Rhaelyn Sar'aqeth



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Friss postok
Szabályzat
Yesterday at 11:09 pm
írta: Admin
Friawinn
Yesterday at 5:16 pm
írta: Friawinn
Chorinthya Blackflame
Hétf. Nov. 20, 2017 3:20 am
írta: Chorinthya Blackflame
Medeia T. La Muse
Vas. Nov. 19, 2017 9:03 am
írta: Medeia T. La Muse
Elérhető rangok listája
Szer. Nov. 15, 2017 8:00 pm
írta: Admin
Rabszolgapiac
Kedd Nov. 14, 2017 4:46 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Elysea
Pént. Nov. 10, 2017 8:17 pm
írta: Elysea
Fairlith Naxhar
Pént. Nov. 10, 2017 8:08 pm
írta: Fairlith Naxhar
Azerion an Sluaghan
Pént. Nov. 10, 2017 8:05 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Dragratta Zefirov
Pént. Nov. 10, 2017 8:04 pm
írta: Dragratta Zefirov
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
0 fő
Vérfarkas
0 fő 0 fő
Ember 0 fő 0 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 0 fő 0 fő
Sárkány 0 fő
0 fő
Laochra 0 fő 0 fő

Rhaelyn Sar'aqeth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts
TémanyitásTárgy: Rhaelyn Sar'aqeth Hétf. Okt. 30, 2017 11:00 pm





Rhaelyn Sar'aqeth


"Mindenki létezik, de csak kevesen élnek."




Személyes adatok




Teljes név:
Rhaelyn Sar'aqeth
Kor:
3037
Születési idő:
i.e. 1020. március 4.
Születési hely:
Egy tanya



Rhaelyn
Selena
Gomez



Foglalkozás:
Bérgyilkos
Lakhely:
Sa'dawdar
Tartózkodási hely:
A sivatag egyéb pontjai



Faj:
Laochra
Rang:
Shifra
Csoport:
Nem tartozik semmilyen csoporthoz.



Áátváltozás ideje:
i.e. 999. február 13. és  i.e. 936. december 3.
Áátváltozás helye:
Farkasvölgy határában, illetve a Sa'dawdarban
Átváltoztató neve:
Egy ismeretlen vérfarkas, Angelo Quadrelli






Képesség



Gyógyítás


Képessége, Shifrává alakulása utána fejlődött ki, addig nem rendelkezett különleges képességgel.
A gyógyításhoz elsősorban környezete energiáját használja fel, ezalatt értetendő a növények, állatok, esetleg a közelben tartózkodó emberek, gyengébb lények. Másodsorban, ha a helyzet úgy hozza saját vérét/energiáját (azaz életerejét) használja fel. Mivel halhatatlan, így ez nincs káros hatással rá. Ha mástól nyer életenergiát, legyen az halandó, vagy hallhatatlan nem tud vele megölni senkit. Egy bizonyos pont után elfogy a felhasználható energia. Ilyenkor szokta a sajátját használni.
Elég sok lehetőség van a gyógyításban. Azonban fontos leszögezni, hogy végtagvesztést nem áll módjában pótolni! A levágott végtag helyét, el tudja látni, megállítja a vérzést, de új végtagot nem tud csinálni!
Erejét képes úgynevezett tömeges gyógyításra is felhasználni. Ez, jelenleg egy tíz méter sugarú kör alapterületű körülhatárolt részt jelent. Sajnos, ebben az esetben a gyógyítás messzemenően nem olyan eredményes, mintha a gyógyításra egyesével került volna sor, viszont éles helyzetekben nagyon is jól jöhet. Ezen felül képes fókuszálni az erejét, hogy melyik sebesülést gyógyítsa be előbb. Ez mindig függ a körülményektől, - de leginkább Rhaelyn döntése.
Képességének köszönhetően öngyógyításra is képes. Ez minden esetben gyors, egy sima vágás is begyógyul percek alatt nyom nélkül, egy komolyabb törés is pár óra alatt helyre jön. Természetesen, minél kipihentebb, annál gyorsabb. Fáradtsága esetén az öngyógyítás is lassul.





Család



A családtagjai mára már mind elhunytak. Lehet, hogy akad egy-két leszármazott, de Rhaelyn-t nem érdekli. Sajnos napjainkban már nincs, akit a családjának tartson, hiába van ott neki a többi Shifra és a többi laochra. Rhaelyn az évszázadok alatt hozzá szokott, hogy magányosan tölti a napjait, így nem is vágyódik család után.






Személyiség



Rhaelyn annak ellenére, hogy Shifra megőrizte tökéletes modorát, melyre még az emberek közt, a palotában tett szert.
Minden körülmény között igyekszik higgadt maradni és racionális döntéseket hozni. Persze benne van a fajára jellemző érzelemelrejtés, nehezen mutatja ki az érzelmeit. Természetesen, vannak szélsőséges esetek, ezek rendszerint mészárlással, vérfürdővel érnek véget.
Alapvetően önző, a háromezer év alatt megtanulta, hogy csak magára számíthat. Nehezen dolgozik csapatban, az egyedüli munka híve. Sőt, mondhatni, hogy antiszociális, nehezen viseli el mások - még akár a saját fajtársai, társaságát is. Ugyanakkor nem lehetetlen, de eléggé nehéz vele kijönni, jóban lenni. Ám, ha Rhaelyn-t a barátunknak hívjuk, akkor ő sírig kitart mellettünk. Nyilván ezt a hűséget cserébe is elvárja. Ellenkező esetben bekövetkezik a fentebb említett mészárlás és vérfürdő.







Életrajz



Tétován megáll, a szíve a torkában dobog. Hát ez a nap is elérkezett. Habozik az első lépést megtenni. Ahogy lába a forró sivatag homokot érinti, megrohanják az emlékek.


Történetem egészen a Fekete Hold éjszakájáig nyúlik vissza. Azon az éjszakán, amikor megpecsételődött a sorsom.
I. e. 1020 márciusában születtem egy szegény földműves család utolsó gyermekeként. Évekig éltünk békésen, a szüleim, a testvéreim és én. Öten, az állatok, és a föld. Korán megtanultam, mit jelent a kétkezi munka, általában a világra mindig egy jó vastag koszréteg alól pislogtam. Semmit nem tudtam a világról. Nekem a világ egyébként is a tanyánkat jelentette. A gondok akkor kezdtek el sokasodni, mikor a világ sötétbe borult. A növények nem bírták a tartós napfényhiányát, így szépen lassan elsorvadtak. Mi is sorvadásnak indultunk. Elsőként apánk halt meg, majd rá pár hónapra anyánk. Két bátyámmal a fővárosba indultunk. Bárhol jobb, mint a tanyán, ahol ránk is lassú éhhalál várt.
A főváros csodálatos volt, még sötétben is. Én, aki csak a tanyát láttam eddigi életem során tátott szájjal ámultam-bámultam, mint egy kisgyerek. Sok-sok ember, színek, fények, kavalkád... pezsdítő volt, még úgy is, hogy az emberek javarésze lenézett, hiszen koszosok és csont soványak voltunk. Végül pénzünk nem lévén a palotához mentünk koldulni. Hátha...


Tüdejét perzseli a forró sivatagi szél. Lova mellett sétál lassan. Nem siet, a sivatag itt van már több ezer éve, nem most fog elszaladni. Meglepve felkacag, mikor a határhoz ér. Pigmeusok... Hát van, ami nem változik - állapítja meg magában. Gond nélkül elmegy mellettük, lovát hagyja pihenni, inni. Számára is megterhelő a sivatag pora és forrósága.


Egy éve éltünk a kastélyban, mikor a futár szörnyű hír hozott: bátyáim meghaltak. Állítólag megölték őket. Emberek. Rosszkor voltak rossz helyen. Összetörtem. Családom utolsó két tagját egyszerre veszítettem el, s jobban megviselt, mint annakidején a szüleink halála. A kedves konyhás néni, aki egy éve megmentett minket az éhhaláltól, befogadott, be vitt minket az udvarba próbált vigasztalni. Nem sok sikerrel. Persze megígérték, hogy kivizsgálják az ügyet. Erre azóta se került sor. Azóta az elkövetők, már megbűnhődtek.

Eltel egy újabb év, kivilágosodott, és a világot ellepték a természetfeletti fajok. Akkorra már mindenki a konyhás néni fogadott lányának tartott, és már meg is találták számomra a megfelelő férfit. A kastély újonnan kinevezett testőrkapitánya volt. Nem is volt vele semmi gond. A sok megpróbáltatás utána tényleg nem vágytam másra, mint egy nyugodt életre. Szépen el is jött az esküvő napja, némileg szomorúan mondtam ki a boldogító igen, hiszen se anyám, se apám, se a testvéreim nem voltak velem, mindössze a konyhás néni, és az újdonsült férjem volt a családom. Na, nem mintha rossz sorom lett volna. A férjem sose volt otthon, ha meg igen akkor is úriemberként viselkedett. Szerelmesnek nem mondtam volna magam, de igazából szerettem vele lenni. Megszoktam, hogy velem van, és megszerettem. De sose volt közöttünk az a szikra, ami kellett volna ahhoz, hogy tényleg felhőtlenül boldogok legyünk.
Egy idő után feltűnt, hogy egyre többet és többet veszekedünk, szinte már tőlünk volt hangos a kastély. Mert hát ott éltünk, mert mi az, hogy a testőrök kapitánya estetlen nem élne a kastélyban. Szóval kaptunk egy csini lakosztályt és ennyi.
Tehát az egyik veszekedés után elrohantam. Ki a kastélyból, ki a városba, bele a nagyvilágba.


Az egyik pálmafának dőlve élvezi az oázis békéjét. Nem zavarja a pigmeusok, a lovát nem félti tőlük. Azok a mozgó csontok nem hülyék, meg van bennük az a bizonyos mennyiségű értelem, hogy felfogják, hogy a nő lova nem étel, nem lehet hozzányúlni. A nő, szinte félálomban lélegzi be az oázis levegőjét. Még pár óra és hozzászokik a sivatag klímájához.


Egy idegen helyen tértem magamhoz. Az első pár órában hirtelen azt sem tudom, hogy ki vagy mi vagyok. Jó, ez utóbbira hamar választ kaptam: az egyik újonc vérfarkasuk véletlenül megharapott teliholdkor, így most én is közéjük tartozok. Mondanom sem kell, hogy nem hittem el. Plusz kardoskodtam amellett, hogy engem vár haza a családom, a férjem, a konyhás néni. Szóval nem maradhattam. Erre meg fogtak és leláncoltak. Azzal indokolták, hogy túl veszélyes lenne emberek közé mennem.
Az első telihold láncra verve voltam. Meg teliholdkor is. Akárhányszor megkérdezek, még mindig ragaszkodtam, hogy haza akarok menni. Szóval inkább láncon tartottak, nehogy meglépjek. Hogy őszinte legyek nem tudom miért. Lehet, hogy azt az ismeretlen vérfarkast védték, aki megharapott, őszintén nem tudom. De ezzel tönkre tették az én életemet is. Gyűlöltem vérfarkas lenni, gyűlöltem mindet, mert nem értették meg, hogy én ezt az egészet nem akartam! Nem kértem!
Hosszú ideig voltam láncon tartva. Aztán meguntam. Azt mondtam, amit hallani akartak. És ők elengedtek. Én meg azzal a lendülettel eltűntem újra. Első utam haza vezetett - vagy legalábbis oda, amit egykor az otthonomnak neveztem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy mind a férjem, mind a konyhás néni meghaltak. Több ideig voltam fogva tartva, mint hittem. Valahogy leláncolva összefolytak a napok.
Mindazonáltal nem volt maradásom, s így hát magam mögött hagyva elindultam.


Lassan elindul. Sokáig kell sétálnia, de végül a láthatáron feldereng Sa'dawdar látképe. A város ugyanolyan gyönyörű, mikor legutoljára látta.


Sa'dawdar már elsőre is lenyűgözött. A sivatag gyöngyszeme volt - legalábbis az én szememben. A csodálatomon az se változtatott, hogy behatolónak tekintettek. Azonban nem adtam magam egykönnyen, így hát a Dominus Notcis elé hurcoltak.
Nem tudom, hogy ő mit látott meg bennem, de nem ölt meg. Helyette felajánlott egy helyet a laochrák között. Mondanom sem kell, lecsaptam a lehetőségre, hiszen bármi jobb, annál, mint ami akkor voltam.

Hamar belerázódtam a laochra szerepbe. Megtanultam ölni, gyilkolni és kínozni. S mitagadás, élveztem is. Megtaláltam azt a vérfarkast is, aki annakidején megharapott. Megakartam ölni, ám még sem tettem. Hiszen, ha nem harap meg, akkor unalmas emberként éltem volna, így viszont lehetőségem volt kibontakozni, egy olyan közösségben, ami teljes mértékben megért és elfogad. Szóval életben hagytam. Persze azért egy kis szuvenírt hoztam magammal: az agyarát. Ezüstbe foglalva azóta is velem van.


A város semmit nem változott. Nosztalgikus mosollyal az arcán sétál végig a városon, élvezi a megdöbbent pillantásokat, suttogásokat, amiket a jelenléte vált ki az ott lévőkben.


Megszokott kis életemnek a Robbanás vetett véget. Épp bent voltam a Dominus Noctisnál, - jelentést tettem neki, hat másik társammal együtt - mikor elért minket a robbanás.
Próbáltam menteni a menthetőt, hiszen ha egyszer már tudtam gyógyítani, akkor miért ne, de így is sok volt a veszteségünk. Köztük maga a Dominus Noctis. A temetés után egy éjjelen elhagytam a laochrákat. Nem szóltam senkinek, még csak üzenetet sem írtam. Csak elmentem.

A Robbanás megváltoztatott. Hiba volt azt hittem, hogy nem volt rám hatással. Utólag kiderült, hogy a szúró fájdalom, amit éreztem az a fekete kristály egy szilánkja volt, ami akkor, a Robbanás napján egybe is olvadt velem, ezáltal örökre megváltoztatva.

Sokáig vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Sok mindenre képes lettem, ugyanakkor, a homlokomon megjelent kristály mintázat messziről hirdette, hogy valami más vagyok.
Az erőm kiteljesedett, így tagadni sem tudtam, hogy nem vagyok különleges. Sok olyan apróbb, de annál hatásosabb dolgok változtak meg, melyekkel csak a személyes száműzetésem alatt tudtam csak megbékélni. Ilyen volt a kinézetemet érintő változás. A homlokom a kristályok, a fekete vérem, ami szinte a bőrömön is átüt.
Mára megbékéltem a dologgal, de elég sokáig zavart, s csak egy billogként tekintettem minden változásra.

Egy reggelen azonban kellemetlen meglepetés ért. Valami fura kinézetű lény megtámadott. A belém ivódott reflexek mentettek meg, illetve a sötétből hirtelen előkapott fegyver, ami egy kasza volt. Attól kezdve nem sok nyugtom volt ezektől a lényektől. De a sima halandók és természetfeletti lények elkerülték a helyet. Néha-néha mikor látogatást tettem az emberek területére csurrant-cseppent egy kis információ morzsa, mint például, hogy Romvidék a terület neve, ahol élek, új Dominus Notcis van, új elit sereggel, a Shifrákkal.
Szóval az évek alatt elég sok információhoz jutottam. A fene se gondolná, hogy milyen pletykásak ezek az emberek, vagy bármi mások, jó pár korsó sör után.


Léptei visszhangot vernek a hideg márványpadlón, ahogy végig sétál a komor előcsarnokon. Fejét dacosan a magasba emeli, arca kifejezéstelen maszkká válik. Melegbarna szemei, most hidegen csillognak, ahogy végig tekint az ismerős arcokon.
- Már várnak - veti oda fagyosan, megtörve a néma csendet. Fagyosan végig néz rajtuk, majd elsétál.



Helló, visszatértem!
























Apróságok



Házi kedvenc:
Nasir, a hárpia és Hisan, a hófehér mén
Személyes tárgy:
Az évszázadok alatt, mindig ragaszkodott egy-egy adott kedvenc tárgyához, ám mára csak a kaszáihoz ragaszkodik.
Személyes ismertető jegy:
Homlokán a kristályok, amik ékszer hatásúak.
Testékszer:
Homlokán a kristályok
Hobbi:
Szívesen lovagol, de nem kimondottan hobbija nincs.
Szexuális orientáció:
Hetero szexuális




Másik alak



Bár kimondottan nincs másik alakom, ugyanakkor a homlokomon fekete kristálykinövések találhatóak, amelyek mindegy ékszerként hirdetik, hogy több vagyok, mint egy sima laochra.





User neve:
Sophie


User kora:
26


Szerepjátékkal töltött idő:
5 év

________________________________________
~ © 2017. BlackMoon Fórum ~

_________________
Rhaelyn
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 1
IC reag : 0
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 23.
Tartózkodási hely : Sa'dawdar
Vissza az elejére Go down
Rhaelyn Sar'aqeth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts-
Ugrás: