Rabszolgapiac



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Időjárás
Beköszöntött a tél.
Az északabbra fekvő területeken, valamint a kontinens középső területeit is hó borítja. Kora reggel repkednek a mínuszok, ajánlott mindenkinek a meleg öltözék.
Friss postok
Piac
Today at 3:00 am
írta: Ayarel Shax
Mes'ard
Szomb. Feb. 03, 2018 6:43 pm
írta: Mes'ard
Kashir Rakkor
Szomb. Feb. 03, 2018 1:25 am
írta: Kashir Rakkor
Mocskos sikátor
Csüt. Feb. 01, 2018 5:12 am
írta: Admin
Avatarfoglalás
Szer. Jan. 24, 2018 11:50 pm
írta: Thessalia Shrezrein
Thessalia Shrezrein
Szer. Jan. 24, 2018 11:37 pm
írta: Admin
Rabszolgapiac
Vas. Jan. 21, 2018 8:06 pm
írta: Tiberius Theunissen
A másik felem
Vas. Jan. 21, 2018 12:21 pm
írta: Illuken Silden
Alaesia
Pént. Jan. 19, 2018 9:00 pm
írta: Admin
Elkészültem a karakterlapommal
Pént. Jan. 19, 2018 8:56 pm
írta: Alaesia
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
3 fő
Vérfarkas
1 fő 1 fő
Ember 1 fő 1 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 2 fő 7 fő
Sárkány 1 fő
2 fő
Laochra 1 fő 2 fő
Hárpia 0 fő 0 fő
Összesen 6 fő 16 fő

Rabszolgapiac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Rabszolganegyed
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Jan. 21, 2018 8:06 pm
Komolyan mondom, szórakoztat engem ez a lány. Ez a dacossága ez az ellenkezése. Élvezet lesz figyelni, ahogy szépen lassan kezessé válik. Most túlontúl elvakítja, hogy saját magát túl fontosnak ítéli, így merőben produkálja magát.
- Rendben - mondtam a kereskedőnek. Bevallom már nagyon szívesen mennék... - Majd értesíteni fogom - teszem hozzá, és elfordulok tőle. Remek, mehetünk haza. Még intek az előzőleg vásárolt embernőnek, hogy jöjjön az is, hiszen azt nem áll szándékomban itt hagyni. Alaesiát én magam rángatom, vonszolom le a pódiumról.
- Nem ajánlom. Maximum öncsonkítás módján szabadulhatsz meg a karkötőtől, de azt meg nem ajánlom, mert akkor semmi másra nem leszel jó, minthogy koldulj az utcán - vetettem oda neki.
Fel nevetek majd megállok egy pillanatra és kritikusan szemügyre veszem a lányt.
- Te nem vagy normális. El vagy tévedve, és komoly fogalom gondjaid vannak. Ha kutyába akarnálak venni, akkor esetleg nem gondolod, hogy teljesen másképp bánnék veled? - néztem a lányra megütközve. Most megbántva érzem magam, hiszen eddig egyik szolgám sem panaszkodott a rossz bánásmódra. Van saját szobájuk, saját ruhájuk. Kapnak enni és inni. Csak dolgozniuk kell. Mások pedig egy lyukban, vagy egy ketrecben tartja őket. Hozzájuk képest én tiszta főnyeremény vagyok. Nem tudom, hogy mi a baja.
Aztán leköpött. Erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne töröljem képen, mert ez még is csak egy durva szemtelenség volt, de az előbb prédikáltam, szóval csak letöröltem és annyiban hagytam a dolgot.
- A szabályokat és, hogy mi lesz a feladatod, azt majd Clara elmondja. Mivelhogy teljesen új vagy, így nem tudni, hogy hol is lehetne a legnagyobb hasznodat venni. Így azért is jobb, hogyha ő magyarázza el - azt nem teszem hozzá, hogy azért is, mert ő is hibrid, és szintén félig farkas, hátha ez egy kicsit észhez téríti. Ennek örömére fogta magát és leült. Megcsóváltam a fejemet félig nevetve, félig bosszankodva, majd felkaptam és a vállamra dobtam, mint valami lisztes zsákot. A másik vételem az elrejtette a mosolyát és úgy követett hazáig.



VÉGE

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Jan. 21, 2018 3:12 pm
Nyauf. Kérdésemre választ nem kapok, mindegy, majd kiderítem, hogy kicsoda ez az ember, és mégis mi a neve, foglalkozása, miegymása. Nem akarom tudni, hogy hány rabszolgája van rajtam kívül, bár kitudja, lehet hogy van köztük olyan, aki lázad ellene. Hátha, hátha van rokonlélek, bár szerintem ebben nem kellene reménykednem, mert nem látok rá sok esélyt. Nem fogok tanulni, mert nem fogom őt sohasem kiszolgálni. Nincs az az isten. Ellenkezni fogok, ezt eldöntöttem, pont mint most. Hiába fáj már a tarkóm, attól még teszem. Szidnám, de magára se vesz, és akkor minek jártassam a számat feleslegesen? Hiszen akkor kiszárad, ami tök pocsék egy érzés. Elmélkedésemben az zavar meg, hogy a fejemet megpaskolja. Mi a franc. Meglepve pislogok rá, hogy mi van? Én aranyos?
- Te meg a legnagyobb hülye, aki csak létezett – válaszolom kedélyesen mosolyogva. Végülis, szerintem igazam van, hisz megvesz, meg minden. Nála úgy tűnik, hogy nem válnak be a sértések, szóval másik irányt választok a bosszantására. Lett egy új hobbim. A leendő gazdám idegesítése, melynek 0-24-ben fogok hódolni.
- Csak mondja meg, hogy mire van szüksége, és én keresek – válaszolja, hiszen neki is jövedelmező, ha van egy vevőköre. Elhánynám magamat erre, ha nem éppen harapással lennék elfoglalva. Egyszerűen csak kiröhög, majd megpakolja a fejemet. Rühellem. Már most gyűlölöm. Igen, biztosan jól fogunk szórakozni, főleg, mikor elege lesz belőlem. Bárcsak megdöglene agyelégtelenségben.
- Aú! – Felkiáltok, a kezem, cseszettül fáj. Nagyon-nagyon, élesen szívom be a levegőt, majd lassan kifújom.  Hogy van benne ennyi erő? Meg se kérdem, csak állok ott némán, dacosan ránézve.  – Mindent le lehet szedni, hidd el nekem, hogy meg fogom találni a módját – mondjuk még a kezemre szükségem van, így biztos, hogy nem fogok nagyon drasztikus módszerekhez nyúlni. Elég csak csontot kiugrasztani a helyéről, hogy lekerüljön a csuklómról, nem? Vagy nem? Valami matt nem vagyok benne biztos, ami kicsit ijesztő, hiszen mégiscsak a tulajdon szabadságom kérdéséről van szó! Rabszolga lettem. Rabszolga.
- Itt? Miért, máshol akartál úgy bánni velem, mint egy kutyával esetleg? – Felkapom a fejemet a nyakörv szóra, meg az egész mondatra. Én így értelmeztem. Összegyűjtöm a számban a nyálamat, majd nemes egyszerűséggel leköpöm. Legmélyebb utálatomat fejezem ki ezzel, meg azzal, hogy leülök annyira, amennyire csak tudok. Rángasson vagy vigyen, ha akarja. Engem aztán nem érdekel, hogy mit dönt.
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 18
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2018. Jan. 07.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Jan. 21, 2018 12:52 pm
Nem mondok semmit, de bevallom kicsit zavar, hogy a kereskedő állandóan csapkodja a lányt. Nem valami boksz-zsák és nem is dunyha amit porolni kell. Bár, ha a csapkodásnak meg lenne az az áldásos mellékhatása, hogy kevesebb lenne a kosz a lányon, akkor nem is zavarna annyira.
- Rendben - bólintok a válaszára. A kérdésére nem válaszolok. Azt elengedem a fülem mellett. Nem itt a nyílt utcán fogok neki válaszolni. Meg egyébként is, nem is biztos hogy megérdemelné hogy válaszoljak neki.
- Remek - tényleg bőszen bólogatok. Lesz vele gond míg beletanul, de legalább hosszútávon biztos haszna lesz a lánynak.
Megcsóválom a fejemet, nem reagálok a sértéseire. Egyébként is bőszen lecsapja helyettem a kereskedő, így teljesen felesleges nekem is kezet emelnem rá, vagy, hogy esetleg a fejemben megforduljon, hogy hopp, most lehet meg kéne ütni hogy jó modort tanuljon. Meg egyébként is, nem tartozok azok közé a gazdák közé, akik állandóan veri a szolgákat. Az nem az én stílusom. Persze, nem azt mondom, hogy nem jár el az én kezem is, ha tényleg az adott személy túlmegy egy bizonyos határon, de jelenleg Alaesia hisztije még bőven szórakoztató, így hagyom, hadd tomboljon kedvére.
Hirtelen stílust vált, de nem dőlök be neki, inkább megpaskolom a fejét és rámosolygok. - Aranyos vagy - mibe fogadunk hogy még jobban kikel magából?
- Remek - mosolygok elégedetten. - Valószínűleg majd még jövök. Bővül az állomány és birtok, el fog kelleni majd még néhány dolgos kéz - biztosítom a kereskedőt, hogy valószínűleg még fogunk találkozni. Alaesia nyugalma eddig tartott. Mikor megpróbáltam ráadni a karkötőt elkezdett tekeregni, majd nem hazudtolva meg vérfarkas énjét megharapott. Hát... ez vicces. Harag helyett felröhögtem és újból megpaskoltam a fejét. - Jól fogunk szórakozni - mosolyogtam rá, szemem azonban hidegen csillogott. Elkaptam a kezét, erősen szorítottam. Eltörni biztosan nem törtem el, de hogy pár napig fájni fog neki, az lehetséges, és csak rá tettem a karkötőt.
- Így ni - mondtam elégedetten. - Most már mindenki tudja, hogy az enyém vagy. Hozzám tartozol - közöltem vele. - Nem tudod leszedni, akárhogy próbálkozol vele - tettem még hozzá. Csak hogy időben tudjon erről. Azt nem említem meg, hogy ha levágja a kezét, akkor menne neki. Azt nem ajánlom.
- Indulunk - rángattam meg a kötelét. - Ne makacskodj, mert még szégyenszemre itt rád teszek egy nyakörvet és láncot és úgy rángatlak végig a városon - rántottam magamhoz közel. - Azt mondtam, hogy indulunk, szedd a lábad!

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Jan. 21, 2018 12:19 pm
Nagyon nem tetszik nekem ez a helyzet. Minden sejtem teli torokból ordítja, hogy futás, mert itt bajok lesznek. Ha ez a fickó úgy dönt, hogy megvesz, akkor eléggé törnöm kell majd a fejecskémet azon, hogy hogyan szabaduljak meg tőle. Engem aztán nem fog betörni, és nem is fog betanítani semmire se. Nem vagyok valami tárgy, esetleg állat, növény, hogy aztán úgy bánjanak velem, mint azokkal, hanem értelmes, gondolkodó lény. Kérdez, válaszul morgok, mire a kereskedő a nyakamra sóz egyet.
- Árva vagyok, vezetéknevem nincs, rokonom sose volt. És te? – Ha már ő is faggatózik, akkor én is. Ennyi, most mit érdekli őt a családfám? Ácsi, most komolyan el fogja égetni a ruhámat? Hát én ezért kizsigerelem.
- Lopáson kívül semmi máshoz nem ért ez, teljesen friss rabszolgaként. Éppen ezért tanítható be bármire, hisz nincsen tapasztalata – eznek szólít, eznek! Mi vagyok én, asztal vagy szék? Más a kutyájához szebben beszél, kikérem magamnak!
- Na idefigyelj te anyaszomorító féreg! Ha lenne gerinced – és nem tudom tovább mondani a mondandómat, mert a kereskedő sóz egyet a fejemre, én meg majdnem elharapom a nyelvemet. Miért van az, hogy mindig a kisebbet kell bántan? Miért nem szúrja inkább tökön egymást a két fél, vagy valami, de nem. És ennek tetejében még csak magára se veszi a másik. Új módszert kell kitalálnom, valami mást, valami jobbat.
- Csak oldozz el, és máris fogok próbálkozni – szívmelengetően mosolygok hozzá, bár a hangom fagyos és dühös. Ne hívjon a drágájának, mert rettenetesen idegesítő a számomra.
- Köszönöm szépen, jó uram – és közben az eladónak nagy kő gördül le a szívéről, hogy sikerült túladnia rajtam. Felnyiffanok, ahogy pénz cserél gazdát. Nem akarom, nem, nem, nem! Nem akarok rabszolga lenni, engedjenek el – higgye el uram, fogok tudni szerezni. Az utca tele van gyerekekkel, kikben rengeteg lehetőség lakozik – teszi hozzá, én meg már most féltem szegénykéket – Viszont kívánom, hogy a gazdagsága még nagyobb legyen – és ennyi. Ennek vagyok a rabszolgája, rögtön magához is húz. Majd rám tesz egy karkötőt. Azt már nem! Helyezkedem, és ahol érem, ott harapok tiszta erőből a karjába. Rám aztán ne tegyen semmi bizsut!
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 18
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2018. Jan. 07.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Jan. 21, 2018 11:34 am
A gondolataimba mélyedve tanulmányoztam és a pro és kontra érveket sorakoztattam a fejembe. Mennyi értelme lenne megvenni és haza vinni. Igaz, hogy mivel hibrid elég sokáig fog élni. Fiatal, könnyen tanítható - miután betörtem és letörtem azt a fene nagy büszkeségét.
- Az jó. Sőt, remek - közöltem elégedetten. Nos, tényleg elégedett voltam. Végül elmotyogta, hogy Alaesia a neve.
- Alaesia, mi? - kérdeztem tőle. - Vezeték neved nincs? Családod, vagy valami rokonod? - kérdeztem a lánytól. Csak mert, ha van valakije, akkor is meg veszem, majd lepasszolom hozzájuk, hogy máskor jobban vigyázzanak a porontyukra.
- Rendben. A mostani ruháira úgy sem lesz szüksége. Minden szolgám kap tiszta és új holmikat - mondtam. - Örülök, hogy nincs baja, legalább akkor nem szükséges otthon egy orvosi vizsgálat. Ért valamihez, vagy teljesen szabadon választható, hogy mire lehet tanítani? Volt már valaha rabszolga, vagy teljesen friss? - kérdeztem. Elégedett voltam azzal, amit a férfi mondott, de rendesen utána kérdezek a tervezett árunak. Bár így is elviszem, de na. Minél több az információ annál jobb nekem.
- Látom a nyelvezete szabatos - jegyeztem meg kuncogva. Nem tudtam eldönteni, hogy most zavar, hogy így beszél rólam, vagy mulattat a próbálkozása. Olyan mint egy kölyök macska, aki felborzolja a szőrét és új fúj, hogy nagyobbnak, félelmetesebbnek látszódjon. Aztán valójában, minden csak nem félelmetes. Valahogy ilyen benyomást keltett bennem Alaesia is. Aranyos volt.
- Mint említettem, drágám lehet próbálkozni - mosolyogtam rá és erőteljesen megnyomtam a drágám szót. Ha ezzel baja van, akkor mától csak is úgy fogom hívni.
- Hármat adok érte - mondtam. - Remélem a közeljövőben majd még találkozunk és bízom benne, hogy tud majd kedvemre való dolgos rabszolgát bemutatni - mondtam és átadtam a három erszényt. - Kívánom, hogy aranya továbbra is gyarapodjon és, hogy a jövőben több jövedelmező üzletet is kössünk - tettem még hozzá. Aztán vártam míg a kereskedő átadja a kötelet, és magamhoz húztam a lányt. A csuklójára rá is tettem a karkötőt. A kötél talán kibírja hazáig. Ha más nem feldobom a vállamra mint egy lisztes zsákot és úgy cipelem haza.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Jan. 21, 2018 8:23 am
Szóval legalább nem pedofil. Végül is, ez is valami, több mint a semmi. Viszont arról ne is álmodjon, hogy én dolgozni fogok! Maximum mindennek az ellentétjét fogom tenni annak, amit parancsol, hogy ha már szándékában áll megvenni, akkor szívjon velem, amíg el nem tántorítom a szándékától, vagy amíg meg nem szököm. Mert én nem adom olcsón se a bőrömet, se a szabadságomat se. Azt már nem, nem leszek kezes bárány sem most, sem semmikor máskor. Sohasem, legalábbis ebben az életben nem.
- Laochrára tippelnék, vagy valami másra, de a vérfarkas biztos, uram – majd hátba taszít, hogy mutatkozzak be én, hisz nem kérdezte meg, hogy hogyan szólíthat, és azért kell minden kérdésre választ adnia, ha már el akar adni. Elmormogom, hogy Alaesia, mert nekem van nevem. Még csak az kéne, hogy ez a bájgúnár adjon egyet, bele se merek gondolni hogy milyet adhat. Na jól van, ha hazavisz magával, esküszöm, hogy pokollá teszem az életét. Még hogy én tetves?! Meg bolhás?! Mi vagyok én, valami korcs, kidobott, útszéli eb? Nem vagyok bolhás, csak koszos jelenleg. De ha ennyire frusztrálja, esküszöm keresek egy kóbor kutyát, hogy aztán legyenek rajtam is azok a vérszívó kis izék. Még hogy bolhás! Hát ez kész. – Nyugodjon meg uram, alultápláltságát leszámítva makkegészséges, orvos is megmondja. Megvizsgáltattam, mielőtt kihoztam volna ide. Sáros, de nincsen se rajta, se benne semmilyen élősködő, ha akarja, attól még elégetheti a ruháit – miután befejezi, érdeklődve pillant a férfira, hogy megveszi-e.
- Neked szólt, hígagyúkám, nem vagyok a drágád – vicsorítva válaszolok, az ellen nem fog tudni mit tenni, hogy hogyan beszélek. Hátha még eltudom érni, hogy abbahagyja a kérdezősködést, és tovább álljon.  Auch, auch, auch, a hajamat ne, húzza! – Ember vagy, vagy sem, ki foglak készíteni - vetem oda neki. Fáj, engedje már el a hajamat, cseppet sem kellemes érzés. És igen, végre megteszi. Kedvem pár fokkal jobb lett, végre nem ér hozzám. És nem csípi a szagomat, ami, valljuk be, engem is frusztrál. Aztán kijelent. Komoly percekig csak nézem lesokkolódva, hogy mi van?
- Kitűnő döntés, igen nagy szakértelemre vall, hogy ilyen jól választott, uram. Hiába vad, mint mondtam könnyen betanítható, megér 2-3 erszénynyi aranyat is, ha nem többet – és tovább folytatja a hízelgést, amin hánynék, ha nem azon lennék ledöbbenve, hogy ezek után képes volt megvenni. Akkor én most komolyan a rabszolgája lettem ennek a ficsúrnak?
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 18
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2018. Jan. 07.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Jan. 21, 2018 1:56 am
Felvont szemöldökkel tanulmányoztam a dacoskodó lányt. Nem, cseppet sem fogadta el a sorsát. Valahol Dragrattára emlékeztetett, annyi különbséggel, hogy az legalább valamit le tett az asztalra, ha más nem több tucat rabszolga mester fejét. Na de akkor is. Ezzel szemben, ez a lány... A vadsága és a dacossága valahol üdítő, de őszintén elgondolkodtam, hogy kell-e nekem. Kell-e nekem még egy nyűg a nyakamba, még egy ok, hogy bosszankodjak... Viszont, ahogy végig néztem rajta... Ehh... fene essen abba a jó szívembe. Utca gyerek volt, biztos vagyok benne, nem lenne jó neki az utcán. Egye fene, haza viszem magammal. Dragratta után, úgy döntöttem, hogy szökésbiztossá teszek minden rabszolgát.
- Enyhe kifejezés - jegyeztem meg tömény gúnnyal a hangomban, mikor a kereskedő közölte, hogy kicsit durcás.
- Hmm... - elégedetten hümmögtem. - Az jó, hogy könnyen tanul, most egyébként is szűkében vagyok a dolgos kezeknek. Az, hogy érintetlen nem érdekel, van ágyasom, nem kell újabb - közöltem a kereskedővel, s mintegy megnyugtatásnak is szántam a lánynak, hogy csak dolgoznia kell, a házban, de nem kell velem nemi kapcsolatba kerülnie.
- Vérfarkas? - kérdeztem vissza. Azonnal felcsillant a szemem. Remek. - Remek - ismételtem meg hangosan is. - Lehet tudni mi a másik fele? És mi a neve? Vagy nekem kell nevet adnom neki? Orvosi szempontból minden rendben vele? Esetleg nem tetves, rühes, bolhás, vagy férges? - kérdeztem. A ruháit és alultápláltságát látva szerintem teljesen jogos kérdések voltak. Őszintén az se érdekel, ha megbántom ezzel, de nem viszek haza olyan személyt, aki utána kárt tesz otthon a többiekben is.
- Ez most nekem szól drágám? - néztem a lányra. - Sok sikert, lehet próbálkozni - mosolyogtam rá, majd közelebb léptem hozzá és belemarkoltam a hajába és hátra feszítettem a fejét és a füléhez hajoltam. - Tudod drágám, ezt már sokan mondták, s lám itt vagyok, ötszáz év óta még mindig élek és virulok. És, ha nincs fából az orrod, akkor érzed, hogy ember vagyok - elhúzódtam tőle, mert a szaga még az én emberi orromat is csípte. - Ennek fényében válogasd meg a szavaidat, mikor velem beszélsz - tettem még hozzá, majd lendületesen elengedtem, a hajáról meg a koszt fintorogva a nadrágomba töröltem. Első dolgom lesz, miután haza vittem megfürdetem. Vagyis átadom Clarának hogy fürdesse meg, az udvaron. Míg ilyen mocskos a házba be nem jön.
- Van benne potenciál - fordultam a kereskedő felé. - Elviszem.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Jan. 20, 2018 4:00 pm
Elegem van! Haza akarok menni, enni valamit, inni vizet és csak lenni. De nem lehet, mert jelenleg éppenséggel itt állok és várok, melytől a kedvem a béka segge alatt van. Ha vége ennek a napnak, és gazdátlan leszek, akkor szerencsém van. Rám is férne, hiszen nem nagyon van mostanában szerencsém. És ne, ne, ne! Jön felénk egy férfi, ha ez megakar venni, ám legyen. Napok alatt kikészíteném. Úgy néz ki, mint akinek a bőre alatt is pénz van. Rámorgok, mire az eladóm felpofoz. Nem vált be. Mikor megszólal, majd kérdéseket tesz föl, nemes egyszerűséggel a térdemre esek, majd oldalamra pillanatok leforgása alatt. Szememet lehunyom és elernyedek. Légyszi, hidd azt, hogy elájultam, és rosszul vagyok, kérlek. De pár másodperc múlva a nyomoronc, kinek a rabja vagyok, a hátamba rúg egyet. Felnyögök, mire kapom a következőt. Válaszul felállok.
- Hogy vinne el téged a bélpokol! – Vetem oda neki, aztán ránézek dacosan az érdeklődő úrra. Ennek a kajája is pénz, biztosra veszem. Meg mégis, minek akar megvenni? Bárki mást megvehet, nem kellek neki én, meg is gondolhatná magát.
- Szép napot, jó uram! Elnézést a közbejátszásért, mint látja kissé durcás jelenleg, és mindenképpen ki akarja nyilvánítani a nemtetszését. Könnyen tanul, meg van már 17 éves is, érintetlen. Ami igazán különlegessé tesz, az az, hogy hibrid, félig vérfarkas méghozzá! – A kereskedő közben azt méri föl, hogy mennyit csikarhat ki a férfiból gond nélkül, megérezte a pénz szagát, sejti, hogy a másik gazdag. Szívem szerint ledugnám a toromon az ujjamat, utána lehánynám mindkettejüket, majd elkezdenék ugrálni a nemesebb szervükön, de hát ez jelenleg nem játszik, mivel éppenséggel az eladásomról csevegne. Oké, mivel produkáljam magamat? Hm. Megmoccannék, de a kapzsi vénember elég szorosan tart. Rámorgok akkor az érdeklődőre, kimutatom a fogam fehérjét, vicsorítok hozzá.
- Ki foglak herélni, te hígagyú vadbarom – igen ellenséges hangnemben mondom ezt annak, ki éppenséggel érdeklődik irántam. Vagy veszi a lapot és elhúz, vagy nem, és akkor meg meg fogok szökni tőle.
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 18
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2018. Jan. 07.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Pént. Jan. 19, 2018 9:49 pm
A Clarával folytatott beszélgetésem után fogtam magam ér rendet csináltma a dolgozószobába, majd magamhoz vettem pár erszény aranyat, karkötőt és nyakörvet - utóbbi csak a biztonságkedvéért és úgy indultam a rabszolga negyedbe. Persze mielőtt elhagytam volna a házat még csak azért is megnéztem, hogy áll a jégkamra, mennyi a kár. Hát mit mondjak. Nem voltam elragadtatva a helyzettől. Megráztam a fejemet, és otthagytam a szolgákat. Nem szóltam senkihez, egyébként is még túl mérges voltam a kialakult helyzet miatt, így félő volt, hogy netán valaki fejét leordítanám, ha hozzám szólna. Jobb a békesség.
A városba menet egy-két hentessel, akiket megbízhatónak ítéltem beszéltem velük, és leadtam a rendelést a húsokra. Így már mikor jönnek a farkasaim, csak el kell hozniuk, és nem is lesz ezzel más dolguk.
Utána a külváros felé vettem az irányt. Szinte minden hónapban kijövök ide, lassan itt szórom el az összes bevételemet.
A felhozatal ma sem volt kimondottan szívderítő látvány. Mindenesetre sikerült találnom egy harmincas éveiben járó embernőt, már majdnem meg is veszem, mikor a fülemet megüti egy kiabálás. Visszafordulok és csak átadom a nőért az egy erszénnyi aranyat, majd meghagyom a kereskedőjének, hgy vigyázzon rá, míg vissza nem jövök. Meg nézem azt a balhét, de a nőt nem akarom oda elcipelni magammal.
- 'napot! - köszönök oda a harcoló párosnak. Igen, bevallom percekig figyeltem a lányt és a kereskedőt mielőtt megszólaltam volna. Igencsak érdekes volt a látvány és egyébként is valaki fiatalt kerestem, az ha betanul akkor semmi gond nem lesz vele. A probléma az, hogy erről a lányról már most meg tudom állapítani, hogy vad és dacos. Egyelőre neki is kevesebb haszna lesz, mint ahogy szeretném. Így, hirtelen már nem is bánom, hogy megvettem a másik nőt. A nevét már nem kérdeztem. Úgy is mindegy. Lepasszolom őket Clarához és annyi. Majd ő foglalkozik velük.
- Térjünk a tárgyra, sietős a dolgom - közöltem a kereskedővel. - Mit kell a lányról tudni? - kérdeztem, majd bamba arcát látva hozzátettem: - Faj, kor, ehhez hasonlók.
Maioreszek fenn az égben! Jobb lett volna, ha még se ma jövök ki. De legalább egy biztosan használható rabszolgám már van. Ez a lány meg jó lesz ráadásnak.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Pént. Jan. 19, 2018 9:39 pm
Új játék - Tiberius

Éhes vagyok. Enni akarok, mit mg nem adnék egy égett kenyér csücsükért, vagy akár egy fél almáért. Istenem, az a fú ott tényleg valamilyen sütit eszik? Bárcsak adna belőle, annyira hálás lennék érte, hogy ha megvenne, csak a második napon kasztrálnám ki, nem az elsőn.  Kopog a szemem az éhségtől, személyes igénytelenség csúcsomat is megdönteném, csak hogy elnyomjam eme pocsék érzést. De hát, csak akkor jutok táplálékhoz, ha valaki pénzt fizet ki értem.  Megtudnék szökni, meg lehet, hogy nem is lenne annyira rossz. Oké, Ala, most állj le, nem fogod magadat az éhség miatt hagyni. Ennél te erősebb vagy. Volt már rosszabb is. Mint mikor beleestél abba a vizes helyre. Na jó, ne gondoljak vízre, mert szomjas is vagyok. Annyira jól esne most egy lédús körte, vagy akár egy hamva héjú őszibarack! Csak elég belegondolni az édességükbe, zamatukba, élvezetekkel teli ízükbe, hogy megpróbáljak elindulni lopni egyet. És tádámm, el is esek, így kell ezt, te kelekótya kölyök. Felszisszenek, sikeresen lehorzsoltam a kezemet, meg a homlokomat. Hát, béna vagyok.
- Figyelj már oda, hogy mit csinálsz te ribanc! – rám kiált, aztán felráncigál a hajamnál fogva álló helyzetbe, majd elkezd lökdösni a pódium felé. Na azt már nem. Nem és nem és nem, nem adom meg magamat ilyen könnyen. Nemes egyszerűséggel fogom, és összeesem. Van egy gyakorlatom ebben. De nem hatja meg, hanem a karomnál fogva elkezd húzni.
- Lehánylak téged, te mocskos disznó! Hagyjál engem békében, én szabad vagyok, te seggfej! Ha a még akarod élvezni az együttléteket bárkivel, akkor azon nyomban engedj el! – Hirtelen felpattanok, próbálom megharapni az engem fogó kezét, sikerül. De rögtön a másikkal behúz egy olyat, hogy csillagokat látok, kelletlenül engedem el. Ezt a csatát ő nyerte, de a háborút még nem.  
Lassacskán, de felérünk a pódiumra, egy csendesebb részhez ráncigál. Hajlandó vagyok a saját lábamon menni, mégse engedi el a karomat ez a gyíkarc. Csak kapjam el a torkát, a gigájában muskátlik fognak nyílni. Bárki, aki ránk néz, arra rámorgok. Ha közelebb jön, akkor vicsorítok. Ha még közelebb, ájulást színlelek. Remélem, megúszom az eladást.
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 18
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2018. Jan. 07.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 8:28 am
Őszintén szólva nem tudom, hogy hány éves lehet a lány, vagy inkább fiatal nő, bár az egyértelmű, hogy ezzel a dacos duzzogással, inkább hasonlít egy gyerekre, semmint egy fiatal nőre. Ennek ellenére be kell, hogy valljam: nagyon szórakoztató volt a viselkedése.
Figyeltem, ahogy felfedezi a karkötőt a csuklóján, majd mintha láttam volna az megnyugvást. Valaki valamit nem mondott el nekem! Mindegy is, hamarosan úgy is megtudom, csak vigyem haza a kislányt, és akkor úgy is mindent elmond, amit a kereskedő nem akart, vagy nem tudott elmondani.
Az árat halva, majdnem felröhögtem. Zacskó? Még jó, hogy nem zsák... Ha már emberekkel kereskedik valaki, akkor legalább azzal legyen tisztába, hogy erszénynek mondják.
- Tessék - adtam oda neki. egyébként is ennyit szántam rá. Legalább nem kellett alkudoznom. Igaz, ha többet kért volna, valószínűleg azt is kifizettem volna. Kellett nekem ez a lány, szóval jelenleg nem akartam rá sajnálni a pénzt.
- Gyere! - intettem neki. Nem vettem le róla az ezüst bilincset, csak a kulcsot kértem el a kereskedőjétől. Amint elértük a piac végét, utána fordultam a lány felé.
- Hogy hívnak? - kérdeztem. Mert ugyebár ezt elfelejtették közölni. Arról nem beszélve, hogy nem hívhatom lánynak, meg hasonlók. - Van bármire szükséged? - tettem hozzá. Ha nem olyan nagy dolgokat kíván, akkor azt hazafelé menet be is szereztük a belvárosban. Kapott néhány egyszerűbb ruhát, meg, amit szeretett volna. Nem kell nagy dolgokra gondolni, esetleg egy-két könyv, pipere holmi, ilyesmik. Ami kellhet egy nőnek.
Utána pedig haza felé vettük az irányt. Igen, még mindig bilincsben. Csak otthon vettem le róla, hogy teljesen biztos legyek abba, hogy nem próbál meg esetleg megszökni.



VÉGE

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 7:10 am
Nem hiszem el. Szabályosan kiröhög. Mivel érdemeltem én ezt ki? Némán pufogok magamban, amikor közli, hogy talán a hasznára lehetek. Igen – igen persze. Pontosan annyira, mint a tífuszjárvány az emberiségnek. Ahogy megfogta a kezem, hirtelen mintha enyhült volna a szorítás a mellkasomban. A következő pillanatban jutott el a tudatomig az alig hallható kattanás, majd egy pillantást vetve a kezemre feltűnt, hogy egy ékszerrel több van rajtam a kelleténél… Hmm… érdekes… arról már hallottam, hogy vannak erőelfojtó képességek, de hogy ezt a tulajdonságot ékszerbe ágyazni is lehetséges, fogalmam sem volt. Egyre érdekesebb a szituáció, nem mellesleg a pasi is. Na, mindegy. Ezek szerint helyes volt a megérzésem. Legalább egy ideig nem kell attól rettegnem, hogy kiszipolyozok valakit teljesen. Már csak az a kérdés, mennyit is használhatok az erőmből, így a karkötő használata mellett. Azután majd kiderül a többi is. Legrosszabb esetben kifonnyadok, mint egy napon aszalt döglött saláta. Időközben megkérdezte a zsírdisznót, hogy mennyi az annyi, avagy mennyit érek. Egy pillanatra láttam a kereskedő arcán a döbbenetet, hogy sikerült túladnia rajtam, de a következő pillanatban nagy dölyfösen ennyit mondott: - Négy zacskó arany lesz! – Hova tűnt vajon az eddigi „fülem – farkam behúzom a gazdag ipse láttán, aki talán vásárol tőlem valamit” hozzáállás, hmm? Milyen szívesen megkérdeztem volna. De inkább csendben voltam, különösképp, mert az engem megvásároló férfi hirtelen átkarolja a vállamat. Hogy mit csinál? Jézusom! Mindjárt eldobom az agyam! Oké, van a vállamon némi szövet, de ez szinte semmit sem jelent. Rohadt nagy mázlija van, hogy a jelek szerint működik az a fránya karperec, különben már alulról szagolná az ibolyát.
Jaaj, csak legyen már vége és tűnjünk már el innen végre. Egyre éhesebb vagyok és mivel az utóbbi három napban nem sokat aludtam, azt is csak felszínesen, a szemeim is mindjárt leragadnak. Nekem oly mindegy már mi lesz, csak legyen már valami! De alkalomadtán nem fogom elfelejteni, megkérdezni újdonsült gazdámat, hogy mi ez a karkötő pontosan, meg mit is akar tőlem, mit csináljak, nem mellesleg, arról is jó lenne szót ejteni, hogy oldhatnám meg a táplálkozást. Ha a karkötő túlságosan elnyomja az erőm, nem fogok tudni táplálkozni. Éhen halni, pontosabban mondva: elhalványulni (mert magamban így nevezem), nem épp kellemes dolog.

_________________
Ayarel
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 19
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Dec. 02.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 6:04 am
Türelmesen vártam, míg válaszol a kereskedő a kérdéseimre. Komolyan ennyire agyalágyult, hogy így a szájába kellett adnom a kérdéseket? Ezt valahogy még most is alig tudom elhinni. Nos, ez van, ha az ember fia, nem a jól megszokott kereskedőivel tárgyal az adott áruról, hanem csak ilyen selejtes pénzsóvár tagok jutnak neki.
- Értem - bólintottam. Nos, a vérrel lesz némi probléma, de meg oldom. Bár, ennyit magamtól is tudtam, hogyha valaki vámpír, akkor annak bizony vér kell. Nem mondott újdonságot ezzel a férfi.
Lassan bólintottam. Szóval eléggé inkompetens a kereskedő, bár ezt már az elmúlt percekben vagy századjára állapítottam meg magamban.
Mikor azonban a kereskedő a lányhoz fordult érdeklődve pillantottam feléje. Kíváncsi vagyok, hogy ebből mit fog kihozni. A válaszaira meg nem különben.
Nem kellett a válaszára sokáig várnom, meg is érkezett rendre, mindenre körültekintően válaszolva. S ennek örömére el is nevettem magam. Igazából a lányt nevettem ki. Hogy miért? Nagyon egyszerű: olyan kis aranyos volt duzzogva, bizonygatva, hogy ő igen is veszélyes.
- Talán tényleg a hasznomra lehetsz - bólintottam elégedetten. Ezek után tényleg nincs más hátra, minthogy a félkegyelmű kereskedővel megtárgyaljam mennyiért is adja. Bár, ha szerencsém van, akkor olcsón, mert szabadulna a lánytól.
- Rendben - bólintottam mg egyszer. Csak hogy tudatosuljon mindenkiben, hogy én itt és most ezt a lányt elviszem. Megfogtam ődacossága kezét a bilincsnél fogva, majd rápattintottam a karkötőim közül egyet. Karkötő nélkül sehova. Mint mondtam fő az óvatosság.
- Mennyit kér érte? - néztem a kereskedőre, majd kihasználva az általános döbbenetet és átkaroltam a lány vállát.
- Látod? - pillantottam rá. - Nem vagy veszélyes - mondtam neki némileg gúnyosan. Arról persze mélyen hallgattam, hogy ehhez nagyon is sok köze van a karkötőhöz, ami alig két perccel ezelőtt került fel a kezére. Minél később jön rá, annál jobb nekem. Plusz, nem a kereskedő előtt fogom felvilágosítani róla.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 5:50 am
Mivel ennél az ostoba kereskedőnél semmire sem mentem, talán ezt a férfit meg tudom győzni. Úgy tűnik, ő az utolsó reményem.  Ha megvesz, talán meg tudom győzni. bár elég erős késztetést érzek tettekkel bizonyítani az igazam, de nem áll szándékomban bántani. Ha nem lenne az ezüstlánc, tudnék kicsit táplálkozni belőlük… mondjuk őundorítóságából kicsit többet… de az ezüst miatt nem kockáztathatok. Még a végén elszaladna velem az a bizonyos paci…
- Hát, természetesen megeszi ez az emberi kosztot is, az elmúlt három napban csak azt kapott, mióta nálam van. De mivel vámpírfajzat, gondolom időnként vérre is szüksége van - mondja az idióta. Ó ha tudná! De hát nem ezt magyaráztam egészen idáig? Bár lehet, nem kellene belemennem a részletekbe, még a végén felkoncolnak, mert teljesen közveszélyes vagyok. mondjuk, ebben lehet, van valami. - Nem tudok róla sajnos semmi egyebet, ugyanis, mint mondtam három napja van nálam. A fiúkkal találtuk egyik este. A Belvárosban kóválygott, mint aki be van lőve. Teljesen biztos vagyok benne, hogy előtte nem sokkal szívta magát degeszre vérrel, attól volt úgy bekábulva. Te nő! - Fordult hirtelen hozzám. - Válaszolj szépen az úrnak! Honnan való vagy? És férfi érintett-e? - Mivel minél előbb szabadulnék ebből a helyzetből, és úgy vélem, hogy lehetséges „gazdámnál” több esélyem van, hatalmasat sóhajtok, és ujjaimat segítségül hívva magyarázni kezdek: - Egy, nem vagyok kirakatbábú. Kettő, mivel veszélyes vagyok a környezetemre, mióta felébredt az erőm, nem megyek senki közelébe. Huzamosabb ideig legalábbis. Ezért saját magamnak kellett ellátnom magam, ami azt jelenti, hogy tudok főzni, takarítani, mosni. Értek kicsit a harcművészetekhez, jól látok a sötétben. Értek valamennyire a húros hangszerekhez. Három, mivel elég fiatalon ébredt fel az erőm, nem jutottam el senkivel az ágyig, mert meghalt, mire odaértünk volna. Egyébként tényleg elvagyok egy ideig az emberi koszton, az egyéb táplálékforrásaim viszont nem túl biztonságosak. – Elhallgattam, és figyeltem, mit reagálnak. – Ja, igen. Mivel ennyire nem hisztek nekem, nagyon szívesen bebizonyítanám, de félek, hogy az az életetekbe kerülne, ezért jelenleg hanyagolom. Csak ne érjetek a bőrömhöz. Egyelőre ennyi épp elég. Mellesleg nem szokásom hazudni. – Fejeztem be egy erőteljes szusszantással, majd dacosan karba tettem a kezem, és vártam, hogy vajon mikor fog a fejünkre hullani az a bizonyos bárd.

_________________
Ayarel
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 19
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Dec. 02.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 5:07 am
Csendben, hümmögve figyeltem. A lány, valamiért tényleg kitartott amellett hogy veszélyes. Szerintem annyira veszélyes, mint a kisujjam, tehát semennyire.
- Nem is veszem - nyugtattam meg a kereskedőt. Ugyan, tanúja voltam én már pár különb hisztinek is, nem fog ez meghatni.
- Vámpír? - kérdeztem vissza. Hmm... ez felettébb érdekes. Folyamatosan nő a vonzereje a lánynak. A vámpír meg azért is jó, mert a vérfarkasaim szépen megjegyzik a szagát és nem eresztik szélnek. Remek vétel lesz, de addig el kell jutni.
Nem tagadom tényleg szép volt. A háttere azonban jobban érdekelt volna ahelyett, hogy hogy néz ki. Ezt magamtól is látom.
- Hogy került magához? - tette fel a következő kérdésemet. Mert ugyebár ez a szerencsétlen mindenre válaszol, csak arra nem, ami a legfontosabb. - Mit eszik, mióta van magánál? - folytattam, hogy akkor lássuk, tud-e a kereskedő válaszolni a konkrétabb kérdésekre. - Szűz? - tettem fel egy igencsak lényeges kérdést. - Hány éves? - Felsóhajtottam, majd a kereskedőre és a lányra pillantottam. - Nézze uram. Rabszolgát keresek, nem kirakati babát. Tény, hogy szép, elmegy. De mit tud, mihez ért? Hasznos is tud lenni, vagy csak a helyet foglalja? - alaposan megnéztem magamnak a lányt. - Van időm, hogy foglalkozzam vele, de elsősorban két dolgos kéz kell, nem pedig egy nebáncsvirág - tettem még hozzá. Nem érdekelt, ha esetleg megbántom a lányt a szavaimmal. Ő itt, most egyébként is áru, szóval a neve csend. És épphogy a gondolatom végére jutottam, már bele is kotyogott.
- Nem hatsz meg - pillantottam rá keményen. - Itt vagyok, már több perce, és köszönöm kérdésed, teljesen jól érzem magam - közöltem vele gúnyosan. - Szóval akár be is fejezheted a hisztidet, mert ezzel nem mész semmire. Se nálam, sem pedig másnál - tettem hozzá. Oké, hogy meg akarom venni, de a fontos információk előbb még kellenek, majd utána térgyalunk az áráról. Igaz, öt arannyal teli erszénynél nem vagyok hajlandó többet adni. Így is nagylelkűnek tartom magam - már gondolatban is, mert szívem szerint csak hármat adnék, ha szűz, akkor megérdemli a negyediket is. De a hisztijét látva, azaz érzésem, hogy én is Azerion sorsára jutok. Lesz egy újabb éhes száj, akit etetnem kell, és semmire sem jó. S bár nem vagyok elveszett, de szeretném elkerülni, hogy Dragatta ráugorjon és újra kelljen a lakás valamelyik részét építeni, mert épp elszabadultak az indulatok.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 4:51 am
Most mi van? Ezt nem hiszem el! Ezek itt azt hiszik, hogy úri kényelmem megzavarása miatt nyomom a hercegnős hisztit? Hát menten megáll az eszem! Teljesen figyelmen kívül hagynak, a fiatal hapsi még gúnyolódik is! Meredten kikerekedett szemekkel, szinte sokkban jöttem rá, hogy ha van bárminemű esélyem bebizonyítani az igazam, ahhoz tettlegességig kellene, hogy fajuljanak a dolgok. De hát éppen ezt akartam elkerülni! Az elmúlt öt napban nem táplálkoztam, csak emberi táplálékkal. nem fogom már sokáig bírni! Pont azért tudtak elkapni, mert viszonylag el vagyok gyengülve, és emiatt figyelmetlenebb vagyok, mint általában. Igen, most ketten is itt vannak konkrétan mellettem, de ha elengedem magam, és nekiállok táplálkozni, valamelyik idióta meg hozzámér, könnyen lehet, hogy az lesz élete utolsó érintése. Miközben magamban elátkoztam a jelenlévők minden felmenőjét anyai ágon, hallom, ahogy a vén fószer magyarázni kezd a reménybeli vásárlónak állítólagos érdemeimről, reménykedve, hogy el tud adni: - Nem kell komolyan venni – S már nyúlt is a fejem felé, hogy meglapogassa a fejem, mint valami házi kedvencnek, de ismét ki tudtam térni az érintése elől. - Csupán kislányos hiszti - röhögött nyitott szájjal, hadd lássa mindenki rothadó fogsormaradványát. Lassan a hányinger fog kerülgetni, ha ez így megy tovább - Ahogy Ön is ért hozzá, mélyen tisztelt Uram, a lány igencsak különleges, nem ember. Azt, hogy pontosan mi, nem árulta el, de mivel az ezüst érzékenyen érinti, gyaníthatóan valami vámpír korcs lesz – válaszolt. Ez megütötte a fülem. Korcs? Én? Fú… csak egyszer kerüljön, le rólam a lánc olyat ráverek, hogy még azt is leszázalékolják, aki felsegíti! És én még voltam olyan hülye, hogy figyelmeztettem! Na, ez nem fog megismétlődni, azt garantálom! – Tessék, nézze csak meg, uram! Szép porcelán fehér a bőre, sehol semmi seb, vagy régi sérülés nem látszik rajta. A lehető legtökéletesebb alapanyag rabszolgának, csupán csak egy kis nevelés szükséges, és higgye el nekem, kezes bárány lesz! – szólt majdani gyikosságom, majd karomnál fogva meglökött, közelebb a másik férfihoz, de előtte még a fülembe suttogta, nyálcseppeket hagyva a nyakamon és az arcomon: - Na, mutatkozz be, légy jó kislány! Add el magad, mert ha a nyakamon maradsz, odaadlak a fiúknak. Biztos el tudnának veled szórakozni! – undorodva megborzongtam, majd odafordultam reménybeli megvásárlómhoz: - Kérlek, legalább Te higgy nekem! Nem vagyok élőlények közelébe való! Akaratlanul megölök magam körül mindenkit! Nem hazudok! – Muszáj hinnie nekem! Hinni fog! Mert hinni fog ugye?

_________________
Ayarel
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 19
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Dec. 02.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 3:22 am
Megvetően felhorkantottam. Mind ezt mondja, aki idekerül friss húsként. A kereskedő kinézete nem sokban járult hozzá, hogy ne fintorogjak. Ugyanakkor hagytam, hogy a kislány kidacolja magát. Nálam úgy se biztos, hogy erre sok esélye lenne.
- Mindenki ezt mondja - jegyeztem meg halkan. Hátha kizökkentem a hisztijéből. Nem álltam le, hogy kioktassam. Úgy voltam vele, ha megveszem - és meg fogom venni, akkor majd ráérek kioktatni, hogy nem sok esélye van, minthogy beleszokjon ebbe a szerepbe.
- Mit kell róla tudni? - intettem a fejemmel a lány felé. Mindenki elkerülte a hármasunkat az emelvényen, elvégre biztos híre ment, hogy itt vagyok. Így, mindenki meghagyta nekem az első választási lehetőséget. Nos, igen, meg van az előnye, ha híres valaki. Nem akartam belemenni ismeretlenül az üzletből.
- Nyilván az állítólagos veszélyességét leszámítva - tettem hozzá gonoszul duruzsolva. A gúnyt, természetesen a kislánynak szólt, már így első ránézésre is túl sokat képzel magáról. Ennek ellenére érdekelt, nem hiányzik még egy valaki, aki miatt újra kell lapoztatnom a lakásomat. Bár a karkötő eléggé elfojtja az erőt, de jobb félni, mint megijedni. A lakásomba még mindig bejárnak az építők. Néha, úgy érzem sose lesz vége.
Pár kereskedő volt olyan modortalan, hogy megpróbált közbe szólni és bizonygatni hogy az ő árujuk kiválóbb, mint ez a lány. Na de hát, ember nem kell. Ő kell és kész.
- Nos? - néztem a kereskedőre kérdőn. Most akkor válaszol végre a kérdésemre, vagy estig itt kell szobroznom. A zsemle és az alma még mindig a kezembe volt, így mikor újfent zaklatni próbált egy kereskedő a szájába nyomtam az almát. Remélem kitört pár foga, s azt is melegen ajánlom neki, hogy felfogja, nem vagyok rá kíváncsi. A pórul járt tag maga után rángatta az áruját, miközben vért köpött a földre. Remek. Ezek után remélem semmi nem vonja el a figyelmemet az üzletről.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 3:00 am
Egykedvűen caplattam azután az ostoba, elme-roggyant, magát "kereskedőnek" nevezni merő alkoholbűzös hímivarú, felfuvalkodott, egoista barom után, aki el akart adni rabszolgának.
Rabszolgának! Engem! Egyrészt mit képzel ez magáról! Még hogy én! Rabszolga? Csak kerüljenek le rólam ezek az irritáló ezüstláncok! Ez meg a másik! Ezüstlánc? Hát elment ennek az a maradék csöppnyi iciripiciri-picuri agyveleje? Másrészt, nem azért jöttem Damarelbe, hogy eladjanak rabszolgának. Csak ki akartam deríteni kik voltak az igazi szüleim. Pedig olyan óvatos voltam,
hogy senkihez se kerüljek karnyújtásnál közelebb, nehogy bárkinek is akaratomon kívül ártsak.
Puszta jó szándékból! Hát, azt hiszem erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Menet közben kicsit elbambulhattam, mert ez az idióta csökött-agyú holdkóros rántott egyet a láncon, amivel engem is közelebb rántott magához. Majdnem felbuktam a lépcsőn. Épp mikor visszanyertem az egyensúlyom, otromba módon az arcomba röfögött: -Na lódulj, babám!- Majdnem felkavarodott a gyomrom attól az orrfacsaró bűztől, ami a szájának nevezett ocsmány lyukból kiáramlott, de tudtam, muszáj meggyőznöm, hogy nem adhat el rabszolgának! Ez halál komolyan élet-halál kérdés. -De értse már meg jóember, hogy nem akarok rabszolga lenni! Nem érti, hogy ez veszélyes? - Kiátok fel elkeseredetten, mire egyszerűen csak a képembe vigyorog, és próbálja megsimítani az arcom. Most komolyan, hogy lehet valaki ennyire gyenge elméjű? Ha tudtam volna, hogy ez lesz, olyan messziről elkerülöm ezt a rohadt várost, hogy... hogy... Áh... mindegy.  -Higgye el már nekem, hogy nem ér semmit az a pénz, amit értem kaphat, ha mazsolára csoffad mielőtt elkölthetné! Halálos veszély fenyeget mindenkit, aki a közelembe merészkedik!- Üvöltök fel, miközben elrántom a fejem a kezétől. Vitánkat egy mellénk lépő fiatal férfi szakítja meg, aki hirtelen, szinte a semmiből bukkan fel mellettünk.

_________________
Ayarel
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 19
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Dec. 02.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Dec. 02, 2017 2:42 am
Új játék: Arielaya


Több nap is eltelt az irattári incidens óta, így, mikor a városban jártam, úgy döntöttem, hogy benézek a rabszolga negyedbe. Elvégre sose tudhatja az ember fia, hogy mikor talál valami ígéretes újdonságot.
Az idő sajnos esőre állt, így nem fűztem nagy reményt ahhoz, hogy sokan legyenek kint. Elvégre ez csak egy átlagos keddi nap, nem sok minden akad ilyenkor. Az igazi nagy fogásokat hétvégére tartják. Most, csak az lehet kint, akitől gyorsan szabadulni akarnak a kereskedők.
Megálltam egy bódénál és vettem egy friss zsömlét, meg egy almát, amit szórakozottan elkezdtem rágcsálni, ahogy az emelvény felé indultam. A hírnév ugyan nem minden, de bőven elég arra, hogy felmenjek, még akkor is, ha pár sovány, nagyon elgyötört, szinte már fél lábbal a sírban vannak típusú szolgák vannak kint. Szívesen megvenném őket, hogy utána szabadjára eresszem, de emberekkel nem foglalkozok. Szánakozva végig néztem rajtuk, szemük fásultan csillogott. Nem volt bennük semmi remény. Megráztam a fejemet, a kereskedőikre vetettem egy nagyon csúnya pillantást. Egy fiatal lányt szúrtam ki, aki talán tíz éves sem volt, és egy csapat suhanc szemezett vele. Felhorkantam. Újabb ékes bizonyítéka annak, hogy ide nem szabad kijönnöm hétközben. Ekkor azonban egy hang ütötte meg a fülemet.
- Na, lódulj babám - böffentette a hang, majd kilökött a pódiumra egy fiatal nőt. Első pillantásra azt hittem Elysea, azonban ahogy közelebb mentem, látszott, hogy egyáltalán nem ő az.
- Nocsak, csak akad valami... - jegyeztem meg somolyogva. Elfordultam a leamortizálódott szolgáktól és egyenesen az új lány és kereskedője felé vettem az irányt.
- 'napot! - köszöntem. Remélem ebből veszi az adást, hogy érdekel az áruja.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Kedd Nov. 14, 2017 4:46 pm
Meg kell valljam, meglepődtem Elysea válaszán, de egyszerre elégedettséggel is töltött el. Razak valóban igazat mondott. Kizökkentő kérdésnek szánom. Egy rabszolga sem számít rá hogy az érzéseiről kérdezik, ezért túlnyomó többségében őszinte válaszokat kapok. Régi taktikám arra hogy meghatározzam, mennyire beszélt igazat az őket eladó kereskedő.
- Túl drága? Miért, te mennyire becsülöd magad? - kérdeztem tőle. Ez érdekes volt. Sok szolgát nem érdekli mennyiért adják el, vagy épp ellenkezőleg, keveslik amennyiért eladták őket és sérti az önérzetüket. Hm.
A választ viszont már nem volt esélyem meghallani, ugyanis Fairlith úgy döntött, előző fenyegetésével ellentétben kinyilvánítja túlcsorduló szeretetét. Istenem, ennyi erővel feleséget is vehettem volna.
Először nagy dorombolások közepette hozzámdörgölőzött, ezt még tűrtem, elvégre nem állítottuk fel a szabályaimat, viszont amikor felnyújtózkodott, majdnem felkapaszkodott rajtam, azért úgy döntöttem, jobb most tisztázni hogy a zoofília nem a kenyerem. Szépen megfogtam a mellső lábai mögött és leemeltem magamról.
- Összeszőrözöd a kabátom kislány. Nincs tapi amíg nem kérem. Még emberként sem. - mondtam határozottan, aztán visszafojtottam a röhögést mikor elcsíptem a Gazdagyilkos hálálkodását.
- Úgy érzem ti ketten valódi barátnők lehetnétek. - röhögtem el magam végül. Még nem láttam a Gazdagyilkos másik alakját, de tucatnyi különféle pletyka kering róla a városban, van róla elképzelésem. Nevetséges elképzelni ahogy a hatalmas vörös macska kergeti a hozzá képest egérméretű feketét...
- Valóban, Tiberius. A lovam is el kell hoznom még a szállóból, remélem a lovász akire bíztam, jól bánt vele. Ha egy karcolás is esett rajta... - feszült meg az állam. Hát akkor még a ruhájától is elbúcsúzhat az biztos. - Találkozzunk nálatok, ha az neked megfelel. - mondtam Tiberiusnak, majd megfogtam a macska láncát, és Elysea kötelét. - Veszek pár apróságot, meg néhány új ruhát. Szeretem ha az alakjukhoz és a kisugárzásukhoz illenek a ruhák. - néztem a két új szerzeményemre. Elysea ki fog jönni a többiekkel, Fairlithben még kételkedem. Amíg nem bántja őket addig nem fog annyira zavarni. Az már más kérdés mennyire fog vergődni a megjelölés közben. Szegény Jaara még azt is hang nélkül bírta. Az egész felkarja ki volt mintázva, törtető volt, szívvel-lélekkel dolgozott. Sokszor elfelejtettem hogy ő valójában rabszolga, Elyseához hasonlóan sosem tűnt el a szeméből az élet szikrája... Hiába, a legjobb rabszolgámat vesztettem el, muszáj is kettőt vennem helyette. Ha nem betegedett volna meg két éven belül felszabadítottam volna, ő lett volna az első rabszolga aki közemberré vált alattam.
- Menjünk. Fairlith, kapsz új ruhát hogy felöltözhess, de változz vissza. Nem láttalak sokat emberként és nem fogom fölöslegesen nagyobb ruhákra kidobni a pénzt, nem igazán tudnék vele mit kezdeni. Legalább téged könnyen meg tudunk mérni, Elysea. - szóltam a lányoknak, és elindultam. Hátam mögött a feltépett torkú kereskedő, a pódium mögött verekedő rabszolgalányok, a pódium előtt pedig tolongó tömeg... Ilyen egy szép kezdése a napnak, nem igaz?
Hajnalcsillagért mentünk először, örült hogy látott, és búcsúzóul odaharapott az istállófiú felé.
- Remélem jól viselted gondját. - néztem rá összehúzott szemekkel, mire ő kimered szemekkel bólogatott - Nem volt vele semmi probléma... - nyelt egy nagyot, és a háta mögé dugta a kezét. A kezét, amin egy hibrid mint én, tökéletesen érzi a vér szagát. Azt nem mondtam hogy Hajnal kezes és elfogadó lenne másokkal...
- Ahogy gondoltam. - biccentettem, és a kantár száránál fogva vezettem tovább a lovat egyik kezemmel, a lányokat a másikkal. Hajnal rettentő rondán nézett a macskára, ideges fújtatással fejezte ki rosszallását, többször is felhorkantott, füleit a fejéhez simította.
- Nyugalom, barátom, nem igazi macska. - veregettem meg a nyakát mosolyogva. Rámnézett okos szemeivel, majd a macskára, ismét horkantott egyet, de már csak fél füle maradt lecsapva. Azt nem garantálom hogy nem fog rálépni párszor Fairlith farkára ha rosszkor lesz rossz helyen...

// VÉGE - Folyt. köv.: Theunissen családi birtok //

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 6:55 pm
A szemem vidáman csillogott, mikor Dragatta a kellőképpen kikelt magából. Nyugodtan tűrtem, míg felemel, és éppen az erejét bizonygatja. Hát jól van drágám, csak nyugodtan.
- Te tudsz főzni? - akadtam fent egy lényeges kérdésen. Remélem sikerül még tovább ingerelnem. De mielőtt még bármi mást is tudott volna csinálni elkaptam a bal karját és a csuklója köré tettem a karkötőt. Az enyém volt, végérvényesen.
Mi van ma? Kereskedő kikészítő nap? Az egyik kiharapja a torkát, a másik megoldja a családfáját, a harmadik legalább nem csinált semmit. Razak élve és épp testrészekkel megúszta a mai napot. Remélem bont ezek után egy pezsgőt, mert rá fog férni. Annyi pénzből..
- Csak nyugodtan - intettem nagylelkűen. Most pár arannyal több vagy kevesebb, ugyan nem számít.
Hát van új a nap alatt. Dragatta átölelt és még egy sor köszönömöt is mondott. Nem tudom, hogy most ennek örülnöm kéne, vagy félnem kellene tőle. A jelenetre csak elvigyorodtam.
- Te is tudsz ilyet? - néztem rá kérdőn. - Azért le tehetsz... - tettem még hozzá mintegy mellékesen. Utána a kezében lévő aranyra néztem.
- Van valamire szükséged? Mert akkor tehetünk kitérőt a belvárosba - mondtam. Most éppen nagylelkű hangulatban voltam. Gondoltam Azerionnak sincs kifogása a bevásárlás ellen. Elvégre ruha meg egy-két apróság kellene a szerzeményeinek.
- Azerion? Mi a véleményed? Nektek is kellene néhány dolog, nem? - fordultam a barátom felé, Dragattát úgy fordítva, hogy ne lássa a fekete macskát. A végén még vihetném a lányt orvoshoz.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 52
IC reag : 44
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 6:39 pm
Végignéztem ahogy a kis fehér is elkel, de a figyelmem jó részét lekötötte Tiberius és a kereskedő alkudozása. Nem mondom, hogy nem mozdult meg bennem valami mikor "Ez"nek titulált, de a legjava még hátra volt. Hallgattam ahogy kritizál és felszökött bennem a pumpa.
- Öreg? MÉGHOGY ÖREG?! NEM ÖREGSZEM TE KIBASZOTT MODORTALAN PÖCS! - hördültem fel legalább öt fokkal sárkányosabb hangon mint ahogy azt akartam, lendültem, elkaptam a torkát és felemeltem, majd rávicsorogtam.
- Leszarom mennyire viszed le az áram de ne becsmérelj. Soha ne becsülj alá, Tiberius, mert főzés közben véletlenül a farkad fogom beleszelni a kolbász helyett a lecsóba. - sziszegtem, és nem túl puhán újra a földre raktam. Láttam hogy Azerion bemozdult hátul de rávillantottam a szemem. Szerencsére oldalra mozdult, nem felénk, úgy tűnik neki még megvan a maradék esze.
- Fogadd el végre, szeretnék mihamarabb újra a bizniszben lenni. - vakkantottam oda a kereskedőnek, de közben azért elvigyorodtam. Rá fogok jönni miért nem öregszik. Most hogy közelebb kerültem hozzá is egyértelműen éreztem hogy nem hibrid, nem félvér... Akkor mi lehet az oka? Bármi is legyen, élvezni fogom. Az utolsó nagy játszmám az egyik nagyhalra. Ha itt végzek, többet semmi gondom nem lesz az életben annyi arannyal amennyit megszereztem már.
A pasas elfogadta a négy erszényt, ahogy átvette őket Tiberiustól odaléptem hozzá.
- Hát akkor, ennyi volt. Öröm volt téged boldogítani. - karoltam át a vállát. - Remélem azért nincs harag a viselkedésem miatt. - mosolyogtam rá kedvesen - Ooh, és bocsánatot akarok kérni...
- Miért? Azért mert megkeserítetted az utóbbi három hetem? - kérdezett vissza dühös arccal.
- Ja, nem. Ezért. - mondtam, és izomból tökönküldtem a térdemmel. Ahogy összecsuklott, felcsippentettem a négy zsákot.
- Mivel te nem csináltál semmit ami pénzt érdemelne. Én szereztem a ruháimat és a kiegészítőket is, te csak a láncokat adtad, az meg nem ér pénzt. Hülye kis taknyos. Örülj neki hogy nem szítottam felkelést a lányaid között mert még a leggyengébb is elvert volna könnyűszerrel. Ostoba pojáca. - morogtam. Aztán angyali arccal Tiberius felé fordultam. - Ezeket megtartom. Ki kell bővítenem a ruhatáram és kell némi smink is. Plusz éhenhalok de nincs gusztusom megenni ezt a mócsingot így inkább kerítenék valami fogamra valót. - és egy újabb bájos mosoly. Tegyünk úgy mintha nem alig két perce akartam volna a fejét a földbe döngölni jó? Két zsákot pedig az emelvény aljában álló lányoknak dobtam, akik elkezdték egymást szétszedni érte. Uuuuu erre előbb is gondolhattam volna! Szinte nyálcsorgatva néztem ahogy a falatnyi ruhába öltözött csajszik egymást nyúzták. Majdnem beszálltam.
Ekkor viszont a nyálcsorgatásom átfordult majdnem hányingerbe mert észrevettem hogy a fekete pamacs megmordul. Először azt hittem megint támadásba lendül, de sokkal rosszabb dolgot művelt.
Nekiállt dörgölőzni és dorombolni.
Szerintem az arcomra teljes valójában kiült a sokk és az undor keveréke. ÉS MÉG FOKOZTA. Felállt és majdnem felröhögtem ha épp nem forgott volna a gyomrom. Azerion ránézésre mennyi? Kettő? Kettőtíz? Alig érte fel de a nyaka úgy kinyúlt mint a teknősöké. Szent isten. A nyakánál már csak a nyelve volt hosszabb. Ugh. Ezen a ponton szinte hálával tekintettem Tiberiusra, sőt, odáig jutottam hogy magamhoz öleltem.
- Köszönöööm, köszönöm hogy te vettél meg és nem kell egy levegőt szívnom azzal ott, KÖÖSZÖNÖÖÖÖM! - vonyítottam és még gyorsan meg is emeltem Tiberiust hogy egy fél kört forduljak, hogy legfeljebb a hátam kapjon sírógörcsöt a nyalizós macskától. Milyen macska az ilyen? Pitizik? Fújmá. És még ez akart gerincekkel verekedni mikor még neki sincs?
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 33
IC reag : 24
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Tartózkodási hely : Szabadon
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 10:45 am
Őszinte leszek: a továbbiakban totál hidegen hagyott az, ami körülöttem folyt. Nem voltam hülye, tudtam, hogy felesleges menekülnöm, így miután befejeztem a mosakodást Azerion lefeküdtem és fejemet a mancsomon pihentetve néztem a nagy semmibe.
Az, hogy ki mennyiért adja a portékáját... nos, ha egy fajta egoizmussal nézem, én voltam a legdrágább, már ami a kereskedőt illeti, mert ő az életével fizetett. Azerion meg semmivel. Szóval, mondhatni, hogy mindenki jól járt.
Felhorkantottam, az alvás határáról rángatott vissza a tény, hogy a gazdám(?!) megvette a másikat is. Rengeteg pénzért. Nem a pénz ténye piszkálta a csőrömet, hanem a tény, hogy vett még egyet. Mi a fene...? Gratulálok Lys, féltékeny vagy... Mivel macskaként hülyén jött volna, ha kiröhögöm magam - meg ártott volna a renomémnak, így szűkölve a mancsom alá tettem a fejemet, és idegesen mozgattam a farkamat. Ez van. Morcos vagyok. Most vettek meg, szóval a gazdám az enyém, és nem adom! Ennek fényében, mikor Azerion félre vonta a nebáncsvirág tüntetően vicsorogtam és fújtam párat. Azt hiszem morogtam is, de ebben nem vagyok biztos. Tény és való, nem kell féltenie... azt hiszem Elysea volt a neve, őt, mert ha támadni akarnék nem csinálnék ilyen hisztit, de ez nem neki szólt. Hanem Azerionnak. Lesznek nehéz napjai, abban már most biztos voltam. És magamat is meglepve igyekeztem Azerion figyelmét felhívni magamra, szóval legyűrtem az morcosságomat, hogy közel kell mennem a másik lányhoz. Tehát, Azerion lábához dörgölődztem és doromboltam. Szóval mondhatni, hogy teljes mértékben kellettem magam. Még arra is vetemedtem, hogy két lábra álltam, a mellső mancsaimat a vállára tettem, vagy legalábbis oda, ameddig felértem, és a fejemet nyújtózkodva megnyaltam az arcát. Vagy legalábbis az volt a cél. Az hogy teljes mértékben félbe szakítottam esetleg a diskurzusát a másik hibriddel teljes mértékben hidegen hagyott.

_________________







"A kutyának gazdái vannak,
a macskának szolgái."




avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 25
IC reag : 23
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 8:15 am
Azerion azonban nem akadt ki ahogyan vártam...Ez lepett meg eddig ma a legjobban. Sőt! Még helyeselt is Razaknak...Kivételesen figyelmesen hallgattam a beszélgetést. A Hajnalcsillagnál megrökönyödtem...Ilyen drágán vett szolgát? ráadásul...tenyésztőtől? Micsoda??
Hamar elterelődött a figyelmem amikor a macska akit megvett rávetette magát a kereskedőre. Razak is hátrébbugrott, én pedig a szám elé kaptam egy elfojtott sikoly kíséretében. Elfordultam mert ez nem akartam látni...
Azt vártam, hogy Azerion mérges lesz, de épp ellenkezőleg, egész elégedettnek tűnt. Összeráncoltam a szemöldököm, de észrevettem hogy megint bámulom szóval visszatértem a lábaim bámulásához amíg ők üzleteltek. És megvesz...Te jó ég...
Nem tudtam hogy érezzek ezzel kapcsolatban. Mármint...nyilván jó, hogy nem kell visszamennem Razakkal mert ki tudja mit tenne mérgében, viszont....megvettek. Innentől sokkal valóságosabb az egész..
-Köszönöm Azerion, ígérem nem fogsz benne csalódni!-felelte  boldogan Razak. Szinte csillogott a szeme a zsákra nézve.
-Ha megbocsátasz..-húzott félre. Rettegve néztem fel rá.
-Mi lesz most velem?-suttogtam könnyekkel küzdve
-Ejj te lány el ne bőgd magad! Jó helyre kerülsz..-mordult aztán megköszrülte a torkát és a holokát vakarva közelebbjött
-Figyelj..-nem nézett rám, úgy mondta. -Nesze-nyújtotta felém valamit, majd a kezembenyomott egy kis...kavics..szerűséget. Kérdőn néztem rá
-Anyád adta annó, hogy adjam oda. Fogalmam sincs mi ez, tök értéktelen, megvizsgáltattam. Vidd, ne maradjon a nyakamon, semmi szükségem emlékekre rólad.-morogta én pedig összezavarodva, kicsit meghatódva néztem a kis követ. Áttetsző volt, mint egy kis kristály, de értéktelen, ahogy Razak állította. De nekem azt hiszem most a világot jelenti.. Már épp "köszönöm"re vettem a levegőt amikor ő elhessegette.
-Na lódulj. Aztán szégyent ne hozz a fejemre! Csak...csináld amit mond. Akkor jó lesz..
Ezzel elsietett a pénzét szorongatva. Azerion odalépett hozzám. Félénken néztem rá, kerültem a tekintetét de nem tudtam sokáig. Mit mondjak neki? Nem mertem elmondani mi mindentől félek. Egyrészt nagyon kínos lett volna felsorolni másrészt nem ismerem őt...Mi van ha azért kérdezi hogy tudja mivel büntessen?
-Félek a sötétben-nyögtem ki halkan. Igyekeztem úgy beszélni hogy ne hallja mindenki. Szégyelltem magam.
-Meg attól hogy...csalódást okozok. Túl drága voltam..
avatar
Rabszolga
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 29
IC reag : 28
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 7:30 am
Hümmögve hallgattam Razak beszédét. Látszik, hogy kaszálni akar ezen a lányon, valóban nem foglalkozna ennyit egy kereskedő sem az árujával.
- Az alap taníttatására is fizettél? Nem semmi. Büszke lehetsz, bizonyosan az eddigi legértékesebb rabszolgád. Tökéletes lenne Jaara helyére. - Jelentettem ki. Azért megvártam Tiberius válaszát is az ajánlatra. Ismerem régről Razakot, ismerem a módszerét. Számítottam ilyen árra, de méltányos kedvemben vagyok, és régi barátról van szó.
- Nos, drága Tiberius, ha neked nem fáj... Megfizetem az összeget. A hetet. Te is tudod hogy a nyolc túlkapás, hiszen Hajnalcsillagot is tizenegyért vettem, pedig érte két teljes héten át kellett fűzögetnem a pasast! Világhírű, kifejezetten ezekre szakosodott tenyésztőtől vettem, alig akart megválni tőle..  Hisz emlékszel, tőled kértem tanácsot! - Nevettem fel.
Sajnos hiába kapott el a nosztalgia, a vérmacskát nekem eladó kereskedő tovább akarta jártatni a száját. Talán pluszpénzt remélt az információkért,  vagy csak szimplán nem tűnt fel neki hogy burkoltan jeleztem, mehet a francba. Utálom a csúszómászókat. Áldania kéne a nevemet amiért nem varratok a nyakába egy jó kis bírságot amiért veszélyeztette a járókelők épségét és életét. Nagyon kezdett felhúzni. Így végül amint kimondta a végszót, én pedig megéreztem a macska feszültségét - elvégre az ilyennek jól látható jelei vannak, már aki ért hozzájuk ugye - alig észrevehetően lazítottam a szorításomon. A lánc ki is repült a kezemből, az ember pedig vérben fürdött. Gondoltam rá hogy visszaveszem a pénzem de a macsek megtette nekem. Nahiszen.
- Látod cicus, megy ez neked - jegyeztem meg vigyorogva mikor visszatért - még a végén jól kijövünk majd te meg én- néztem le rá, de azért én se vagyok könnyelmű, se naiv, így újra magamhoz vontam a lánccal. Voltam rabszolga is és tartottam is párat így már sok mindent láttam..
Figyelmem újra Razakra irányítottam.
- Boldogan megadom a hetet. Vedd bizalmam jeléül. Te is sokszor segítettél, túladtál olyan áruimon amikről azt hittem, a nyakamon maradnak. És kérlek idd el egy részét a jövőbeli sikereinkre! - karoltam át a vállát miközben a mellkasának nyomtam a köteg erszényt. Alig győzte elkapni.
Ugyanakkor úgy éreztem Tiberius részéről kissé erős és botor dolog volt a Tigrist öregnek titulálni. Még ha nem is róla lenne szó - nőt soha nem öregezünk le mert az egyenlő a halálos ítéleteddel. Rabszolga vagy sem! Főleg mert ugyebár nincs megkötve, Tiberius pedig ugyan halhatatlan, de fájdalmat úgy tudom érez. És nem tenne jót a hírnevének ha a pódiumon mindenki szeme láttára megölnék, holnap pedig felkelne. Végülis, ő tudja... Felnőtt férfi, csak nem mondom meg neki mit tegyen és mit nem kéne!
Inkább odébb oldalaztam pár lépést, és biztos ami biztos, tartottam a bőröm állapotát. Odaléptem Elysiához, és az állánál fogva magam felé fordítottam az arcát.
- Mondd csak, mitől félsz leginkább, mit teszek majd veled? - kérdeztem tőle. Az erre a kérdésre adott válasz sokszor ad válaszokat, támpontokat a személyiségéről. Van aki a veréstől fél, van aki az erőszaktól, van aki a magánytól... Mind más és más. Kíváncsi lettem, mennyire igaz amit Razak mondott. Megbízok benne, de legfőképp csak magamban és a tapasztalataimban bízok.

_________________
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 41
IC reag : 38
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Rabszolgapiac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Rabszolganegyed-
Ugrás: