Elysea



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Friss postok
Szabályzat
Yesterday at 11:09 pm
írta: Admin
Friawinn
Yesterday at 5:16 pm
írta: Friawinn
Chorinthya Blackflame
Hétf. Nov. 20, 2017 3:20 am
írta: Chorinthya Blackflame
Medeia T. La Muse
Vas. Nov. 19, 2017 9:03 am
írta: Medeia T. La Muse
Elérhető rangok listája
Szer. Nov. 15, 2017 8:00 pm
írta: Admin
Rabszolgapiac
Kedd Nov. 14, 2017 4:46 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Elysea
Pént. Nov. 10, 2017 8:17 pm
írta: Elysea
Fairlith Naxhar
Pént. Nov. 10, 2017 8:08 pm
írta: Fairlith Naxhar
Azerion an Sluaghan
Pént. Nov. 10, 2017 8:05 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Dragratta Zefirov
Pént. Nov. 10, 2017 8:04 pm
írta: Dragratta Zefirov
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
0 fő
Vérfarkas
0 fő 0 fő
Ember 0 fő 0 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 0 fő 0 fő
Sárkány 0 fő
0 fő
Laochra 0 fő 0 fő

Elysea
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts
TémanyitásTárgy: Elysea Pént. Nov. 10, 2017 8:17 pm





Elysea


"...Igen, uram..."




Személyes adatok




Teljes név:
Elysea
Kor:
19 év
Születési idő:
A pontos születési dátumot nem tudni, annyi biztos hogy 1998-ban született, valószínűleg januárban.
Születési hely:
Ismeretlen



Ely
Gala



Foglalkozás:
Rabszolga
Lakhely:
Ahova viszik
Tartózkodási hely:
Damarel, rabszolgapiac



Faj:
Senki sem ismeri a pontos kilétét, ő maga meg végképp nem. Sárkány-vámpír hibrid. A sárkányrésze dominánsabb, a vámpír fele nem egyértelmű. A vérivásról nem tud, a gazdája évente adott neki vért orvosi segítséggel amikor ágynak esett a gyengeségtől, nem emlékszik ezekre.
Rang:
Nincs
Csoport:
Hibrid rabszolgák



Átváltozás ideje:
Nem változott át, nem tudni, képes-e rá.
Átváltozás helye:
---
Átváltoztató neve:
---






Képesség



Fénymaterializálás


Elysea képességét elég nehéz behatárolni, mivel ő maga nem ismeri még, illetve hosszú út áll még előtte, hogy teljesen megtanulja irányítani. Édesanyja rendelkezett ugyan ezzel a képességgel, ám Elysea őt sosem ismerte, így nem tudta neki átadni tudását.
A képessége abban érvényesül, hogy fényt képes generálni, illetve ezt összegyűjteni, és anyaggá sűríteni. A fényt magát nem irányítja, azonban az összegyűjtött fényből szemcséket tud képezni. A képzett szemcséket kontrollálja, attól függően, mennyire ismeri a képességét. A homokszerű szemcséket továbbsűrítve nagyobb dolgokat képes csinálni, például apró kristályokat, majd kisebb dísztárgyakat, később akár fegyvereket, pajzsokat, lényegében bármit.
Amíg a készített tárgy Elysea erejének hatása alatt áll, kéken világít. Amíg ez fennáll, a tárgyat képes elpusztítani, tehát eltüntetni. Ekkor a tárgyból újra kék szemcsék lesznek, mely szétfoszlik a levegőben. Amennyiben kivonja erejét a tárgyból, az megmarad kézzel fogható, szilárd anyagként. Kinézetre hasonlít az üveghez, ám kissé opálosabb külsejű, illetve nagyon nehezen törhető.
Elysea képessége azonban egyeltalán nem határtalan. Az erejét saját életerejéből nyeri. Minél világosabb van, minél több a fényforrás, annál könnyebben képes megszilárdítani azt, azonban sötétben, illetve fényforrás nélkül kénytelen saját magából nyerni az erőt. Minél tovább használja a képességét, annál fáradtabb lesz. Minél nagyobb a tárgy, annál több energiát vesz ki belőle. Ha túl sokáig használja, jobb esetben álombamerül, rosszabb esetben elájul, kómába esik, vagy meghal.
Jelenleg Elysea nem tudja, mi is a képessége. Mindössze arra használja, hogy éjszakánként míg el nem alszik, fénygömbbel világítson, ezzel elűzve a sötétséget, melytől retteg.





Család



Sosem volt családom. A gazdám csak annyit mesélt el, amennyi feltétlenül szükséges volt ahhoz hogy fegyelmezzen. Édesanyám a születésem után eldobott, mert hibás vagyok. Korcs, ha úgy tetszik. A tőlem kapott pénz több hasznot hozott mint én valaha is hoztam volna neki. Apámról semmit sem tudok. A családom az lesz, aki megvesz.






Személyiség



Amióta az eszemet tudom. egy rabszolgakereskedő nevelt. Engedelmes és alázatos vagyok, ahogyan azt kell. Igyekszem megfelelni új gazdámnak, amint lesz. Bár barátom még sosem volt, azt hiszem barátságos vagyok. Annak kell lennem... Ha a gazdám úgy akarja.
Azt hiszem be kell vallanom, nem vagyok túl bátor. Félek a sötétben, félek az idegenektől, félek attól hogy bántanak, vagy én bántok mást és még sorolhatnám.







Életrajz



-Lódulj, öltözz fel szépen, ma nagy napunk lesz- lökött meg a gazdám dagadt karjaival a szobám felé. Szobám… Enyhe túlzás, tekintve hogy öten alszunk benne. És én a legrégebb óta. Mióta csak az eszemet tudom azóta lakok abban az üres kis szobában, aminek az egyetlen bútorát az ágyak és az a két szekrény jelentik.
Ruháimat szorongatva bebotorkáltam, de mielőtt nekiállhattam volna öltözni megragadta a karomat, magához rántott és mélyen a szemembe nézett. Igyekeztem nem elfintorodni a szájszagtól, melyet már 19 éve folyamatos hányinger kíséretében szagolok. -Ha csalódást mersz okozni, olyan helyre adlak el, ahol inkább kívánod majd a halált, minthogy még egy napot élj -mordult és esküdni mernék rá, hogy egy csepp nyál landolt a homlokomon. Nagydarab ember, én pedig viszonylag alacsony. Sosem szállhatnék szembe vele. Összetörne, mint egy porcelánbabát.
- Igyekszem a tőlem telhető legjobbat nyújtani, uram-mondtam elhaló hangon, lesütött szemekkel. Nem hazudtam. Nem mernék vele visszatérni ide újra anélkül, hogy megvennének. Bele sem bírok gondolni. Rabszolga voltam, de gazdátlan...még. És ez önmagában is ritkaságnak számít. Azaz volt gazdám, de ő csak a kereskedő volt, aki tovább szándékozott volna adni a megfelelő vevőnek, a megfelelő korban. Az én hibám volt, hogy még nem történt meg. A gazdám megmondta: „Te tehetsz róla, hogy nem akarnak érted többet adni. Kezd nagyon zavarni, hogy úgy érzem nem érsz annyit, mint amennyit eddig rád költöttem. Pedig sokat költöttem rád, etettelek, ruháztalak, fedélt adtam a fejed fölé!". Ezt rengetegszer hallottam már. Mondhattam volna akár magamnak is egy-egy sikertelen vásár végeztével, és valljuk be, volt már néhány. Pedig az összeg, amit eddig rám költött igazából egyáltalán nem volt sok. Soha nem voltam beteg, csak évente egyszer mikor mindig elkapott az a fura nátha... A ruháimat rég kinőttem, és már újkorában sem volt új. Talán még mindig a pongyolát hordanám, amiben anyám idehozott, ha beleférnék. Ez is az én hibám azt hiszem... Túl nagyra nőttem. Pedig esküszöm, hogy sosem ettem többet, mint amennyi tényleg muszáj volt!
Újra meglódított, majd becsapta az ajtót. Kis híján orra buktam. Jött ő is, persze, mint mindig. Sosem ért ugyan hozzám, de nézni nézhet, ezt vallotta. Senkinek nem hagyta, hogy hozzám érjen, azt mondta, érintetlenül akar eladni mert az rettentő sokat ér. Nem tudom, miről beszélt, a többiek arcából ítélve viszont biztos nem jó dologról…
A ruhacsomagot szorongatva odabotorkáltam az ágyamhoz és elkezdtem öltözni. Ez a ruha teljesen új volt. Makulátlan, fehér, ragyogó, szép. Ez sem volt annyira csillogó és ékszeres ruha, mint amit a nemesek hordanak, sőt, egyszerű ruha volt, de az eddigi öltözékemhez képest olyan volt mintha báli ruhát kaptam volna. A gazdámra pillantottam. Megértettem, hogy most már nagyon el akar tüntetni innen. Még új ruhát is vett nekem, hogy a leendő vásárló szemét elcsípjem. Sosem kaptam tőle semmit amióta itt vagyok, leszámítva persze azokat a levetett ruhákat, rongyokat. Már-már majdnem meghatódtam, ha nem tudtam volna az okot. Gazdát kell találnom, egy új gazdát, a következő kiárusításom során. Pénzt kell hoznom neki. Mégpedig sokat, minél többet. Nagyon sokra tartotta magát, amiért felnevelt. "Még édesanyád sem akart. Amint kipottyantott már hozott is ide. Eladhattalak volna kutyakajának, de ÉN láttam benned valamit" Mondta sokszor. "Egy korcs, mint te csoda, ha fele ilyen jó körülmények között nő fel mint amiben te. Lehetnél hálásabb." Korcs… Mindig ezt a szót használta, bár sosem tudtam, milyen korcs vagyok... Csak korcs, keverék. "És az isten szerelmére erőltess már magadra vidámabb arckifejezést te lány, senki nem akarna egy búvalvert szolgát megvenni." förmedt rám most is. Nem ment. Inkább néztem a lábamat, hogy ne lássa a könnyeket a szememben.
A ruhát sokáig csak a kezemben tartottam, alig mertem felvenni, féltem, hogy összemocskolom… Pedig nem voltam koszos, a többiek segítettek korábban lefürödni hogy készen álljak. És mégis… Remegett a kezem ahogy öltözködni kezdtem. Az igazság az, hogy rettegek. Rettegek attól, mi vár rám, hogy ki vásárol meg… Alig bírok gondolni az engem vizsgáló szemekre, de mind közül a legjobban attól félek, hogy haza kell ide jönnöm. Újra a gazdámra sandítottam. Láttam a szemében a ridegséget, de mögötte volt valami sokkal rosszabb. Életem elég korai szakaszában megtanultam, hogy vele nem szabad játszani. Kívülről kedélyes kereskedő, belül erőszakos, és félelmetes. A saját bőrömön és másokén is tapasztaltam. Ráadásul tudja, hogyan büntessen anélkül, hogy sebet okozna... Ó nem, azt nem tenné. Sosem ártana a portékának… Ő nem. Majd a vevő eldönti, mennyi heggel kéri…
Megtanította, hogy tartsam a számat zárva, hogy sose beszéljek vissza, és ne ellenkezzek. Mindenkit fölöttem állónak kell tekintenem és úgy is kell velük beszélnem, tisztelettudón, alázatosan. Én nem kezdeményezek beszélgetést, akkor szólok, ha kérdeznek, és ha meg is szólalok, halkan, nehogy bántsam a gazdám fülét. Az ő szava szent. Ha parancsol valamit, teljesítenem kell, akkor is ha nem akarom, mert a büntetés sokszor sokkal rosszabb, mint amit kérnek tőlem. Ő legalábbis ezt állította. És persze megmondta, hogy ehhez tartsam magam, mert ha visszavisznek hozzá reklamációval...
Befejeztem az öltözködést, és megnézett magának. Intett, hogy forduljak körbe, amit meg is tettem. A ruha nagyon csinos volt, egyáltalán nem éreztem magam beleillőnek. Nem vagyok ehhez szokva…
-Fésülködj meg. Úgy nézel ki mint egy kapcarongy - mordult még rám mielőtt kiviharzott volna az ajtón. Ott álltam a szobában egyedül, a bezárt ajtót lesve, és próbáltam uralkodni magamon. Reszkető kezekkel emeltem ki a foghíjas fésűt a fiókból, és a hajamhoz emeltem. Gombóc volt a torkomban, amit kétségbeesetten próbáltam lenyelni, ugyanakkor megéreztem a csípős érzést is a szememben és egyre idegesebb lettem. A kisírt szemnek sem örülne… Nem sírhatok. Nem vagyok kisgyerek. Pedig még annyira annak érzem magamat... Félek mindentől. Még a sötéttől is. Még szerencse, hogy van valamim... Valamim, amit nem tőle kaptam, de nem is mástól. A fény... Nem sok, de arra elég, hogy megvilágítsa az éjszakákat, amikor a legmagányosabb vagyok, amikor egyedül vagyok, és félek az éj sötétjében rejtőző iszonyatoktól.
Nem tudhatja meg. Nem engedhetem, hisz még én sem tudom honnan van. Senki sem tudhatja meg… Ez az egyetlen ajándékom és senki sem veheti el tőlem...























Apróságok



Házi kedvenc:
Sosem volt
Személyes tárgy:
Semmilyen holmim sincs.
Személyes ismertető jegy:
A hajam hófehér, szemeim élénk kék színűek, illetve a bőröm is porcelánfehér. Oh, és az előző gazdám állandóan megjegyzést tett a "folyton bánatos" arcomra, talán ez is...
Testékszer:
Nincs
Hobbi:
Hobbi? Annak számít a gazdám kiszolgálása? Akkor esetleg az ijedten nézés? ...Nem? Akkor nincs....
Szexuális orientáció:
... A micsoda?




Másik alak



A későbbiekben előtörhet a sárkányalakja, elvégre félig sárkány.





User neve:
Elysea


User kora:
Szigorúan bizalmas


Szerepjátékkal töltött idő:
Kezdő

________________________________________
~ ©???? 2017. BlackMoon Fórum ~
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
Elysea
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterek :: Hass, Alkoss, Gyarapíts-
Ugrás: