Catherine Delaver



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Friss postok
Szabályzat
Yesterday at 11:09 pm
írta: Admin
Friawinn
Yesterday at 5:16 pm
írta: Friawinn
Chorinthya Blackflame
Hétf. Nov. 20, 2017 3:20 am
írta: Chorinthya Blackflame
Medeia T. La Muse
Vas. Nov. 19, 2017 9:03 am
írta: Medeia T. La Muse
Elérhető rangok listája
Szer. Nov. 15, 2017 8:00 pm
írta: Admin
Rabszolgapiac
Kedd Nov. 14, 2017 4:46 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Elysea
Pént. Nov. 10, 2017 8:17 pm
írta: Elysea
Fairlith Naxhar
Pént. Nov. 10, 2017 8:08 pm
írta: Fairlith Naxhar
Azerion an Sluaghan
Pént. Nov. 10, 2017 8:05 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Dragratta Zefirov
Pént. Nov. 10, 2017 8:04 pm
írta: Dragratta Zefirov
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
0 fő
Vérfarkas
0 fő 0 fő
Ember 0 fő 0 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 0 fő 0 fő
Sárkány 0 fő
0 fő
Laochra 0 fő 0 fő

Catherine Delaver
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts
TémanyitásTárgy: Catherine Delaver Hétf. Okt. 23, 2017 3:38 am





Catherine Delaver


"Kockázataimról és mellékhatásaimról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét."




Személyes adatok




Teljes név:
Catherine Meredith Delaver
Kor:
530
Születési idő:
1487. október 4.
Születési hely:
Damarel, királyi palota



Cathie
Danielle
Campbell



Foglalkozás:
Amira volnék, nem hiszem, hogy kell foglalkozás.
Lakhely:
Vérhegy, a kastély nyugati szárnya
Tartózkodási hely:
Amerre épp kedvem van, de rendszerint Vérhegyen



Faj:
Vámpír
Rang:
Amira
Csoport:
Nyugati klán



Áátváltozás ideje:
Vámpírnak születtem.
Áátváltozás helye:
Damarel, elvégre ott születtem. Vámpírként...
Átváltoztató neve:
Nyugodtan lehet nevezni sorsnak, genetikának.






Képesség



Fagyasztás

Képességem, ahogy már a nevében is benne van a fagyasztás. Igen éléseszű következtetés, hogy képes vagyok megfagyasztani dolgokat.
Mióta az eszemet tudom, képes vagyok erre. Szóval korán megtanult korcsolyázni körülöttem mindenki, - aki meg nem, az meg minimum begyűjtött egy combnyaktörést.
Nincs szükségem vízre, hogy bármit, vagy bárkit hidegre tegyek. Ha nagyon bele akarunk menni a részletekbe, akkor a levegő nedvességével játszadozok. Jobban szeretem a képessége a magam képére formálni, teszem azt létrehozni belőle fegyvereket, minthogy szerves anyagot fagyasszak meg. Ennek ellenére szoktam. Az életem azért többet ér, mint az, hogy mit szeretek, vagy mit nem.
Persze, ezek a fegyverek nem olyan tartósak, ha túl vékonyak, akkor könnyedén törnek. Pajzsként is egész jól funkcionál, elpusztítására tudom ajánlani a lángszórót, vagy a sárkánytüzet. Ez hatásos a jegem ellen. Persze, ha nem azonnali eredmény kell, akkor előbb-utóbb a napon is elolvad, mérettől és súlytól függően minimum három nap, maximum két hét, míg elolvad.
Ja, és még valami: másolni, el lopni és egyéb huncutságokat nem lehet vele csinálni! A képességem az enyém és nem adom.





Család



A családom... Nos, anya és apa ugyebár a robbanásnál életüket vesztették, meg a nagypapi is. Ennek ellenére, hallottam jó pár pletykát, hogy mennyire népes is lehet a családom. Szóval, kedves rokon, kérlek ne vedd zokon, ha nem tudok rólad, nem is ismerlek, meg ilyenek.






Személyiség



Viselkedésem hűen tükrözi, hogy anyám lánya vagyok. Noha, korántsem vagyok annyira szeleburdi, mint ő, azért még is csak örököltem tőle. Némi higgadtságot meg apától. Ettől függetlenül hangulatember, khm, akarom mondani vámpír vagyok. Néha előbb cselekszem, mint hogy végig gondolnám, hogy talán mi is lenne a helyes lépés. Arról nem beszélve, hogy nem vagyok előítéletes. Szóval, hamar túllépek ezen a ki milyen fajba tartozó hisztérián. Szóval… nem tudom. Vagyok, aki vagyok.







Életrajz



Az emberek fővárosában születtem. Anyám, a 3. Vadász, a Vezérnő és 4. Matriálca volt. Apám mindössze csak a Vezér, és 4. Patriálca volt. Oldalakat tölthetnék meg azzal, hogy ki is volt Sophie Delavar és Astaroth Delaver, mit értek el együtt és külön-külön. Ezúton is megköszönném, hogy összeügyeskedtek engem. Köszi, anya és apa!

Népes kiscsaládom volt, apa részéről volt egy évszázadokkal idősebb bátyám, a nagypapi részéről meg egy nagynénim és egy nagybácsim. Ezt viszont, még most utólag sem akarom tudni, hogy sikerült ezt nekik, így megcsinálni.

Én, kérlek szépen 1487 nyarán, pontosan július 29.-én hajnali négy óra ötven perckor. Szóval anyát nem hagytam aludni, s születésnapja alkalmával ki is bújtam. Nem, nem tudtam várni egy napot, hogy legalább ne egy napra essen a szülinapunk. Nos, ez van.
Damarel, az emberek fővárosa. Az otthonom. Itt születtem, itt nőttem fel. És innen űzték el a családomat, na meg persze engem is.

Egy olyan világba születtem, ami majdnem, hogy mentes volt az előítéletektől. A tény, hogy az emberek vezért egy ősvámpír volt, szerintem mindent meg is magyaráz. Életem első évei nem mondtatnám, hogy nagyon jelentőség teljesek voltak. Apám rendet tartott a birodalomban, anya... hát, ő, nos, anya volt. Ezt szerintem csak akkor érted meg, ha ismerted. Ennek hiányában, nos, nem tudok segíteni. Engem sosem vitt magával, mikor épp lerombolt a fél várost, az ő szavaival élve, "nem akartam és csak járulékos veszteség volt. Meg egyébként is, úgy is renoválni akartuk..."
Szóval az életem békés és normális volt. Egészen addig, míg fel nem bukkant Lucifer.

Igen! Lucifer. Pontosan ő volt az, akire egyáltalán nem számított senki. S ennek örömére szépen fel is forgatott mindent. Minden, de minden tönkre ment miatta. Igen, haragszom rá, és ha a kezeim közé kerül, senki nem szedi ki onnan! Egy nagyon csini porcelán kiskanállal fogom kibelezni, pusztán szívjóságból, mert neki köszönhetem, hogy elveszítettem mindenkit, aki fontos volt nekem. Szó se róla, felnőttem, Amira lettem. Csak hát... na.

Rögtön tudni lehetett, hogy gond van. Ezt még én is megértettem az akkor 13 évemmel. Őszintén nem tudom mi történt. Nem sokra emlékszem. És, ha őszinte akarok lenni, nem is akarok emlékezni a pontos részletekre. Emlékfoszlányok mai napig felbukkannak, de igyekszem elfelejteni.
Emlékszem a rettegés töménységére, a mindent megbénító félelemre. A szüleimre, akik tudták, hogy gond van, és nem magukat féltették, hanem engem. A szemükben megbújó rettegés... Emlékszem, hogy a pincébe menekültünk, mármint anya meg én. Apa a többiekért ment. A többi vadászért, a fiáért.
Emlékszem, hogy megremegett a föld, emlékszem a halálsikolyokra, emlékszem a pattogó tűz hangjára, és arra, ahogy anya a fülembe suttogja, hogy szeret.

Az elkövetkezendő órákat kábán ülve, magam elé töltöttem. Anyám jégből készült pajzsa megvédett engem a törmelékektől, a tűztől. Én túl életem. Ő nem.
Emlékszem, hogy fegyveres emberek özönlötték el a pincét. Kirángattak a maradék jég közül, úgy értek hozzám, mintha valami veszélyes lény volnék. Pedig akkor tényleg nem voltam az, vámpírság ide vagy oda. Egy 13 éves gyerek voltam, aki nem rég veszítette el az anyját, az apját és az egész eddig megszokott életét. Bilincset tettek rám, majd elvezettek valahova. Ott napokat töltöttem. Az valahogy senkinek nem esett le, hogy ennem is kellene. Nem gond. Úgy sem volt étvágyam. Nem éreztem magamban azt az erőt, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy túléljem. Csak vártam, hogy legyen velem valami.

Közben azért hallottam a pletykákat. Szinte az egész város megsemmisült. Új király van, meg ehhez hasonló hülyeségek. Bár fiatal voltam, azzal azért tisztában voltam, hogy Damarel következő vezetője én lennék. Elvégre az apám irányította a várost évszázadokon keresztül. Szóval ezt bátorkodtam is megjegyezni. Hiba volt. És ahhoz képest, hogy ezek emberek voltak, meglepően sokat tudtak a vámpírokról. Nem részletezném, előre jól megtervezett kínzás következett, sikerült annyi ezüstöt össze kaparniuk, hogy tudjanak vele bántani. Ez is hiba volt. Mármint az ő részükről.
Megfeledkeztek két fontos dologról. Első, hogy vámpír voltam, méghozzá egy roppant éhes vámpír voltam. A második, hogy hiába voltam gyerek, az anyám még is csak vadász volt, és mindkét szülőm ősvámpír volt. Ez azért szolgált némi plusszal. Szóval, amint az első ember közel jött hozzám, hogy bántani akarjon, nemes egyszerűséggel torkon haraptam. És utána a szobában mindenkit szépen lemészároltam. Majdnem hogy vérben ázva hagytam el a szobát, ahol eddig tartottak.

A város. Az én városom. Szívbe markoló élmény volt romokban látni. Még nagyobb érvágás volt, látni az otthonomat romokban. De nem volt mit tenni. Egy tucat ember lemészárolása után nem maradhattam - nem beszélve arról, hogy tényleg csöpögött rólam a vérük.

Bevallom, nem tudom, hogy jutottam el a Vérhegyig, arról nem beszélve, hogy mennyi ideig tartott. Szerintem volt pár nap. Félig eszméletlenül feküdtem egy árokban, mert valamikor oda került, mikor egy fura illatra lettem figyelmes. Farkas volt. Bár, hogy őszinte legyek nem tudom, hogy honnan tudtam. De nem lőttem bakot. Tényleg egy vérfarkas talált rám, Vérhegy lábánál. Azt hiszem ez ironikus.

A farkas hölgyemény a szárnyai alá vett, ami mondjuk rám is fért.

Anarine. Hát mit mondhatnék. Vérfarkas volt. Én meg vámpír. Szóval ez külső szemlélőnek furán hathatott. Nekem azonban természetes volt. Anarine gondoskodott az elkövetkezendő években rólam. Húsz éves koromig maradtam vele. Nehezen jutottam erre a döntésre, de még is csak vámpír lennék, a helyem meg, így a Vérhegyen volt. Nem akartam én, lenni az a vámpír, aki csak úgy elhagyja a fajtársait - arról nem beszélve, hogy anya meg apa kik is voltak. Szóval, fogtam magam és egy nap szépen leléptem. Nem tudtam magam rávenni a személyes búcsúra, mert tudtam, hogy akkor sosem hagynám el. De muszáj volt mennem. Remélem a levelemet megtalálta, melyben elbúcsúztam tőle. És megköszöntem, hogy vigyázott rám és felnevelt.

Vegyes fogadtatásban részesültem a Vérhegyen. Még is csak én voltam az, aki az emberek között élt, és a robbanás után hét évvel esett be. Bár alapvetően nem követeltem magamnak semmit, hiszen, amit én jogos örökségemnek tartok az, Damarel... szóval... Végül azonban csak felhívták a figyelmemet arra, hogy tekintettel kik a szüleim igen is itt a helyem, mindegy, hogy ki mit mond.

Nem tudom, hogy anyáék, hogy jöhettek ki a többi ősvámpírral. De azt hiszem megértem miért is választották azt, hogy Damarelben maradnak még a lelepleződés után is. Ennek ellenére megszoktam ezt az életet is. A régi rangokat meghagytuk az ősöknek. Teljesen más lett a vámpírok társadalma. Elég, ha csak abból indulunk ki, hogy a kastélyt négy felé osztottuk, hiszen nem igazán van nagy egyetértés közöttünk. Mind a négyen másképp vélekedünk a dolgokról, hogy mit hogyan lehetne.

Nem mondom, hogy tökéletes vagyok. Követek el hibákat. Ám minden tőlem telhetőt megteszek, és meg is tettem eddig, hogy azokat a vámpírokat - és mindenki mást, akiért én felelek, megvédjem. Nem titkolt szándékom, míg így ötszáz év távlatában sem, hogy Damarelt visszaszerzem. Visszaállítom egyszer azt a világrendet, azt a békét, amibe vele születtem és éltem 13 éves koromig.























Apróságok



Házi kedvenc:
Több mini tigrissel osztom meg a lakoszályomat. Amira, Artemis, Amidala és Amelie
Személyes tárgy:
Szüleimtől kapott nyakláncom, amit tíz évesen kaptam.
Személyes ismertető jegy:
Nem kimondottan csak rám jellemző, de mindig van rajtam macskaszőr. Elvégre, ha a vámpír lánya macskákkal él együtt, akkor ez elkerülhetetlen.
Testékszer:
Nincs.
Hobbi:
Macskázok. Illetve nem titkolt célom a Kormányzótól visszavenni a hatalmat és Damarelt, elvégre az a város az örökségem!
Szexuális orientáció:
Hetero, vagy legalábbis azt hiszem.




Másik alak



Nincs másik alakom. Vámpír vagyok.





User neve:
Mineko


User kora:
26 éves


Szerepjátékkal töltött idő:
12 év

________________________________________
~ ©???? 2017. BlackMoon Fórum ~

_________________
avatar
Amira
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 1
IC reag : 0
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 21.
Vissza az elejére Go down
Catherine Delaver
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts-
Ugrás: