeletelem fel magam, előbb fogom felvágni itt az ereim újra meg újra hogy kivérezzek még akkoris ha szinte lehetetlennek tűnik. Nem fogsz visszavinni, senki sem fog. Eleget éltem rabszolgaként, vad sárkány volt az anyám, nem fogtok ketrecben tartani, puhabőrűek. Nem fogtok. - kezdtem el szinte őrült módjára vihogni. Pár pillanatnyira vagyok a szabadságomtól, annyira megrészegít, annyira boldog vagyok... Itt a kés a kezemben ő pedig semmit sem tehet, de nem ám. Egy mozdulat az egész, és enyém a világ.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 24
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 11:20 pm
Nem tévedtem, valóban Drag volt az. A hajszín megzavart ugyan, de nem sok nő futkos ilyen színű szemekkel szabadon errefelé...
Érteltenül néztem rá. Miért menekült, ha vásárolni jött ki? Nem tartom valószínűnek, hogy a gazdagyilkosnak bárki elhinné hogy nem szökni próbál. Én is erősen kételkedtem, bár tény hogy Tiberius meglehetősen engedékeny a rabszolgákkal. De mégis ki küldené ki pont Dragot? Mármint..ő Drag! Miért menne vissza oda?
Mosolyogva intettem neki mégis mikor elviharzott. Azerion azonban ennyivel nem rendezte le. Megragadott és magával vonszolt, egyenesen drag után. Természetesen nem ellenkeztem de valahol mélyen szurkoltam dragnak hogy el tudjon meneküli. Aztán Azerion megindult elengedve engem. Számat rágva tipródtan egy kicsit. Aztán észbekaptam és utánaszaladtam. Meg sem fordult bennem hogy elmenekülök vagy bármi hasonló. Átfurakodtam magam a tömegen. Felsóhajtva nyugtáztam hogy gazdám elkapta Dragot. Ránéztem a kezére és fájdalmas szisszenés hagyta el a számat. Idegesen néztem körbe. Lincshangulat volt..
-Uram...-kezdtem bele alig hallhatóan
-nem...nem hiszem hogy Tiberius úr boldog lenne ha baja esne Dragnak. Ha sokáig a földön van a keze jó eséllyel összeszed valami fertőzést..-mutattam az említett testrészre. Próbáltam higgadtnak tűnni és nem annak a látszatát kelteni hogy Dragrattát védem. De végül is így volt...
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 29
IC reag : 28
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 9:51 pm
Amikor Elysea megszólalt, valóban felismertem a hibridet. Fekete volt a haja, de egyértelmű, azok a sárga szemek bőven leleplezik. De mi van a kezével?
- Éppenséggel igen, de felettébb gyanús a viselkedésed... - kezdtem, de ő folytatta tovább.
- Ne próbálj meg átejteni, Dragratta, ennél tudhatnád hogy több eszem van. Mit keveregsz idekint? Tiberius biztosan nem lenne olyan hülye hogy elengedjen vásárolni, ki van zárva. Hogy lógtál meg? - követeltem a válaszokat, és közelebb léptem.
A tömeg vészesen gyűlt körülöttünk, az ő szemei pedig a kiutat keresték. Aztán el is köszönt és eliszkolt a tömegbe. Felszisszentem, és magammal rántottam Elyseát egy sor káromkodás közepette.
- Hogy a francba szökött ki? Nem létezik hogy Tiberius tényleg kiengedte volna... Vagy mégis? Az a sültbolond rohadtul elbízta magát, megmondtam hogy el fogja bízni magát! - dohogtam futás közben. Csak azt láttam ahogy Dragrattát valaki nyakon ragadja, majd szép, nem túl nőies mozdulatokkal kiverekedi magát a tömegből és futásnak ered.
A szentségit, de rohadtul gyors!
Végül elengedtem Elyseát annyira hogy elrúghassam magam, hogy elérjem a nőt és a földre terítsem. A kezeinél lefogtam. Végre láttam mi történt a kézfejével. Szét van égve.
- Mi az isten..? - kérdeztem elborzadva a kezére nézve, ő meg csak vigyorgott mint a tejbetök.
- Eszednél vagy te, kislány? - kérdeztem, úgy néztem rá mint valami kiszabadult őrültre. Talán az is.
- Mindegy. A karkötő még rajtad van, és ez így is fog maradni. Most azonnal visszaviszlek Tiberiushoz és mostmár tényleg kurvára hálás lehetne nekem amiért kétszer is helyrehoztam azt amit te elrontottál neki. - morogtam, és talpra rángattam, erre megint futásnak eredt volna, de kigáncsoltam. Azt a mély sárkányhangot ahogy felmorgott... Ha sima ember lennék most a sikítófrász kerülgetne. De nem vagyok. Úgyhogy csak rideg arccal ránéztem és felpofoztam.
- Semmit nem tehetsz a sorsod ellen. Nem kellett volna ennyit engedni a csábításnak, már rég menekültként, szabadon élhetnél valahol kurva messze innen, de nem, neked mindig vissza kellett jönnöd újabb és újabb rabszolgatartókat kisemmizni és megölni... Örülök hogy ezúttal nagy fába vágtad a fejszéd. - néztem rá, és elvigyorodtam. De még hogy örülök. Ez a Vörös dög több borsot tört az összes nemes orra alá mint bármelyik másfajú személy valaha. Érthetetlen. Én már rég kivégeztettem volna...

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 9:42 pm
Ahogy kirohantam, futottam volna én tovább hogy beverjem pár kovács vagy kuruzsló fejét hátha egyikmásiknak eszébe jut valami erről a trükkös bizsuról, amikor ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött, és én hülye, én igenhülye, megtorpantam. Nem fordultam hátra, csak félig.
Elkeseredésemben röhögésben törtem ki.
- Ely és Azerion! Hát persze hogy belebotlok valakibe akibe nem kéne... - sziszegtem gunyorosan, miközben a kezemet dugdostam a ruhám ujjába.
- Mi járatban? Vásárolgatunk? Tiberius engem is kiküldött hogy vegyek neki a holnapi ebédhez ezt-azt... Látod, itt a kosár. Nem is olyan rég értem ide, épp csak körülnéztem hol a legérdemesebb vásárolni... - kezdtem magyarázkodni, de volt egy olyan érzésem hogy Azinak több esze van mint Tibinek, szóóóóval nem tudom őt mennyire vághatom át a kerítésen ezzel a csicsergős szöveggel. Valószínűleg semennyire de egy próbát megér.
A tömeg körülöttünk kezdett gyanúsan sűrűsödni, el kell húznom a csíkot mielőtt még valami baj történne. Nem megyek vissza. Kizárt. Nem fogom Tiberius vernivaló fejét tovább bámulni. Előbb rágom le a lábamat!
- Most pedig, ha megbocsátassz, elintézném a teendőimet, úgyhogy... Pá! Jó volt téged újra látni Hópihe. - intettem, és elindultam volna könnyed de sietős lépteimmel hogy faképnél hagyjam őket mikor hátulról egy kéz kapta el a nyakam, és magához rántott.
- Tiberius megkarkötőzött, eh, Gazdagyilkos? Fogadjunk ő nem bánik úgy veled ahogy azt érdemelnéd! Majd én megmutatom te szuka... - lihegte valaki a fülembe. A tömeg eléggé összezárt körülöttem, kezdtem rohadtul dühös lenni. Visszakézből orrbakönyököltem a faszit aki rámmászott, és a kossárral ütöttem le még párat akik közeledtek, majd előrebukfenceztem, ki a lábuk között.
Mikor azt hittem végre leráztam a csőcseléket újra belém vágódott valaki és a földre nyomott, már üvöltöttem fel hogy eresszen el mikor észrevettem hogy Azerion az. Oh, bazdmeg.
Rávigyorogtam.
- Heló. Rég találkoztunk, nemigaz? - kérdeztem vigyorogva. Közben viszont legszívesebben megcsapkodtam volna, pont a kissé szenes kezemre nehezedett rá. Aucs.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 24
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 9:26 pm
Éppen a konyhán dolgoztam. Szokás szerint korábban keltem, mint a többiek. Csináltam nekik reggelit, majd takarítottam kicsit. Persze a nyugalom addig tartott, míg fel nem ébredtek a cselédek. Az egyikük sikeresen elesett és elejtette a tányérját ami apró darabokra törve terítette be a padlót. Felsóhajtottam. Van ami nem változik...
Elkezdtem összesöpörni a törmelékeket. Éppen a nagyobakat szedegettem, mikor mindenki vigyázzba vágta magát. Felnéztem és Azerion támaszkodott az ajtóban. Gyorsan kiegyenesedtem és illedelmesen köszöntöttem.
-Jó reggelt gazdám-néztem rá nagy szemekke, mikor mint kiderült, hozzám jött.
Miután végigmondta amit akart kivonult, én pedig ott álltam, még mindig az ajtót nézve bambán. Kiesett a kezemből a lapát is meglepetésemben. Lehajoltam, felszedegettam a nagyobb darabokat, még mindig az ajtót nézve, kidobtam aztán...aztán rohanni kezdtem felöltözni. Ilyen gyorsan még sosem készültem el. Felkaptam két kosarat, és még el sem múlt a meglepetésem már lent álltam az előtérben.
Jutalmat kapok! Én!!!! ÉN!!!
Mikor megdícsért büszkén elmosolyodtam. Persze nem engedtem hogy nagyon látsszon rajtam mennyire kellemesen érintett hogy azt mondja büszke rám. Ez olyasvalami volt, amit a rabszolgák nem sokszor hallanak.
-Köszönöm uram. Nagyon szeretek itt dolgozni-ezúttal teljesen őszinte voltam, nem csak udvarias. Nem sok ideje voltam itt, mégis már most otthonomnak tekintettem a házat, családomnak a szolgákat.
Szapora léptekkel követtem Azeront. A piac szóról mindig a rabszolgapiac járt a fejemben. Ez sem sokban különbözött attól, talán csak annyiban hogy az eladók nem verték az árut, az áru pedig nem sírt.
A emglátogatott árusokat igyekeztem a fejembevésni, és kedvesen mosolyogtam mindre.
Ekkor valami zűrzavarra lettünk figyelmesek. Egy nő rohant ki a kovácstól. Nem ismertem, de mégis úgy éreztem, így hát összehúzott szemekkel figyeltem amint menekül.  Amikor közelebb ért felkiáltottam.
-Drag?!!-szaladt ki belőlem, majd Azerionra néztem és a szám elé kaptam a kezemet.
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 29
IC reag : 28
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 9:10 pm
Ma úgy döntöttem, Elysea kap egy kis jutalmat amiért ennyire szépen dolgozik. Friawinn ötlete volt, azt mondta, látja benne a potenciált. Büszke voltam rá, nem tagadom. Talán hű pótléka lesz Jaarának, még ha... Ha nem is teljesen. Az majd elválik, egyelőre jó úton halad az első kiváltsága felé, ha Friawinn továbbra is ennyire elégedett lesz vele hamarosan megkaphatja a különszobáját is. Addig viszont maximális teljesítményt várok el tőle!
Reggel az első dolgom volt felkeresni őt, a megszokotthoz híven a személyzeti konyhán találtam, épp a cselédek által összetört két tányér maradékát takarította fel.
- Jó reggelt, Elysea. Friawinn nagyon büszke rád, rengeteget dícsér téged. Úgy vélem, én sem panaszkodhatok a munkádra, mindent elvégzel amit kiszabnak neked, sőt, többet is. A mai nap ezért szeretnélek egy kisebb jutalomban részesíteni. Fejezd be a munkád és vegyél fel utcai öltözéket, kimegyünk a piacra. - mondtam az ajtófélfának támaszkodva. Ügyes lány. Tudom hogy meglepetésként fogja érni, de ez a cél.
- Ha végeztél várj meg a csarnokban, hozz magaddal két kosarat is, elintézünk némi bevásárlást is ha már kimegyünk. - szólaltam meg ismét, majd kisétáltam az ajtón, és felmentem a szobámba hogy felöltözzek. Ma csak sétálni fogok, Hajnal ma maradhat a többi lóval.
Összekészülődtem, teljes utcai felszerelésben forgolódtam a tükör előtt. Megfelelő. Azért egy-két kést is eltettem, elvégre sosem lehet az ember biztos a dolgában. Amikor végeztem, lesétáltam a lépcsőn, nem csalódtam, Elysea már a hallban várt rám.
- Helyes. Induljunk, ne vesztegessük az időt. Megmutatom az eladókat akiknél már kedvezményeink vannak, bemutatlak nekik, hogy ha később kiérdemled a bevásárlás jogát, felismerjenek, és ne próbáljanak neked bármit is drágábban eladni. Megmutatom az üzleteket ahova Friawinn járni szokott, és esetleg vetethetsz magadnak néhány holmit is, ha úgy tartja kedved. Nagyon elégedett vagyok veled, Elysea. - néztem végig rajta, szemeim tükrözték jó hangulatom.

A piacra érve pár standot már megjártunk, mindenki az emlékeibe véste a fehér hajú lányt. Helyes. Nem szeretném ha bárki is ki merészelne tolni vele, és egyúttal velem is. Annak nem lenne jó következménye.
Ahogy nagyban sétáltunk a fő útvonalon, éktelen kiabálásra figyeltem fel az egyik kovácsműhelyből, majd percek múlva kirohant egy nő, a kezét szorongatva. Mi az isten történik itt? Persze az ilyen hadakozások mindennaposak, majdnem elsiklottam felette de volt valami veszettül ismerős a nő járásában, mozgásában. Egyszerűen nem tudtam hova tenni....

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac Szer. Dec. 13, 2017 8:52 pm
Új játék: Azerion, Elysea




Egyszerűen képtelen voltam elhinni hogy Tiberius, ha kelletlenül is, de elengedett. ELENGEDETT! Szinte madarat lehetett volna velem fogatni.
Rutinosan mozogtam a városban, hamar a piacon kötöttem ki, ahol fütyörészve vásároltam össze magamnak mindenféle finomat. Óóóó nem, semmit nem vettem ami az ebédhez kell. Ez már egy szabad ember vacsorája, úgy bizony!
Csak az a tetves karkötő ne fityegne még mindig a kezemen. Apropóóóó...
Egy szárított húscafatot majszolgatva kerítettem egy kovácsműhelyt. Na de így nem lesz jó... Sarkon fordultam, és végignéztem a standokon, smink, smink, szénpor, akármi! Ah, bingó! Miután felpakoltam a fekete porból, meghúztam magam egy kis utcában és alaposan bepacsmagoltam vele a hajam, nem tökéletes munka, lévén vakon csináltam, de a célnak megfelel. A szememen sajnos az istennek sem tudok változtatni, úgyhogy igyekeznem kell nem nagyon villogatni a drágáimat. Amíg félhomályban vagyok úgyis szinte teljesen kerek a pupillám, a szemem is majdnem feketének tűnik tőle, talán nem lesz vele gond...
Visszatipegtem hát a kosárkámmal a kovácsműhelyhez, és egy széles, angyali mosollyal beléptem az üzletbe.
- Üdvözlet, jóuram! Ki tudna segíteni egy hölgyet a bajban? - kérdeztem, előadva legművészibb ideges kuncogásom. A hajamat nem mertem dobálni mert még kijön belőle a por.
- Üdvözlöm, hölgyem! Miben állhatok rendelkezésére? - kérdezte a középkorú pasas. A keze kérges volt a munkájától, a száraz levegőtől pedig jóval öregebbnek tűnt, a hangján hallatszott hogy még ott bujkál benne a fiatalos tűz... Ideális.
- A minap vettem ezt a fránya karkötőt, de az istennek nem tudom leszedni azóta sem, és nem túl kényelmes alváshoz... - emeltem fel a kezem. Átfutott az arcán valami, de nem foglalkoztam vele. Kellett volna.
Intett, hogy lépjek közelebb, majd ahogy megvizsgálta a karkötőt, dühösen rámnézett.
- Ez itt Tiberius Theunissen karkötője! Mégis mit képzelsz, rabszolga? - förmedt rám, én pedig kivicsorítottam a fogaim és felmorogtam.
- Tudod kit nevezz te rabszolgának... - sziszegtem, ő pedig az asztalra csapott.
- Ki az üzletemből! Nem fogok balhéba keveredni Tiberiussal, nem hiányzik a nyakamra egy csalási ügy, vagy pereskedés! Ennyim van, nem több, csak a műhelyem! Nem fogom egy rabszolga miatt elveszteni, nem vagyok hajlandó segíteni, takarodj innen! - ordított, én pedig megfeszítettem az állkapcsom, aztán benéztem mögé a műhelybe, félrelöktem hogy csak úgy zuhogott, aztán átugrottam a pulton és bevetettem magam a műhelybe. Beletartottam a kezem a tűzbe, felmorogtam ahogy a bőröm égni kezdett, de az a kurva karkötő meg se moccant, pedig a kezem mostanra már erősen kezdett szenesedni helyenként. Végül egy dühös kiáltással kirántottam a kezem a tűzből, felrúgtam egy utamba tévedő kovácsinast és kirohantam az ajtón, ékes káromkodások közepette. A kezemet szorongattam. Miből van ez az istencsapása?!
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 24
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Piac Kedd Dec. 12, 2017 11:54 pm
...
avatar
Admin
Admin
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 223
IC reag : 73
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 08.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Piac
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Piac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Belváros-
Ugrás: