Azerion an Sluaghan



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Friss postok
Szabályzat
Yesterday at 11:09 pm
írta: Admin
Friawinn
Yesterday at 5:16 pm
írta: Friawinn
Chorinthya Blackflame
Hétf. Nov. 20, 2017 3:20 am
írta: Chorinthya Blackflame
Medeia T. La Muse
Vas. Nov. 19, 2017 9:03 am
írta: Medeia T. La Muse
Elérhető rangok listája
Szer. Nov. 15, 2017 8:00 pm
írta: Admin
Rabszolgapiac
Kedd Nov. 14, 2017 4:46 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Elysea
Pént. Nov. 10, 2017 8:17 pm
írta: Elysea
Fairlith Naxhar
Pént. Nov. 10, 2017 8:08 pm
írta: Fairlith Naxhar
Azerion an Sluaghan
Pént. Nov. 10, 2017 8:05 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Dragratta Zefirov
Pént. Nov. 10, 2017 8:04 pm
írta: Dragratta Zefirov
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
0 fő
Vérfarkas
0 fő 0 fő
Ember 0 fő 0 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 0 fő 0 fő
Sárkány 0 fő
0 fő
Laochra 0 fő 0 fő

Azerion an Sluaghan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts
TémanyitásTárgy: Azerion an Sluaghan Pént. Nov. 10, 2017 8:05 pm





Karakter neve


"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."




Személyes adatok




Teljes név:
Azerion an Sluaghan
Kor:
137 év
Születési idő:
1880. július 23.
Születési hely:
Nyugati Birodalom, Xemraiss



Azerion
Jason
Momoa



Foglalkozás:
Kereskedő, fejvadász - kifejezetten a nem-emberekre kiélezve.
Lakhely:
Damarel
Tartózkodási hely:
Damarel



Faj:
Laochra-sárkány hibrid
Rang:
---
Csoport:
Rabszolgatartó



Átváltozás ideje:
Négy évesen váltam először sárkánnyá
Átváltozás helye:
Xemraiss, az anyám házában
Átváltoztató neve:
Természetes képesség






Képesség



Null-tér


Meglepő képességet kaptam születésemkor, igaz, eltelt pár tucat év mire rájöttem, én csinálom, és hogy pontosan mit is. Körülöttem folyamatosan egy erőnlétemtől függően 5-10 méteres körben kiiktatok minden fajta képességet és különlegességet, egyedül a természetes alakváltást nem tudom blokkolni,
de azt is jelentősen lelassítom. A képesség passzív, a fenntartása nem igényel energiát. Ha koncentrálok, be tudom húzni a kört,
vagy ki is tudom terjeszteni, mindkettő fáraszt. A bőröm pedig természetesen ellenállóbb, viszont ha összpontosítok, meg tudom keményíteni, úgy hogy a kard is szétpattan rajta, vagy rugalmasítani úgy hogy az sebzés nélkül visszapattan. Nem tudom a bőrömet manipulálni és a kör szélességét mozgatni egyszerre, csak az egyik megy. A képességblokkolásom kikerülhetetlen, uralkodó típusú nem-emberek esetében is szinte teljesen legyengíti a képességeket, megnehezíti használatukat, néha csak többszöri próbálkozásra sikerül a képességeiket használniuk, és akkor sem olyan erősen, mint kellene.





Család



Egy laochra férfi és egy nősténysárkány fellángolásából születtem.
Anyám sosem akart, nem kívánatos kölyök voltam, és még hibrid is. Azt hiszem Rannair volt a neve, de őszintén, sosem mondta.






Személyiség



Erőteljes vagyok, magabiztos. Kiharcoltam a helyem és joggal foglalom el, gazdag vagyok, hasznos, és minden erőmmel azon vagyok hogy az embereket segítsem a hatalmuk megtartásában. Céltudatos vagyok, törtető és kitartó, semmi nem akadályozhat meg a kitűzéseim elérésében.
Nem tagadom, szadista vagyok, szeretek másoknak fájdalmat okozni, akár szenvedést, élvezem hogy felsőbbrendű vagyok, de nem vagyok ok nélkül nagyképű. Impulzív, lobbanékony típus vagyok, hirtelenharagú, és rohadtul nem szeretem ha semmibe vesznek. Mindezektől függetlenül megvan a józan eszem, sőt, kifejezetten bölcs és jó stratégiai gondolataim is vannak. Láttam már csúnya dolgokat, és a tapasztalataimat fel is szoktam használni.







Életrajz



137 évvel ezelőtt születtem meg a Nyugati sárkánybirodalomban, Xemraiss területén.
Nem kívánt gyerek voltam, anyám sosem felejtette el naponta a fejemhez vágni. Próbált elvetetni, de többször sem járt sikerrel, mire eljutott abba az időszakba, ahol már tilos lett volna az alakváltás, inkább úgy döntött, megtart, hátha később túladhat rajtam pénzért. Ez a terve magába roskadt amikor négyévesen először alakot váltottam, és rájött, hogy nincs szárnyam. Egyáltalán. Sem csonk, sem kezdemény. Onnantól kezdve még kevésbé fogadott el a gyerekeként, sokszor én loptam magamnak kaját mert ő „elfelejtett” megetetni. Eleinte legalább a többi fiókával jó volt a viszonyom, de ahogy ők is átváltoztak, rá kellett jönnöm miért ekkora probléma, hogy nincs szárnyam. Kölyökként nem érthettem, de ott világos lett. Kicsúfoltak, a nagyobbak meg is vertek, korcsnak hívtak, gyíknak, szörnynek.
Aztán egyre rosszabb fordulatot vettek a dolgok. Anyám elkezdett rossz ómennek nevezni, azt mondta, akármikor felbukkanok hirtelen gyengébbnek érzi magát, nehezebben megy neki az alakváltás. Először ő mondta ezt, majd sorra az összes közeli barátja és azok kölykei is. Végül tíz éves koromra odáig fajult a dolog, hogy ki sem jöhettem a szobámból, nem érintkezhettem másokkal, nem játszhattam, nem csináhattam semmit.
Három évig bírtam így. Három nagyon hosszú évig, ami már-már örökkévalóságnak tűnt. Lefogytam, elgyengültem, de elegem lett. Kitörtem az ablakot és kimásztam, elhatároztam, valahogy átjutok a kontinensre, mert ott biztosan jobb, mint itt. Nagyobbat nem tévedhettem volna.  
A Nyugati birodalom legdélebbi pontjáig mentem, onnan a déli erdő mentén haladtam tovább, hogy elérjem a partvidéket. Nem aludtam sokat, és fiatal sárkány révén vadászni is alig tudtam, fogytán volt az erőm, de hamarosan megpillantottam Thornbayt az éj sötétjében. Olyan volt, mint egy csillogó folt… Az utolsó erőmmel verekedtem be magam a városba, egy sikátor zugában aludtam is pár órát, már hajnalodott mikor kinyitottam a szemeim. Éhes voltam és kimerült, így az első utam valami piacféleség felé vezetett, ahonnan illatokat éreztem. Próbáltam a pékektől kuncsorogni, elzavartak. Aztán valamelyik üzletnél egy idősebb bácsi adott nekem szárított húst, valami gyümölcsöt, amit nem ismertem, meg cipót. Elfogyasztottam mindent, a gyümölcs meglepően édes volt és finom. De persze ez sovány reggeli volt, pár óra múlva amikor a piac már zsúfolt volt emberekkel, úgy döntöttem összelopok egy nagyobb adag kaját amivel kihúzhatom, és majd… Átúszok a nagy vizen, vagy fellógok egy hajóra.
A nagy kosarakból kiemeltem egy szép sonkát, kolbászt, és osontam volna tovább mikor a kereskedő elkapta a kezem. Végigmért, és becibált a sátrába. Úgy megijedtem még a húsokat is eldobtam. Kifaggatott, ki és mi vagyok, miért lopok, hol vannak a szüleim… Mindent elmondtam, honnan jöttem, hova tartok. Neki felcsillant a szeme, rámmosolygott, és megkínált minden jóval. Még életemben nem laktam annyira jól, mint akkor. Leült velem szemben, és megkérdezte, értek-e a hajókhoz, ültem-e már rajta. Természetesen nemmel feleltem. Ekkor ő azt mondta, átvihet a kontinensre, de a saját biztonságom érdekében meg kell kötnie a kezeim és egy ágyhoz rögzítenie, nehogy bajom essen ahogy a hullámok verik a hajót. Persze ez marhaság, de a tizenhárom éves énem, aki buta és naiv, ráadásul életében először hallott kedveskedő szavakat, rögtön rábólintott.
A pasas kereskedő volt. Az alap áruján felül kósza sárkányokért, hibridekért jött, amit Damarelben akart jó pénzért eladni. Egyike volt az első sárkányspecialistáknak. Fiatalon fogdosta őket össze, néhány tojást is összeszedett, amiket már rabszolgasorba taszított sárkánynőstényekkel keltetett ki. Teljesen kimosta az agyukat. Egyes helyeken hátasként használták őket, nem kaptak annyit enni és ügyeltek a diétájukra, hogy méreteikben messze kisebbek legyenek mint „igazi” társaik. Nem volt ezekből a sárkányokból sok, egy idő után mindet ki kellett végezni mert olyat láttak, amit nem kellett volna, és szabadulni próbáltak. De mindig akadt utánpótlás. Még dolgozott rajta, hogy lehetne véglegesen kiölni belőlük – belőlünk a szabadságvágyat, hogy megkapják a legtökéletesebb csatahátasokat. Állandóan szárnyaló hadseregekről fantáziált, és a világ meghódításáról, és a sok pénzről, amit az áruiért kap. Sokat foglalkozott velem, de én sose mertem előtte átváltozni. Nem bánt velem rosszul, valószínűleg az egyik kedvence lehettem, nem tudom. De láttam mit művelt a többiekkel a hajón, és féltem. Mivel fiatal voltam, és nem voltam hajlandó váltani, nem akart eladni. Nem akart úgy eladni félsárkányként, hogy talán nem is vagyok rá képes. Tizenhat évesen végül az adrenalin legyőzött amikor nekemtámadt egy sorstársam, mert kaptam a Mestertől egy plusz csirkecombot. Dühömben alakot váltottam, rávetettem magam, a testemmel kötöttem gúzsba és szorítottam ki belőle a levegőt. Mit ne mondjak, gazdám egyszerre volt rettentő dühös, és rettentő… izgatott. Szárnyatlan sárkány voltam, így nem teljesíthettem be a vágyait, de a formám, a pikkelyeim keménysége új távlatokat nyitott meg előtte.
Gladiátorharc. Kiképzett harcból, emberként és sárkányként is. Eleinte tágas pusztákon harcoltam, majd ahogy kapaszkodtam fel a ranglétrán, átkerült pincékbe, hatalmas raktárházakba, majd végül egy nagy arénába a küzdelmeim helyszíne. Győztes voltam. Verhetetlen, sebezhetetlen. A letört pikkelyeim mindig újranőttek, ő pedig összegyűjtötte őket, hogy felkeressen olyan kovácsokat, bőrműveseket, vagy bármilyen mesterembert, aki képes belőlük vértet, pajzsot készíteni. Hamar meggazdagodott belőlem, megfordult a fejében, hogy nem ad el, de ekkor olyan összeget kapott értem, amit egyszerűen nem utasíthatott vissza.
Így kerültem harminckét évesen az első gazdámhoz. Középkorú férfi volt, harcra vett, nem rabszolgának. Imádta a gladiátorharcokat és mindig kereste a bajnokot, a verhetetlent, akivel végre hírnevet szerezhet magának. A fél vagyonát pénzzé tette, hogy megvehessen. Nem okoztam csalódást, sorra szereztem a győzelmeket, hamar terjedni kezdett a pletyka, hogy valami áldás ülhet rajtam, mert nem létezik, hogy egy szárnyatlan sárkány, aki még méreteiben is elmarad fajtársaitól, ennyire jó legyen. De én kitartó voltam, és bár magam sem tudtam róla, a képességem védett meg.
Első gazdám végül cirka húsz év után egy ronda betegség következtében elhunyt. A népek azt suttogták, megmérgezték. Rám fájt a foguk. A következő aukción az áram ismét hatalmasra kúszott. Büszke voltam. A sárkányok között söpredék voltam, senki, de itt, Damarelben, bár szolga voltam, mégis többet értem, mint amennyit valaha gondoltam volna. Az első gazdám adta a nevemet, és én a mai napig büszkén hordom. Azerion. Imádtam ahogy a tömeg ezt kántálta, ahogy éljeneztek. Sok gladiátor már akkor feladta a harcot mikor meglátott. Rettegett voltam, a bajnok, a verhetetlen. Második gazdám végül egy idősebb úr lett. Mellette majdnem kilenc évig szolgáltam. Hatalmas vagyona volt, nagy kereskedelmi hálózata. Mellette tanultam bele a kereskedelem fortélyaiba. Kíváncsi volt, mi ez a tehetségem, amivel harcképtelenné teszem ellenfeleimet. Én akkor még nehezen öntöttem szavakba, én sem értettem igazán, de ő úgy látszik, megértette, mert felcsillant a szeme, és elrohant. Órákkal később mikor visszatért, egy ereje teljében levő, izmos, harcedzett férfi jött vele, aki elmondta, hogy ő Vadász. Hogy különleges a képességem és megvásárol ettől a gazdámtól, mert egy ilyen lénnyel, mint én… Sokra juthat. Még értékesebbé váltam. Még ritkábbá. Még különlegesebbé.
Az új gazdám neve Daryl volt. Ő mutatkozott be először, őt ismertem meg először, a többi csak birtokolt. Ő nem hordott gladiátorharcokra, csak ritkán, hogy formában tartsam magam. Ő vadászni vitt. Félvérekre, hibridekre, fajtisztákra egyaránt. Eleinte úgy éreztem, elárulom a fajtám, nem éreztem helyénvalónak, de Daryl elmagyarázta a dolgokat. Mégis, úgy éreztem, rosszat teszek… De az évek teltek-múltak, én pedig egyre jobban beláttam, hogy az emberi faj kipusztul, ha az erős fajok jutnak hatalomra, és akkor is, ki fogja az erőseket megakadályozni abban, hogy ne pusztítsák el egymást is? A hatalom sokakat megrészegít. Majdnem mindenkit. Legyen az farkas, vámpír, sárkány, laochra, vagy akár gyönge ember. Mindenki fejét átmossa, mindenki még több hatalmat akar, mindenki az élen akar lenni, a legjobb akar lenni. Akár én. Daryl negyvenegy éven át volt a gazdám, mielőtt felszabadított volna. Ő is lassan leszerelt volna, elvégre jócskán elmúlt hatvan, az utóbbi években így is csak taktikai, stratégiai segédleteket adott, és az ifjakat tanította. Miattam tartották még Tiszteletbeli tagként a vadászok között, de ő önként kilépett, és felszabadított. A magam ura lehettem végre, és legnagyobb meglepetésemre adott egy birtokot egy házzal, ami a sajátom, és gyermek híján az összes vagyonát rámruházta halálával, ami hét év múlva el is jött, csendesen, álmában.
A mestereim nyomdokaiba léptem. Gladiátorokat tartottam, hogy pénzt keressek, kifejezetten a legjavát kerestem, a legjobbakat, azokat, akikben van lehetőség. Rabszolgákat fogadtam, különös tekintettel a képességeikre. Hatalmas kereskedelmi hálózatot építettem ki, olyan helyekre is ahol előttem még soha nem járt senki, főzdéket vásároltam, üzemeket… Szinte nem volt olyan iparterület ahol ne lettem volna jelen. Szabad emberként nem akartam csak Azerion lenni. Azerion an Sluaghan lettem, a harcos, a mészáros, a rabszolgából lett nemes, egy hibrid, akit az emberek is tisztelnek és elismernek, és maguk közül valónak tartanak. Bár innen lógtam ki legjobban, itt találtam elfogadásra, és nem fogom hátbaszúrni őket. Soha.
A másfajúak uradalmának végleg vesznie kell.























Apróságok



Házi kedvenc:
Egy egész ménesem van a birtokon, minden lovamat egyformán szeretem. Ezalól csak Hajnalcsillag kivétel, egy pompás csatamén, aki egyben a ménes vezérménje is. Csikó kora óta nevelem, hatalmas, intelligens dög.
Személyes tárgy:
A kés amivel a rabszolgák jelölését csinálja, direkt erre a célra vette, soha nem használta másra; illetve van egy speciálisan az igényei szerint kialakított fegyvere, amit mindig magánál hord. Szinte észrevehetetlen, alapból dekorációnak ható penge, ami nyújtott állapotban a felkarjára van csatolva. Harchoz csak elfordítja a fejet a pengén ami azonnal felkunkorodik, egy körpengéhez hasonló módon.
Személyes ismertető jegy:
210 centi körüli magasságommal és eleve nem túl nyeszlett testalkatommal szinte bárhonnan kitűnök. A hajam hosszú,a szakállamat legfeljebb ritkítom, de sosem borotválom le teljesen. A bal szememen áthúzódik egy vékony vágás, még egy régi harc hozománya. Meg a három belémégetett jel, egy a lapockámon, egy a mellkasomon, egy a felkaromon, mind a jobb oldalon.
Testékszer:
---
Hobbi:
Lovaglás, hegymászás, íjászat, harcedzés, testedzés, vadászat
Szexuális orientáció:
Hetero




Másik alak



Sárkányként erős vagyok, masszív. Pikkelyeim nagyok és rendkívül kemények, tapasztalatból mondom hogy a sárkányfog ellen is védnek.
A színem a homokszín és a sötétbarna között változik, szemem pedig sárga-vörös, távolról narancssárgának tűnik. Összességében tüskésnek hatok,
de azok valójában felálló végű, kemény, erős pikkelyek. Szarvaim antilopéhoz hasonlóan csavartak, páncélzatomon pedig szinte sehol nincs lyuk. Farkam végén a pikkelyek tobozmód elálló buzogányt alkotnak. Legnagyobb jellegzetességem viszont hogy nincs szárnyam. Egyáltalán. Se csonk,
se kezdemény. Valószínűleg hibrid mivoltom hozománya.





User neve:
Sophia


User kora:
23


Szerepjátékkal töltött idő:
8 év

________________________________________
~ ©️️️️ 2017. BlackMoon Fórum ~
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
Azerion an Sluaghan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts-
Ugrás: