Rabszolgapiac



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Friss postok
Szabályzat
Yesterday at 11:09 pm
írta: Admin
Friawinn
Yesterday at 5:16 pm
írta: Friawinn
Chorinthya Blackflame
Hétf. Nov. 20, 2017 3:20 am
írta: Chorinthya Blackflame
Medeia T. La Muse
Vas. Nov. 19, 2017 9:03 am
írta: Medeia T. La Muse
Elérhető rangok listája
Szer. Nov. 15, 2017 8:00 pm
írta: Admin
Rabszolgapiac
Kedd Nov. 14, 2017 4:46 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Elysea
Pént. Nov. 10, 2017 8:17 pm
írta: Elysea
Fairlith Naxhar
Pént. Nov. 10, 2017 8:08 pm
írta: Fairlith Naxhar
Azerion an Sluaghan
Pént. Nov. 10, 2017 8:05 pm
írta: Azerion an Sluaghan
Dragratta Zefirov
Pént. Nov. 10, 2017 8:04 pm
írta: Dragratta Zefirov
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
0 fő
Vérfarkas
0 fő 0 fő
Ember 0 fő 0 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 0 fő 0 fő
Sárkány 0 fő
0 fő
Laochra 0 fő 0 fő

Rabszolgapiac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Rabszolganegyed
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Kedd Nov. 14, 2017 4:46 pm
Meg kell valljam, meglepődtem Elysea válaszán, de egyszerre elégedettséggel is töltött el. Razak valóban igazat mondott. Kizökkentő kérdésnek szánom. Egy rabszolga sem számít rá hogy az érzéseiről kérdezik, ezért túlnyomó többségében őszinte válaszokat kapok. Régi taktikám arra hogy meghatározzam, mennyire beszélt igazat az őket eladó kereskedő.
- Túl drága? Miért, te mennyire becsülöd magad? - kérdeztem tőle. Ez érdekes volt. Sok szolgát nem érdekli mennyiért adják el, vagy épp ellenkezőleg, keveslik amennyiért eladták őket és sérti az önérzetüket. Hm.
A választ viszont már nem volt esélyem meghallani, ugyanis Fairlith úgy döntött, előző fenyegetésével ellentétben kinyilvánítja túlcsorduló szeretetét. Istenem, ennyi erővel feleséget is vehettem volna.
Először nagy dorombolások közepette hozzámdörgölőzött, ezt még tűrtem, elvégre nem állítottuk fel a szabályaimat, viszont amikor felnyújtózkodott, majdnem felkapaszkodott rajtam, azért úgy döntöttem, jobb most tisztázni hogy a zoofília nem a kenyerem. Szépen megfogtam a mellső lábai mögött és leemeltem magamról.
- Összeszőrözöd a kabátom kislány. Nincs tapi amíg nem kérem. Még emberként sem. - mondtam határozottan, aztán visszafojtottam a röhögést mikor elcsíptem a Gazdagyilkos hálálkodását.
- Úgy érzem ti ketten valódi barátnők lehetnétek. - röhögtem el magam végül. Még nem láttam a Gazdagyilkos másik alakját, de tucatnyi különféle pletyka kering róla a városban, van róla elképzelésem. Nevetséges elképzelni ahogy a hatalmas vörös macska kergeti a hozzá képest egérméretű feketét...
- Valóban, Tiberius. A lovam is el kell hoznom még a szállóból, remélem a lovász akire bíztam, jól bánt vele. Ha egy karcolás is esett rajta... - feszült meg az állam. Hát akkor még a ruhájától is elbúcsúzhat az biztos. - Találkozzunk nálatok, ha az neked megfelel. - mondtam Tiberiusnak, majd megfogtam a macska láncát, és Elysea kötelét. - Veszek pár apróságot, meg néhány új ruhát. Szeretem ha az alakjukhoz és a kisugárzásukhoz illenek a ruhák. - néztem a két új szerzeményemre. Elysea ki fog jönni a többiekkel, Fairlithben még kételkedem. Amíg nem bántja őket addig nem fog annyira zavarni. Az már más kérdés mennyire fog vergődni a megjelölés közben. Szegény Jaara még azt is hang nélkül bírta. Az egész felkarja ki volt mintázva, törtető volt, szívvel-lélekkel dolgozott. Sokszor elfelejtettem hogy ő valójában rabszolga, Elyseához hasonlóan sosem tűnt el a szeméből az élet szikrája... Hiába, a legjobb rabszolgámat vesztettem el, muszáj is kettőt vennem helyette. Ha nem betegedett volna meg két éven belül felszabadítottam volna, ő lett volna az első rabszolga aki közemberré vált alattam.
- Menjünk. Fairlith, kapsz új ruhát hogy felöltözhess, de változz vissza. Nem láttalak sokat emberként és nem fogom fölöslegesen nagyobb ruhákra kidobni a pénzt, nem igazán tudnék vele mit kezdeni. Legalább téged könnyen meg tudunk mérni, Elysea. - szóltam a lányoknak, és elindultam. Hátam mögött a feltépett torkú kereskedő, a pódium mögött verekedő rabszolgalányok, a pódium előtt pedig tolongó tömeg... Ilyen egy szép kezdése a napnak, nem igaz?
Hajnalcsillagért mentünk először, örült hogy látott, és búcsúzóul odaharapott az istállófiú felé.
- Remélem jól viselted gondját. - néztem rá összehúzott szemekkel, mire ő kimered szemekkel bólogatott - Nem volt vele semmi probléma... - nyelt egy nagyot, és a háta mögé dugta a kezét. A kezét, amin egy hibrid mint én, tökéletesen érzi a vér szagát. Azt nem mondtam hogy Hajnal kezes és elfogadó lenne másokkal...
- Ahogy gondoltam. - biccentettem, és a kantár száránál fogva vezettem tovább a lovat egyik kezemmel, a lányokat a másikkal. Hajnal rettentő rondán nézett a macskára, ideges fújtatással fejezte ki rosszallását, többször is felhorkantott, füleit a fejéhez simította.
- Nyugalom, barátom, nem igazi macska. - veregettem meg a nyakát mosolyogva. Rámnézett okos szemeivel, majd a macskára, ismét horkantott egyet, de már csak fél füle maradt lecsapva. Azt nem garantálom hogy nem fog rálépni párszor Fairlith farkára ha rosszkor lesz rossz helyen...

// VÉGE - Folyt. köv.: Theunissen családi birtok //

_________________






"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."


Azerion an Sluaghan








avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 6:55 pm
A szemem vidáman csillogott, mikor Dragatta a kellőképpen kikelt magából. Nyugodtan tűrtem, míg felemel, és éppen az erejét bizonygatja. Hát jól van drágám, csak nyugodtan.
- Te tudsz főzni? - akadtam fent egy lényeges kérdésen. Remélem sikerül még tovább ingerelnem. De mielőtt még bármi mást is tudott volna csinálni elkaptam a bal karját és a csuklója köré tettem a karkötőt. Az enyém volt, végérvényesen.
Mi van ma? Kereskedő kikészítő nap? Az egyik kiharapja a torkát, a másik megoldja a családfáját, a harmadik legalább nem csinált semmit. Razak élve és épp testrészekkel megúszta a mai napot. Remélem bont ezek után egy pezsgőt, mert rá fog férni. Annyi pénzből..
- Csak nyugodtan - intettem nagylelkűen. Most pár arannyal több vagy kevesebb, ugyan nem számít.
Hát van új a nap alatt. Dragatta átölelt és még egy sor köszönömöt is mondott. Nem tudom, hogy most ennek örülnöm kéne, vagy félnem kellene tőle. A jelenetre csak elvigyorodtam.
- Te is tudsz ilyet? - néztem rá kérdőn. - Azért le tehetsz... - tettem még hozzá mintegy mellékesen. Utána a kezében lévő aranyra néztem.
- Van valamire szükséged? Mert akkor tehetünk kitérőt a belvárosba - mondtam. Most éppen nagylelkű hangulatban voltam. Gondoltam Azerionnak sincs kifogása a bevásárlás ellen. Elvégre ruha meg egy-két apróság kellene a szerzeményeinek.
- Azerion? Mi a véleményed? Nektek is kellene néhány dolog, nem? - fordultam a barátom felé, Dragattát úgy fordítva, hogy ne lássa a fekete macskát. A végén még vihetném a lányt orvoshoz.

_________________






T

I

B

E

R

I

U

S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 6:39 pm
Végignéztem ahogy a kis fehér is elkel, de a figyelmem jó részét lekötötte Tiberius és a kereskedő alkudozása. Nem mondom, hogy nem mozdult meg bennem valami mikor "Ez"nek titulált, de a legjava még hátra volt. Hallgattam ahogy kritizál és felszökött bennem a pumpa.
- Öreg? MÉGHOGY ÖREG?! NEM ÖREGSZEM TE KIBASZOTT MODORTALAN PÖCS! - hördültem fel legalább öt fokkal sárkányosabb hangon mint ahogy azt akartam, lendültem, elkaptam a torkát és felemeltem, majd rávicsorogtam.
- Leszarom mennyire viszed le az áram de ne becsmérelj. Soha ne becsülj alá, Tiberius, mert főzés közben véletlenül a farkad fogom beleszelni a kolbász helyett a lecsóba. - sziszegtem, és nem túl puhán újra a földre raktam. Láttam hogy Azerion bemozdult hátul de rávillantottam a szemem. Szerencsére oldalra mozdult, nem felénk, úgy tűnik neki még megvan a maradék esze.
- Fogadd el végre, szeretnék mihamarabb újra a bizniszben lenni. - vakkantottam oda a kereskedőnek, de közben azért elvigyorodtam. Rá fogok jönni miért nem öregszik. Most hogy közelebb kerültem hozzá is egyértelműen éreztem hogy nem hibrid, nem félvér... Akkor mi lehet az oka? Bármi is legyen, élvezni fogom. Az utolsó nagy játszmám az egyik nagyhalra. Ha itt végzek, többet semmi gondom nem lesz az életben annyi arannyal amennyit megszereztem már.
A pasas elfogadta a négy erszényt, ahogy átvette őket Tiberiustól odaléptem hozzá.
- Hát akkor, ennyi volt. Öröm volt téged boldogítani. - karoltam át a vállát. - Remélem azért nincs harag a viselkedésem miatt. - mosolyogtam rá kedvesen - Ooh, és bocsánatot akarok kérni...
- Miért? Azért mert megkeserítetted az utóbbi három hetem? - kérdezett vissza dühös arccal.
- Ja, nem. Ezért. - mondtam, és izomból tökönküldtem a térdemmel. Ahogy összecsuklott, felcsippentettem a négy zsákot.
- Mivel te nem csináltál semmit ami pénzt érdemelne. Én szereztem a ruháimat és a kiegészítőket is, te csak a láncokat adtad, az meg nem ér pénzt. Hülye kis taknyos. Örülj neki hogy nem szítottam felkelést a lányaid között mert még a leggyengébb is elvert volna könnyűszerrel. Ostoba pojáca. - morogtam. Aztán angyali arccal Tiberius felé fordultam. - Ezeket megtartom. Ki kell bővítenem a ruhatáram és kell némi smink is. Plusz éhenhalok de nincs gusztusom megenni ezt a mócsingot így inkább kerítenék valami fogamra valót. - és egy újabb bájos mosoly. Tegyünk úgy mintha nem alig két perce akartam volna a fejét a földbe döngölni jó? Két zsákot pedig az emelvény aljában álló lányoknak dobtam, akik elkezdték egymást szétszedni érte. Uuuuu erre előbb is gondolhattam volna! Szinte nyálcsorgatva néztem ahogy a falatnyi ruhába öltözött csajszik egymást nyúzták. Majdnem beszálltam.
Ekkor viszont a nyálcsorgatásom átfordult majdnem hányingerbe mert észrevettem hogy a fekete pamacs megmordul. Először azt hittem megint támadásba lendül, de sokkal rosszabb dolgot művelt.
Nekiállt dörgölőzni és dorombolni.
Szerintem az arcomra teljes valójában kiült a sokk és az undor keveréke. ÉS MÉG FOKOZTA. Felállt és majdnem felröhögtem ha épp nem forgott volna a gyomrom. Azerion ránézésre mennyi? Kettő? Kettőtíz? Alig érte fel de a nyaka úgy kinyúlt mint a teknősöké. Szent isten. A nyakánál már csak a nyelve volt hosszabb. Ugh. Ezen a ponton szinte hálával tekintettem Tiberiusra, sőt, odáig jutottam hogy magamhoz öleltem.
- Köszönöööm, köszönöm hogy te vettél meg és nem kell egy levegőt szívnom azzal ott, KÖÖSZÖNÖÖÖÖM! - vonyítottam és még gyorsan meg is emeltem Tiberiust hogy egy fél kört forduljak, hogy legfeljebb a hátam kapjon sírógörcsöt a nyalizós macskától. Milyen macska az ilyen? Pitizik? Fújmá. És még ez akart gerincekkel verekedni mikor még neki sincs?
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 10:45 am
Őszinte leszek: a továbbiakban totál hidegen hagyott az, ami körülöttem folyt. Nem voltam hülye, tudtam, hogy felesleges menekülnöm, így miután befejeztem a mosakodást Azerion lefeküdtem és fejemet a mancsomon pihentetve néztem a nagy semmibe.
Az, hogy ki mennyiért adja a portékáját... nos, ha egy fajta egoizmussal nézem, én voltam a legdrágább, már ami a kereskedőt illeti, mert ő az életével fizetett. Azerion meg semmivel. Szóval, mondhatni, hogy mindenki jól járt.
Felhorkantottam, az alvás határáról rángatott vissza a tény, hogy a gazdám(?!) megvette a másikat is. Rengeteg pénzért. Nem a pénz ténye piszkálta a csőrömet, hanem a tény, hogy vett még egyet. Mi a fene...? Gratulálok Lys, féltékeny vagy... Mivel macskaként hülyén jött volna, ha kiröhögöm magam - meg ártott volna a renomémnak, így szűkölve a mancsom alá tettem a fejemet, és idegesen mozgattam a farkamat. Ez van. Morcos vagyok. Most vettek meg, szóval a gazdám az enyém, és nem adom! Ennek fényében, mikor Azerion félre vonta a nebáncsvirág tüntetően vicsorogtam és fújtam párat. Azt hiszem morogtam is, de ebben nem vagyok biztos. Tény és való, nem kell féltenie... azt hiszem Elysea volt a neve, őt, mert ha támadni akarnék nem csinálnék ilyen hisztit, de ez nem neki szólt. Hanem Azerionnak. Lesznek nehéz napjai, abban már most biztos voltam. És magamat is meglepve igyekeztem Azerion figyelmét felhívni magamra, szóval legyűrtem az morcosságomat, hogy közel kell mennem a másik lányhoz. Tehát, Azerion lábához dörgölődztem és doromboltam. Szóval mondhatni, hogy teljes mértékben kellettem magam. Még arra is vetemedtem, hogy két lábra álltam, a mellső mancsaimat a vállára tettem, vagy legalábbis oda, ameddig felértem, és a fejemet nyújtózkodva megnyaltam az arcát. Vagy legalábbis az volt a cél. Az hogy teljes mértékben félbe szakítottam esetleg a diskurzusát a másik hibriddel teljes mértékben hidegen hagyott.

_________________







"A kutyának gazdái vannak,
a macskának szolgái."




avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 14
IC reag : 13
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 8:15 am
Azerion azonban nem akadt ki ahogyan vártam...Ez lepett meg eddig ma a legjobban. Sőt! Még helyeselt is Razaknak...Kivételesen figyelmesen hallgattam a beszélgetést. A Hajnalcsillagnál megrökönyödtem...Ilyen drágán vett szolgát? ráadásul...tenyésztőtől? Micsoda??
Hamar elterelődött a figyelmem amikor a macska akit megvett rávetette magát a kereskedőre. Razak is hátrébbugrott, én pedig a szám elé kaptam egy elfojtott sikoly kíséretében. Elfordultam mert ez nem akartam látni...
Azt vártam, hogy Azerion mérges lesz, de épp ellenkezőleg, egész elégedettnek tűnt. Összeráncoltam a szemöldököm, de észrevettem hogy megint bámulom szóval visszatértem a lábaim bámulásához amíg ők üzleteltek. És megvesz...Te jó ég...
Nem tudtam hogy érezzek ezzel kapcsolatban. Mármint...nyilván jó, hogy nem kell visszamennem Razakkal mert ki tudja mit tenne mérgében, viszont....megvettek. Innentől sokkal valóságosabb az egész..
-Köszönöm Azerion, ígérem nem fogsz benne csalódni!-felelte  boldogan Razak. Szinte csillogott a szeme a zsákra nézve.
-Ha megbocsátasz..-húzott félre. Rettegve néztem fel rá.
-Mi lesz most velem?-suttogtam könnyekkel küzdve
-Ejj te lány el ne bőgd magad! Jó helyre kerülsz..-mordult aztán megköszrülte a torkát és a holokát vakarva közelebbjött
-Figyelj..-nem nézett rám, úgy mondta. -Nesze-nyújtotta felém valamit, majd a kezembenyomott egy kis...kavics..szerűséget. Kérdőn néztem rá
-Anyád adta annó, hogy adjam oda. Fogalmam sincs mi ez, tök értéktelen, megvizsgáltattam. Vidd, ne maradjon a nyakamon, semmi szükségem emlékekre rólad.-morogta én pedig összezavarodva, kicsit meghatódva néztem a kis követ. Áttetsző volt, mint egy kis kristály, de értéktelen, ahogy Razak állította. De nekem azt hiszem most a világot jelenti.. Már épp "köszönöm"re vettem a levegőt amikor ő elhessegette.
-Na lódulj. Aztán szégyent ne hozz a fejemre! Csak...csináld amit mond. Akkor jó lesz..
Ezzel elsietett a pénzét szorongatva. Azerion odalépett hozzám. Félénken néztem rá, kerültem a tekintetét de nem tudtam sokáig. Mit mondjak neki? Nem mertem elmondani mi mindentől félek. Egyrészt nagyon kínos lett volna felsorolni másrészt nem ismerem őt...Mi van ha azért kérdezi hogy tudja mivel büntessen?
-Félek a sötétben-nyögtem ki halkan. Igyekeztem úgy beszélni hogy ne hallja mindenki. Szégyelltem magam.
-Meg attól hogy...csalódást okozok. Túl drága voltam..
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Hétf. Nov. 13, 2017 7:30 am
Hümmögve hallgattam Razak beszédét. Látszik, hogy kaszálni akar ezen a lányon, valóban nem foglalkozna ennyit egy kereskedő sem az árujával.
- Az alap taníttatására is fizettél? Nem semmi. Büszke lehetsz, bizonyosan az eddigi legértékesebb rabszolgád. Tökéletes lenne Jaara helyére. - Jelentettem ki. Azért megvártam Tiberius válaszát is az ajánlatra. Ismerem régről Razakot, ismerem a módszerét. Számítottam ilyen árra, de méltányos kedvemben vagyok, és régi barátról van szó.
- Nos, drága Tiberius, ha neked nem fáj... Megfizetem az összeget. A hetet. Te is tudod hogy a nyolc túlkapás, hiszen Hajnalcsillagot is tizenegyért vettem, pedig érte két teljes héten át kellett fűzögetnem a pasast! Világhírű, kifejezetten ezekre szakosodott tenyésztőtől vettem, alig akart megválni tőle..  Hisz emlékszel, tőled kértem tanácsot! - Nevettem fel.
Sajnos hiába kapott el a nosztalgia, a vérmacskát nekem eladó kereskedő tovább akarta jártatni a száját. Talán pluszpénzt remélt az információkért,  vagy csak szimplán nem tűnt fel neki hogy burkoltan jeleztem, mehet a francba. Utálom a csúszómászókat. Áldania kéne a nevemet amiért nem varratok a nyakába egy jó kis bírságot amiért veszélyeztette a járókelők épségét és életét. Nagyon kezdett felhúzni. Így végül amint kimondta a végszót, én pedig megéreztem a macska feszültségét - elvégre az ilyennek jól látható jelei vannak, már aki ért hozzájuk ugye - alig észrevehetően lazítottam a szorításomon. A lánc ki is repült a kezemből, az ember pedig vérben fürdött. Gondoltam rá hogy visszaveszem a pénzem de a macsek megtette nekem. Nahiszen.
- Látod cicus, megy ez neked - jegyeztem meg vigyorogva mikor visszatért - még a végén jól kijövünk majd te meg én- néztem le rá, de azért én se vagyok könnyelmű, se naiv, így újra magamhoz vontam a lánccal. Voltam rabszolga is és tartottam is párat így már sok mindent láttam..
Figyelmem újra Razakra irányítottam.
- Boldogan megadom a hetet. Vedd bizalmam jeléül. Te is sokszor segítettél, túladtál olyan áruimon amikről azt hittem, a nyakamon maradnak. És kérlek idd el egy részét a jövőbeli sikereinkre! - karoltam át a vállát miközben a mellkasának nyomtam a köteg erszényt. Alig győzte elkapni.
Ugyanakkor úgy éreztem Tiberius részéről kissé erős és botor dolog volt a Tigrist öregnek titulálni. Még ha nem is róla lenne szó - nőt soha nem öregezünk le mert az egyenlő a halálos ítéleteddel. Rabszolga vagy sem! Főleg mert ugyebár nincs megkötve, Tiberius pedig ugyan halhatatlan, de fájdalmat úgy tudom érez. És nem tenne jót a hírnevének ha a pódiumon mindenki szeme láttára megölnék, holnap pedig felkelne. Végülis, ő tudja... Felnőtt férfi, csak nem mondom meg neki mit tegyen és mit nem kéne!
Inkább odébb oldalaztam pár lépést, és biztos ami biztos, tartottam a bőröm állapotát. Odaléptem Elysiához, és az állánál fogva magam felé fordítottam az arcát.
- Mondd csak, mitől félsz leginkább, mit teszek majd veled? - kérdeztem tőle. Az erre a kérdésre adott válasz sokszor ad válaszokat, támpontokat a személyiségéről. Van aki a veréstől fél, van aki az erőszaktól, van aki a magánytól... Mind más és más. Kíváncsi lettem, mennyire igaz amit Razak mondott. Megbízok benne, de legfőképp csak magamban és a tapasztalataimban bízok.

_________________






"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."


Azerion an Sluaghan








avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Nov. 12, 2017 8:47 pm
Megcsóváltam a fejemet. A továbbiakban nem igazán izgatott Azerion és újdonsült macskája. Most már csak üzlet lebegett a szemem előtt, szóval igen is csak figyelemmel kísértem  a beszélgetést Razakkal.
Nem mondom, eléggé meglepett az ára. Hogy őszinte legyek én nem biztos, hogy adnék érte ennyit.
- A magam részéről nem adok érte többet, mint ötöt. Félős, ahogy te magad is mondtad. Egy új helyre kerülve jó esetben is napok, mire beleszokik a környezetébe - közöltem. Tehát a továbbiakban ő se nagyon érdekelt. Ha a másik macska kereskedője is olyan árat mond, aminél legszívesebben a kereskedőkre rászabadítanám Azerion ú macskáját, akkor lehet, hogy ma rabszolga nélkül távozok. Nem verem fogamhoz a garast, de hogy őszinte legyek van mindennek egy bizonyos határa, amit nem kellene senkinek sem túllépnie.
Azonban a fekete pamacska nem hagyta, hogy a figyelem elterelődjön róla. Látszik, hogy nőstény macska. Ugyanakkor tökéletesen szenvtelenül néztem végig, ahogy kockáztatta a megfulladást is, mikor neki ugrott a kereskedőnek. Nos, mitagadás megértem. Az a tag már eleve szúrta a szememet, szóval nem veszített vele a világ. Mindenesetre érdeklődve figyeltem a mosakodó macskát és Félszemmel Azerion reakcióját vártam. Na ha egyszer... ingyen mozi, szóval kíváncsi vagyok.
- Ezért? - néztem a kereskedőre úgy, mintha komolyan kételkednék az elmeállapotában. - Vegyük sorra - néztem végig a nő kritikusan. - Öreg, már volt használva. Vad. Ez nem ér meg öt erszényt, maximum négyet vagyok hajlandó adni érte. Még maga sem tudja pórázon tartani. - Mutattam rá egy fontos dologra. Ettől függetlenül már a kezemben volt a négy erszény s mivel kellett nekem ez a nő, így... na de akkor se adok érte többet, mint négy. Elég nagy a hírnevem ahhoz, hogy a kereskedője is elfogadja, ha nem... akkor nem sokára lesz egy újabb halott gazda a városban.
- De, ha kevesli az árat, akkor nyugodtan adja el azoknak - intettem a részeg csürhére a fejemmel. - Aztán nem sokára viszont látják egymást. Lerí magáról, hogy odáig van érte. Biztos, hogy el akarja adni? Ilyen árért megfordul az ember fejében, hogy biztosan magának akarja. - Gonosz lennék? Lehet. Élveztem, hogy a kereskedő előbb lesápadt, majd elvörösödött és újra lesápadt? Igen, nagyon is.

_________________






T

I

B

E

R

I

U

S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Nov. 12, 2017 3:57 pm
Az a seggfej végül visszatért a karavánból, és megláttam nála egy selyemszalagot. Vezetőlánc méretűt.
- Ugye tudod hogy az nem kerül rám? - vigyorogtam rá, mire a markába gyűrte - Awww, csak nem szándékodban állt? - karoltam át a nyakát, közben pedig megveregettem a vállát. Láttam hogy vörösödik a feje. - Büszke vagyok rád, eddig ez volt a legközelebb ahhoz hogy kiállj magadért. - léptem el tőle végül, mert elindult a kiszemelt duó fele, pengevékonnyá szorított ajkakkal. Csak nem felhúztam? Hopszi.
Tiberius árajánlatot kért a kis taknyostól mellettem. Hozzáteszem, még én is kénytelen voltam elfojtani a röhögésem mikor meghallottam. Úgy felidegesítettem volna hogy elment az esze?
- Öt erszény.
Ha ennyiért megvesz lehidalok, igaz, átlagosan ennyit mindenki kap értem, mert elég sokszor torkollott már licitálásba a dolog.  De akkor is, általában egy vagy két erszényről indulunk... Magukat alkalmasnak hívő férfiak tömkelege licitálta túl egymást, hátha megszerez magának engem és a velem járó dicsőséget. Hááát... Dicsőség eddig nem volt.
Viszont észrevettem a kis hópihét alig pár méterre. Már korábban is feltűnt, ő volt az egyik aki elvonta rólam a figyelmet, de most jobban megnéztem magamnak. Összehúzta magát, de én ebből a szögből pont jól láttam hihetetlenül kék szemét. Hm, szinte pont az ellentétem. Én ránézésre is tüzes vagyok sárga szemeim és vörös hajam miatt, ő viszont olyan mint akit jégből faragtak. Még a bőre is fehér! A gazdája biztos nagyon vigyázott rá eddig, nem látok rajta sérülést, bár ki tudja, mi lehet a ruha alatt.
Mindenesetre kíváncsian vártam Tiberius mit válaszol az árajánlatra, őszintén. Már láttam hogy a tömegből páran készültek hogy rámvessék magukat amint Tiberius visszautasítja az ajánlatot. Mindig akad egy csapatnyi idióta, ez tagadhatatlan.
A közben már megvásárolt háziállat viszont ismét akcióba lendült, számomra érthetetlen módon kitépte a láncot Azerion kezei közül. Ehhez tutira varázslónak kell lenni, láttam hogy tartotta a lábánál azt a dögöt. Kinyírta a szegény fazont. Pfft, csak azért mert azt mondta, meg is ölhetik? És még rám mondják hogy túlreagálok dolgokat. Erre ráadásul visszabattyogott az erszénnyel és ledobta Azerion elé, majd ajándéknak titulálta magát.
Na jó, remélem Azerion nem akar megvenni, szerintem rövid távon belül sálat csinálnék a farkából, meg ruhát a többi részéből... Csak a szememet forgattam. Díva. Kicsit emlékeztet magamra, de hozzám képest ő csak egy gagyi koppintás, ez tagadhatatlan. Én már mindent kitaláltam még mielőtt ő beesett volna ide. Felmorogtam volna de igyekeztem inkább nőiesnek tűnni mint vadállatnak, így ezt a késztetést kénytelen voltam elnyomni.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Nov. 12, 2017 11:37 am
Nem igazán csípem, ha kinevetnek. Sőt, nagyon-nagyon nem szeretem. Ez a férfi pedig azt tette, s nem utolsó sorban még ki is nevetett. Nem világosítottam fel, hogy a gerinccel való agyonvágásnak nem a technikája a lényege, hanem a szándék. Az, hogy a másik vérmacska mit mondott, nos... nem igazán érdekel. Ha egy helyre kerülünk, lehet ő is felkerül arra a bizony listára. Idekerülésem óta, ebben a pár órában, hogy érezni lehessen a bennem lévő dühöt, a lista egyre jobban gyarpszik.
Nem csapkodtam, feleslegesnek éreztem, hogy harcoljak. Elvégre a nyakamban volt a lánc, ő fogta a grabancomat, így a harc csak felesleges energia. Bárhogy is nézem, hülye azért nem vagyok.
Őszintén? Felnevettem. Már ezért megérte, hiszen látni ahogy a fogvatartóm lesápad és kabzsiskodik, majd szépen pofára esik. Tökéletes. Teljes mértékben megérte. Egyébként is, ő mondta, hogy változzak át. Én megtettem. Plusz még be is mutattam mit tudok. Szóval, teljes mértékben elégedett voltam a jelenlegi helyzettel.
Azerion - merthogy már beazonosítottam a grabancos gonosztevőt, hát örömömre fog szolgálni, már csak azért is mindent megtenni, hogy ne legyen igaza és ne törjön meg. Nem fog tudni. Ahhoz, mindent tudnia kellene rólam, amit nem tud.
- Uram, ha szabad még egy szóra - kezdte óvatosan a kereskedő. Kisérti a sorsát? - Még fontos lenne valamit elmondani róla - bökött a fejével irányomba. Nem örültem ennek a fejleménynek. - A neve Fairlith Naxhar, a sivatag környékén kaptam el. Állítása szerint húsz éves. Az orvos, aki megvizsgálta azt mondta makk egészésges, hibrid és érintetlen. Azonban van egy kis kellemetlenség vele - vágott egy fintort. - Valahogy szikrázik körülötte a levegő... - magyarázta suttogva. Nem tudom ki miatt, elvégre tisztában vagyok azzal, hogy mire vagyok képes. - Nos igen, mielőtt még elfelejtem - vakarta meg zavartan a fejét. - Nagy szakértelme van a gyógynövényekhez. Ez lehet, hogy még a hasznára lehet önnek. - Próbált nyalizni a kereskedő. Elindult, majd még visszafordult. - Ha nem válik be, ölje meg nyugodtan. Nekem már nem kell.
Hát, mitagadás. Macska alak ide vagy oda, de most leesett az állam. Aztán azzal a lendülettel fel is ment az agyvizem. Nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy Azerion a pillanatnyi meglepetésében nem tart erősen, mert megugrottam. Noha nem szökni prbáltam egyszerűen a kereskedőnek ugrottam. Az álkapcsom tizedmásodpercek alatt záróüdtak össze a nyakán, hogy egy fájdalmas reccsenés és cuppanás kíséretében kitépjem a torkát. A húst kiköptem a földre, nem veszek minden szemetet a számba. Ezt követően kihasználva az általános döbbenetet addig piszkáltam a hullát, míg megtaláltam Azerion erszényét. Számba vettem, majd vissza sétáltam a gazdám (?!) elé, sé ledobtam elé a földre.
- Tessék. Vedd úgy, hogy ajándék vagyok - néztem rá, majd újra komótos mosakodásba kezdtem, hogy eltüntessem éjfekete bundámról a vért.

_________________







"A kutyának gazdái vannak,
a macskának szolgái."




avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 14
IC reag : 13
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Nov. 12, 2017 10:30 am
Amíg Razak tárgyalt rólam a macskát figyeltem...Hát megvette. Nem értettem. Razak mindig azt mondta, ahhoz, hogy jó gazdám legyen engedelmesnek kell lennem. Ő éppen most próbált megszökni és éppen olyan fejjel néz, mint aki meg akarja ölni a férfit, ő mégis elviszi...
Razak felnevetett.
-Óh ne félj nem Ely miatt van a kötél, hanem hogy ne lopják el. Lánc kellett volna, tudom de az olyan durva, nem akartam véletlenül se felsérteni a bőrét..
-Megfontolt, mint mindig..Lássuk csak. Elysea 19 éves hibrid. Az anyja csecsemőként hozta el hozzám és eladta nekem. Azóta én nevelem. Úgy döntöttem kitanítom mindenre, amit egy szolgának tudnia kell. Csendes, engedelmes, remekül főz, és takarítani is tud. Tanult, de csak annyira, amennyire szükséges. Nem túl okos, de nem hagyhattam bután sem.-Nem tudtam mit gondoljak. Süket sem vagyok, és érzéseim is vannak. Nem mintha azzal bárki is foglalkozott volna valaha is...
-Remek alakja is van, ha gondolod nézd meg közelebbről. Teljesen egészséges, soha sem volt beteg, a fogai is jók, szóval ilyen szepontból sincs vele probléma. Érintetlen, tehát ha ilyen céljaid is vannak, úgy formálod ahogy akarod, erről gondoskodtam.- mondta Razak én meg ijedten fürkésztem Azerion tekintetét, keresve a reakciót. Nem készültem fel rá hogy ilyen célokra adjon el és reméltem, hogy nem érdekli ezen lehetőség.
-Csendes, nem beszél sokat, csak akkor szól ha kérdezed. A célom az volt vele, hogy ne azért legyen szolga, mert fél és szabadulni vágyik, mint a többi. Elysea csak ezt az életet ismeri. Nem hiányzik a szabadság, ha meg sem ízlelted.-próbált halkan beszélni, de a tömeg nem nyomta el amit mondott. Elárulva éreztem magam, és reménytelenül. Méghogy ne akarnék szabadulni? Nem bánt velem szörnyen rosszul, de azért ne túlozzunk. Persze ezt nem mondhattam...
-Úgy gondolom egy rabszolgatartó sem vesződik ennyit egy szolgával. Eladhattam volna egyből, vagy bármikor az évek során, de nem tettem.- Néha szeretném azt hinni hogy azért nem tette, mert megkedvelt de...az, hogy itt állok kötélen vezetve és éppen azt firtatja hogy buta vagyok és birka, nem ezt bizonyítja..
-Ha negatívumot kéne mondanom talán az lenne hogy félős. Viszont nem hiszem, hogy ez probléma. Legalább nem próbálkozik semmi butasággal.-röhögött én pedig szégyenemben el akartam bújni a háta mögé.
-Azt hiszem megér úgy nyolc, de legkevesebb hét erszénnyi aranyat. Ennyit én is bizonyosan költöttem már rá!-Razak nem szerette számban mondani, de ez is éppen elég információ volt. Hiába volt hazugság amit mondott, hisz alig költött rám... Kikerekedett szemekkel néztem rá, aztán Azerionra, majd újra rá. Hogy kérhet ennyit értem? El fogja rontani..Nem visz el ennyiért, ez pofátlanság. Újra Azerionra pillantottam, és vártam hogy kiakad, visszautasít, elfintorodik, megmondja hogy ennyit nem érek... Valami hasonló.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Vas. Nov. 12, 2017 9:44 am
Őszintén, a vérmacska megjegyzésén jót nevettem. Szerencsétlen, látszik hogy nem tanult anatómiát...
- Sokra nem mennél vele, cicám. Az első csapás után szétszakad ha nincs ami tartsa. - vigyorogtam rá. Megkeményítettem a bőröm mielőtt odaléptem hozzá, és fél kézzel könnyedén felemeltem az előzőhöz hasonlóan a grabancánál fogva.
- Megveszlek, és hazaviszlek. Nem leszel jó annak a helyére ahova viszlek, nem, kelleni fog melléd valaki sokkal-sokkal engedelmesebb, kezesebb. De te is kellesz. Meglátod, meg foglak törni. Ellenkezhetsz ahogy akarsz de az én rabszolgáim közül eddig mind meghajolt. Te sem leszel másképp. - pottyantottam le, és odadobtam az erszényt a kereskedőnek. Az megmérte súlyra, aztán felháborodottan rámnézett.
- Csak ennyi?
- Most kergettem végig a piacon, ráadásul pár embert meg is sebesített. Levontam belőle a visszajuttatás díját, ha én nem kapom el most rabszolga nélkül és pénz nélkül mennél haza. - néztem rá feszülten. Ostoba és pofátlan is. Nyelt egy nagyot és hátrébb lépett.
- Köszönöm, Azerion. - biccentett.
Tiberius felé fordultam, és felhorkantam.
- Felőlem a lábamat is kaparhatja nem hat meg.... Szóóóóval a szőrpamacs mellé kellene valaki aki pótolhatja Jaarát, így kénytelen leszek ma még egy rabszolgát hazavinni. - vigyorodtam el. Már a kezemben volt a macska láncának vége, szorosan a lábamhoz vontam hogy másnak ne ugorhasson, én pedig a bőrömet keményítve tartottam. Előbb-utóbb úgyis bepróbálkozik de akkor majd letöröm a karmait.
Természetesen hallottam amit Razak mondott, de egy időre figyelmen kívül hagytam. Tudjátok, az egészséges felcsigázás. Úgy tettem mintha a Tigris jobban érdekelne. Végül ránéztem.
- Meg kell hagyni Razak, igencsak szép szerzemény. Lehet nem is túlzok ha azt mondom, majdnem annyira kitűnik mint a Gazdagyilkos a szomszédban. A fehér ruha jó választás volt. Igazi hópihe, makulátlan porcelánbaba. A helyedben ki sem hoztam volna a vásárra hanem házhoz vittem volna, még bemocskolod. - néztem a lányra aki fel se emelte a fejét, úgy összehúzta magát mint aki igyekszik a földbe olvadni. Alaposan végigmértem. - És mondd csak, mit kell róla tudni? - kérdeztem. Tiberiussal ellentétben engem nem csak az ára érdekelt, szeretem tudni mit veszek, nem csak pofavizit alapján. A vérmacska bőven eleget villantott magából, a Gyilkost pedig senkinek sem kell bemutatni... Ez itt viszont új falat, és mint olyan, szeretem felmérni a terepet. Hárman jöttek még tolongani az "engedelmes és kezes" szolgáikkal, abból csak egynek mondtam hogy maradjon a közelben, a másik kettő nem érdemelt komolyabb időpocsékolást.
Fél füllel azért hallgattam mit válaszol a Tigris kereskedője Tiberiusnak. Hangosan felhorkantam mikor meghallottam. Nem sok az egy kicsit egy halálos ítéletért? Mármint jó, Tiberius nem tud meghalni, de ezt ő nem tudja... Igaz, ha betöröd az a rabszolgát egy életre hírnevet szerzel magadnak... Vajon megéri?

_________________






"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."


Azerion an Sluaghan








avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 11:49 pm
Tényleg megérte ma ide kijönni. Olyan látványos műsort szolgáltattak itt, hogy ha nem lenne pofátlanság két kézzel szórnám az aranyat, hogy nem hagytak meghalni unalmamban. Ettől függetlenül volt annyi bőr a képemen, hogy csak kivegyek az erszényemből pár marék aranyat és a tömegbe szórjam.
- Köszönöm mindenkinek, hogy ma nem hagytak meghalni az unalomtól. Remélem a következő vásár is lesz minimum ennyire szórakoztató és izgalmas - mondtam a tömegnek fennhangon.
Komolyságot magamra erőltettem és most elsődlegesen a kereskedőre irányítottam a figyelmemet. Most az üzlet van soron, a szórakozás részben meg volt, részben pedig majd ez után következik. Ha már összegyűltünk itt ilyen szépen családiasan Razak felé fordultam.
- Mennyi? - Nem kerteltem. Nyilván fog mondani egy felháborító összeget, amit majd szépen lealkudok, mert miért is ne. Kereskedő, a végén még túl nagy önbizalma lenne. Közben, hogy tényleg ne legyenek unalmas perceim, a gazdagyilkos kereskedője felé tettem pár lépést.
- És ő is mennyi? - tettem fel ugyanazt a kérdést.
Közben, míg én nagyban bizniszeltem Azerion tényleg a macskája után futott, de előtte még a kabátját rám bízta.
- Persze, megfogom - mondtam, mikor ő már rég messze volt, az említett ruhadarabot pedig már tartottam.
Az üzletet hanyagoltam arra az időre míg ugyebár Azerion levadászta a macskáját. Kár hogy nem volt a közelben egy festő. Élvezettel rendeltem volna meg ezt a képet tőle. Apró örömök az életben. Jó, persze sajnáltam a lányt, hiszen látszott rajta, hogy nem ide való, de ma veszek egy vérmacskát, akkor legalább a másikat meghagyom Azerionnak. Ha megunja még mindig cserélhetünk.
Tehát, míg Azerion macskázott, addig én visszafordultam a kereskedők és a lányok felé.
- Nos, tehát?
Közben azért fél füllel figyeltem a macskázó barátomat, és mikor a fekete szőrpamacs megfenyegette, elnevettem magam.
- Cimbora, vegyél neki egy kaparófát, vagy téged fog annak használni - veregettem hátba barátságosan Azeriont, s lelki szemeim előtt már láttam is a jelenetet, hogy a fekete szőrpamacs mennyire pórul fog járni. Azt hiszem mostantól többet leszek Azerionnál, mint otthon. Ez annyira érdekes, hogy muszáj leszek szemmel tartani, hogy hogyan próbálja a pamacska kinyírni Azeriont, s ő hogyan fogja betörni a vadmacskát.

_________________






T

I

B

E

R

I

U

S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 10:57 pm
A show igencsak érdekesnek bizonyult, még közelebb is sétaltám hogy mindent jól halljak és lássak. A macska futott mint a nyúl, a tömeg pedig utat nyitott az utánarohanó azerion előtt. Legnagyobb meglepetésemre utóbbi viszont alakot váltva lendült utána. Szárnyatlan sárkány? Hallottam a pletykákat de ez elképesztő.
Meg kell hagyni jót kacagtam a csapkodó macskán aki Azerion szájából lógott ki, láthatóan mág mindíg abban a hitben volt hogy ura a helyzetnek. Talán csak akkor esett le neki mikor a lánc a nyakára kattant. Szegény cicus, mégse tudom sajnélni. Azon viszont amit morgott, egyenesen sírva fakadtam, mindenki engem nézett.
- Kiscicám, sok spenótot kell még enned ahhoz hogy hitele is legyen a szavaidnak - vigyorogtam rá miközben a könnyeim törölgettem. Nesze smink. - De szép műsor volt. Az tuti. Ilyen jót is rég nevettem... Méghogy a gerincével... Ahhhahahhahaah..  - Vihogtam tovább miközben az őrök visszavezettek a helyemre.
- Drag, a francba is ne kóricálj már állandoan... Rossz fényt vetsz rám..  - Mordult rám a kereskedőm, mire en vállat vontam  
- Úgyis én adom el saját magam nem?
Erre csak felgorkantott, legyintett es elsétalt a karavánjához. Helyes.
Remélem Azerion ezek után megveszi azt a macskát. Jó helye lenne, úgy érzem.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 9:30 pm
Oké, háromszoros hurrá nekem, hogy mindenkit sikerült meglepnem azzal, hogy vérmacska vér is folyik bennem. Oké, lépjünk tovább, jöhet a következő napirendi pont. Kit kell agyonvágnom a gerincével - feltéve, ha találok az illetőbe gerincet. Ha nem, akkor megteszi a keze a vagy a lába. Vagy mind a kettő felváltva, hogy a változatosság is meglegyen.
Ahogy leugrottam az emelvényről más nem érdekelt. S bár az orromba jócskán keveredett a hely bűze, az alkohol kesernyés szaga, még is a legerőteljesebb illat a rettegés volt. Tőlem, miattam féltek, mert nem volt rajtam lánc.
Az esélytelenek teljes nyugalmával lódultam meg a tömeg széle fel, s aki túl közel volt, nem átallottam kicsit kicsipkézni. Ennek egy kis harapás, annak egy kis karmolás. Csak, hogy kielégítsem a bennem élő vadászt. Meg egyébként is, ha lúd legyen kövér.
Az elsőként reagáló őröket könnyű volt kicselezni. Láthatóan nem szoktak ahhoz, hogy valaki másik alakban próbál menekülni. Cikk-cakkban haladtam, és igyekeztem elkerülni, hogy valaki is hozzám érjen. Persze, ha nagyon közel kerültek hozzám, akkor morogtam, haraptam, karmoltam. Szóval tipikus macska voltam.
A zúgolódásokra akkor figyeltem fel, mikor egy nagy árnyék vetődött rám, és mondhatni egy nagy barna gyíkkal néztem farkasszemet. Rámorogtam, fújtattam és idegesen csapkodtam a farkamat. Azonban ez nem volt semmi. Épp készültem magára hagyni a gyíkocskát, mikor az nemes egyszerűséggel megfogta a grabancomat és felemelt. Hogy mi van?
Aztán mikor letett, már csattant is a nyakam körül a vas. Fújtattam még egy kicsit, majd mikor visszajött a gyík - immár emberalakban nagyon csúnyán rápillantottam, majd...
- A gerinceddel foglak agyonverni - közöltem vele még mindig macskaalakban, mindezt olyan hangon, mintha épp azt mondtam volna, hogy mennyire szeretem. Bár kétlem, hogy nagyon értette a szavaimat, de azért remélem átment a lényeg, hogy épp most írta alá a halálos ítéletét. És nem azért, mert a nyakamon van a vas. Hanem azért mert volt pikkely a képén, és megfogott. Engem. Mi az, hogy megragad a grabancomnál és rálép a farkincámra. Aztán majd mint aki jól végezte a dolgát halálos lelki nyugalomban mosakodni kezdtem.

_________________







"A kutyának gazdái vannak,
a macskának szolgái."




avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 14
IC reag : 13
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 6:09 pm
Az emelvényen a nő elkezdett táncolni, én pedig féligmeddig megbűvölve néztem őt, addig se törődve azzal, milyen mocskos dolgokat kiabálnak felém a férfiak.
Aztán zűrzavar zökkentett ki amikor is egy rabszolga elszabadult és káoszt okozott a tömegben. Megugrottam ijedtemben, de aztán vágyakozva néztem és arra gondoltam, nem is lenne nehéz...megtehetném nem? Elfutok és vissza se nézek és...
És akkor utánavetődött egy...mi lehet az? Léptem egyet előre szinte reflexből, mintha azzal hogy átrongyolok a téren és közéjükugrok megvédhetem, de nyilván nem ez volt a helyzet. Razak elkapta a karom és levezetett a pódiumról. Gondolom attól tartott ötletet kapok. Újra megközötte a kezem aztán elindult velem valahova.
-Hova megyünk? Ki volt az a lány a másik oldalon?-kérdeztem ő meg csak mordult egyet
-A gazdagyilkos..időszakonként visszahozzák a vásárra miután megöli az előző gazdáját és mindig megveszik. El fogják vinni és ahogy elnéztem Azerion és Tiberius igencsak szemeztek vele...-morogta sietős léptei közben. Alig győztem tartani a lépést. Aztán megtorpant, én meg a hátábaütköztem.
-Muszáj bedobnunk magunkat, ki tudja mikor lesz újra ilyen alkalom. Senki nem tud annyit fizetni érted, mint ez a kettő
-Látom a mai vásár meglehetősen szórakoztatóra sikeredett-lépett oda a "jóképű" férfihoz.
-Merre hagytad Azeriont?-kérdezte. Szóval ez lesz Tiberius, értem.
-Áh! Meg is van!-tárta ki a karjait én meg hátráltam pár lépést mikor megjelent a másik.
-Igazán remek ma a választék nincs igazam? Bár ez sejthető volt, hiszen itt vagy..
-nézett rá az Azerion nevűre.
-Láttam, hogy szemezel Elyseával. Mit gondolsz? Tetszik amit látsz? Nem kis munkám van benne...-mondta kedélyesen. Persze...mondogasd még, még nem érzem elég rosszul magam...
Megint lógattam a fejem, nem mertem senkire nézni így gazdám észrevétlenül mögém nyúlt és a hajamat meghúzva kényszerített, hogy emeljem fel. A tekintetem találkozott Azerionéval, aminek hatására méginkább menekülni akartam. Segélykérőn néztem Razakra de nem értem mit vártam, hiszen neki csak az számít hogy kaszáljon rajtam...
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 5:02 pm
Egyetértettem Tiberiussal. Lehet hogy fizikailag, erőnlétben több esélyem lenne, de egy hiba és alulról szagolom az ibolyát. Tiberius ellenben... Nos, maximum alszik egy jót.
Hallgattam a kereskedőt ahogy a portékáját kínálgatta. Vérmacska? Én is megdöbbentrm rajta, úgy hittem a vöröstigris az utolsó macskahibrid.
- érintetlen? Nohiszen. Úgy látszik ma telivan kedvemrevaló áruval a piac. - vigyorodtam el miközben körbejártam a lányt. Aztán továbbidultunk volna, de megtorpantunk mindketten, mert a Gazdagyilkos táncba kezdett. Mi tagadás, elfogadnám ha nem lenne feketeözvegy.
Viszont a figyelmem ismétnmásfelé terelődött, mert hallottam hogy a rabszolgalány mögöttem levetetnéna láncait. Megfordultam, és csak azt láttam ahogy macskává válik, majd meglódul.
Tiberius kérdésére csak egy vigyorral válaszoltam.
- még nem az enyém! Még. - nevettem el magam, levettem a kabátom, Tiberiusnak nyújtottam - megfognád ezt, kérlek? - kérdeztem, majd leufrottam az emelvényről. A tömeg szétnyílt, én pedig kitoltam a gengítő kört, amit eddig rövidebb hatótávúra vettem. Ha elég nagyra veszem a csajszi most nem lógna meg.
Elindultam a macska után, futni kezdtem. Jó kondiban vagyok, a macska hamar jó távolságba került, a tömeg szélét elérve úgy döntöttem, a nép riogatása belefér. A másik alakomhoz többékevésbé hozzá vannak szokva, nem is vészesen nagy, így alakváltás után átugrottam a macska fölött és elálltam az útját. Hallottam pár sikolyt, de számos ujjongó hangot is. Felmorogtam, és mielőtt a macska észbe kaphatott volna, elkaptam a grabancát, majd diadalmasan felemeltem. Ebben a formában megkarcolni is alig tud, nem féltettem a pikkelyeim. Lassú léptekkel visszasétáltam és a macskát a földre raktam, majd a farkára tettem a lábam. Intettem hogy kössék le. Amint ez megvolt, valaki egy nadrágot dobott felém, én pedig levonultam a pódium mögé, és felöltöztem. Visszatérve a macskára vigyorogtam.
- jót fogunk mi szórakozni, te meg én..

_________________






"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."


Azerion an Sluaghan








avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 3:32 pm
- Most hetekig nem volt semmi jó, szóval ma már kell lennie - bólogattam. Alig mondtam ki a szavakat szemem sarkából már is láttam, hogy Azerion tekintete megakad egy hófehér kislányon. Szép.
- Csodás - mosolyogtam. Nem lenne szívem megbélyegezni a porcelán fehér bőrét.
- Na, akkor menjünk és vessük be magunkat - vigyorogtam. Valahogy köztudott, hogy mi választunk először, utánunk jön majd mindenki más.
- Hát, vagy te vagy én. De inkább én. Nem venném a szívemre, ha meghalnál drága barátom - mondtam komolyan. Kimondatlanul ott lebegett a levegőbe, hogy én nem tudok meghalni, szóval... Maximum ha nem bírok vele kölcsön adom Azerionnak, és viszek nasit a mozira. Biztos vagyok benne, hogy igen csak érdekes pár perc lenne, ha az a kettő össze lenne zárva egy légtérbe huzamosabb ideig.
- Rendben. Carla, ma úgy is nagy ebéddel készül - bólintottam, majd a kereskedőre figyeltem.
- Vérmacska? - kérdeztem vissza. Nocsak, akad még pár. Biztos új. Nem láttam rajta billogot. Csak magamban jegyeztem meg, hogy a kereskedője finomabban is bánhatna vele, mert ahogy így lökdösi szegény, csoda hogy nem sebesült meg. Addig sikerült irányítani, míg a lány Azerionnak esett. Gratulálok, mind a kettőnek is. A lánynak, mert megúszta a földre kerülést, a kereskedőnek meg azért, mert most írta alá a halálos ítéletét.
Felnevettem a lány hisztijét hallva.
- Aranyos vadmacska - simogattam meg az arcát, majd Tiberiusra néztem, hogy mehetünk-e tovább.
Közben pedig a Gazdagyilkos táncikálni kezdett, emelve a mai vásár fénypontját. Ejnye na. Ha így folytatják osztódnom kellene, a kis fehérkét is szemügyre akartam venni, de a Gazdagyilkos most nagyon vonzott. A fehérke is, de olyan kis megszeppent volt, mint egy egérke. De, ha Azerion nem is, én biztosan megveszem. Ha más nem Azerion megkapja a születésnapjára. Nálam jobb helye lenne, mint a kereskedőjénél. És az utóbbi még nem is panaszkodhatna, hogy nem vette meg senki.
Mielőtt még belemerülhettem volna a táncba és Fehérke csodálásába, a hátunk mögött a tömeg felzúgott és rémületében majdnemhogy mindenki összeszarta magát. Belőlem csak kirobbant egy kiadós nevetés.
- Nos barátom, megfogod a kóbor macskádat? - néztem Azerionra.

_________________






T

I

B

E

R

I

U

S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 3:13 pm
Az egész tömeget figyeltem, a reakcióikat. Mikor megéreztem magamon a két kiszemelt vevő tekintetét, ledobtam magamról a köpenyt, mire a tömeg felhujjogott. Valakik már megpróbáltak a pódiumra mászni, pár részeg bolond, volt aki már most szórta fle az emelvényre a pénzt. Mennyi gazdag ficsúr...
Erotikus táncba kezdtem, végigsimítottam a testemen, már teljesen tudtam hogy kell magam eladni. A csípőmön a fodrok pörögtek körülöttem mint egy ciklon, az apró láncok csilingeltek. Félredobtam a hajam és egy csókot dobtam a tömegbe. Két részeg fasz feltámolygott és felém lódult, kiperdültem előlük, és egy egyszerű mozdulattal összevertem a fejüket. Az őrök fejcsóválva levitték őket az emelvényről. Valami reccsent, remélem nem nyírtam ki. Báááár úgyis mindegy. A híremen nem ront.
Figyeltem a két kiszemeltet, mindegy is volt melyik visz el. Most azt a libát figyelték akit az előbb képeltek fel. Felkacagtam. Minden vásáron akad legalább egy hercegnő, és mégis mind láncon, billogozva végzi. Tiberius most lépett oda a kereskedőhöz hogy érdeklődjön. Összeszűkült a szemem. Mindkettő piszkosul gazdag, tökéletes zárása lenne a vagyongyűjtési szériámnak. Ha ezeket meglopom akár megduplázhatom az eddigi vagyonom. Vagy akár még többet. Arról nem is beszélve hogy Azerion kiiktatása például tökéletes lenne. Minden itteni félvér és hibrid tudja hogy Azerion az emberek pártját fogja. Fajáruló. Gyilkos. Többször fürdött már az erősebb fajták vérében mint a nyeszlett emberekében. Szánalmas. Hánynom kell tőle. Azt rebesgetik, erős képességek birtokában van, de azt úgy titkolják mintha muszáj lenne. Pedig érdekelne...
Ahogy az is, hogy Tiberiusnak mi a kis titka. Fiatal korom óta a városban vagyok, nem vagyok hülye. Megesküdnék rá hogy öregebbnek kéne lennie. Az agyaraim tenném rá.
Mindkettő szép préda, és egyik sem tudja hogy itt most én vadászom.
Úgy masíroztam végig az emelvényen mintha az enyém lenne, táncot lejtettem, ami a győzelmem tánca volt. Az itteni utam végére értem, hamarosan szabad leszek, és nem tehetnek ellene semmit. Hátrafordultam egy pillanatra, az engem eladni készülő kereskedő a fejét fogta. Helyes. Nyeszlett pasi, engem ne irányítson egy ilyen. Egy csuklómozdulattal eltörhetném a nyakát ha akarnám. A többi lány szép lassan felsorakozott mellém, de egyértelműen én voltam a nap fénypontja, a többi csak szürke egér volt mellettem. Hiába, még a hülye is tudja hogy rohadtul sok pénzt termelek, és én vagyok a legbiztosabb bevételforrás: Nem fogják visszakérni a pénzüket mert megöltem őket, nem igaz?
Persze mégis sikerült a figyelmet elterelni rólam, ugyanis az előbb felpofozott királylányról a kereskedő valamiért levette a láncokat. Számomra érthetetlen okból, hozzáteszem, és a csajszi szempillantás alatt macskává változott és meglódult a tömeg felé.
Szegény ostoba, innen nem lehet meglépni, őrökkel van teli a hely, macska ide vagy oda. Én még sárkányként sem tudtam elhúzni innen a csíkot! Igaz, a végére nem is nagyon akartam. Mindenesetre abbahagytam a táncolást, és a melleim előtt összefont karokkal, vigyorogva megálltam, és az eseményeket figyeltem. Azért remélem nem nyírják ki, végülis csak szabad akar lenni. Melyikünk nem?
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 3:06 pm
Jöttek-mentek az emberek, meg minden más lény. Mázlijuk volt, s persze nekem is, mert nem nyúlt hozzám egyik se. Az erőm folyamatosan cikázott a bőrömön, szóval nem is nagyon tudtak volna hozzám érni. Azonban egyik pillanatról a másikra megszűnt az ismerős bizsergés. Abban a pillanatban egy egész helyes férfi lépett oda hozzánk.
- Áh, jó napot, kedves uram! Igazán helyes kislány ugye? - lökött közelebb. De mivel nem akartam neki ütközni, így valaki másnak estem oda. Még egy bocsánatot sem tudtam dadogni, mert a kereskedő visszaráncigált, és tovább forgatott, mutogatott. - Húsz éves, vérmacska hibrid. És érintetlen. És ért a gyógynövényekhez - mondta. Nos, azokhoz pont nem. A mérgekhez értek, bár már jócskán megkopott azóta a tudásom. A tény, hogy vérmacska hibrid vagyok máris felkeltette mindenkinek a figyelmét.
- Nosza - bökdösött meg. - Változz át, mutasd meg magad kiscicám - lapogatta meg a fejemet. Én meg csak pislogtam, hogy ennek most gurult el végleg a gyógyszere vagy napszúrást kapott a borús időben.
- Nem - közöltem. - Nem fogok, nem is tudok, és nem is vagyok rá hajlandó - toppantottam. Még is mit képzelnek ezek magukról? Na csak vegyen meg valaki, szedje le rólam a bilincset és tényleg agyon fogok vágni valakit a gerincével. Komolyan mondom! Addig fogom csapkodni, míg mozog. Aztán nemes egyszerűséggel hátat fordítottam és a többieket kezdtem el figyelni. Ismerős szagok után kutattam, de csak egy félfajtársat sikerült kiszúrnom a tömegben, akitől úgy féltek... nos, kerülték, mint macska a vizet.
Láthatóan türelmetlenkedtem, unatkoztam. Aki meg közelebb jött hozzám és illetlen helyeken matatott vagy megráztam, vagy meg ismertettem a láncaimmal. Mert hát a vas az csak plusz ütőerőt biztosított nekem.
- Ide figyelj, Fairlith - húzott oda a kereskedő magához. - Komolyan mondtam, amit az elején mondtam. Legyél bűbájos, édes és aranyos. Utána úgy vadulhatsz, ahogy akarsz. Soha többet nem látnánk egymást. Utána bosszanthatsz mást. Változz át. Annak a kettőnek akarlak elpasszolni, akik az előbb itt voltak. Velük jól járnál. Hidd el!
- És? Én mit kapok cserébe? - döntöttem oldalra a fejemet. Azt már nem mondtam el, hogy a vas jelentősen meggátol az alakváltásban.
- Nem maradsz a nyakamon, és többet nem látsz - felelte. Színpadiasan felsóhajtottam.
- Nos, ha szándékomban állna teljesíteni amit mondasz, ahhoz nem kellene bilincsbe lennem - közöltem vele. Erre fogta magát és leszedte rólam a vasakat. Eddig is tudtam, hogy nem az eszéről híres, most már világossá vált előttem. Ez a kereskedő mintapéldánya a hülyéknek és a naivoknak. Szinte kirobbant a macska alakom. Teljes pompában ott álltam éhesen, veszélyesen a férfi mellett. Átfutott az agyamon, hogy nem mozdulok, engedelmes leszek, olyan szépen alkudozott velem, de nem. Nem leszek senki tulajdona, pedig ezért vagyok itt. Szóval, mielőtt visszacsatolhatta volna a nyakamra a vastag vasat leugrottam a tömegbe. Oké, showtime!

_________________







"A kutyának gazdái vannak,
a macskának szolgái."




avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 14
IC reag : 13
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 2:39 pm
Egész jól álltam a sarat annak ellenére hogy úgy vizsgálgattak, mint egy húscafatot a keselyűk. Mocskosabbnál mocskosabb dolgokat vágtak oda nekem. A gazdám pedig ügyet sem vetve rám szégyenteljes részletességgel számolt be mindenről velem kapcsolatban.
Néhányan közelebbjöttek, megfogdoztak, persze csak amíg a kereskedő el nem hajtotta őket. A tekintetemmel a két férfit kerestem akiket mondott, de...egyik sem volt itt. Behunytam a szememet és megpróbáltam kizárni a zajokat. Razak reszelős hangja zökkentett ki amint rámhördült.
-A rohadt életbe!- Sziszegte. Nem tudtam mitől lett ennyire rémült.-Oké fel a pódiumra MOST-löködött fel én pedig mentem, mert mi mást is tehetnék.
Odafent a gazdám elkezdett kiabálni.
-Úgy van közelebb uraim közeleebb! Igazi különlegességgel jöttem ma, ilyen csak egy van egy életben!-Megfogott és körbefordított én pedig igyekeztem nem elesni a saját lábamban.
-Szűz, mint a frissen esett hó, úgy bizony! Én magam neveltem fel, engedelmes, a szolgák mintapéldánya!-mondta, majd levette a kötelet a kezemről. Tudta hogy nem próbálkozom meg semmivel.
-Látják? Szelíd, mint egy galamb, egészséges, és még csak 19 éves!-erre páran felhördültek és mocskos vigyor terült szét az arcukon. Elvörösödtem és elfordultam tőlük. Innen jobban beláttam a tömeget. Újra a két férfit kerestem. Megláttam őket. Nem figyeltek rám, egy másik emelvényt néztek. Az emelvényen egy nő állt. Úgy figyelték őt az emberek, mint egy egzotikus állatot. Félelemmel vegyes csodálat övezte. Ki lehet? És miért vonja ennyire magára a figyelmet? Tény, hogy gyönyörű...
Razakra néztem. Láttam hogy izzadtság gyöngyözik a homlokán. Ideges volt. Láttam amint lüktet rajta egy ér... Sokszor láttam már amikor valami butaságot csináltam.
Az idegesség rám is átragadt. Nem fognak megvenni...Vagy ezek közül a férfiak közül vesz meg valaki. Itt tolongtak akikre a gazdám rámutatott, mint negatív példa. Remegtem a félelemtől. Annyi gyönyörű lányt árultak, hát hogy is tűnhetnék ki közülük?
Újra lenéztem az én tömegemre. Kaján vigyorok, tekintetek melyek bizonyosan nem az arcomra tapadtak, Razak pedig úgy mutogatott és méregetett előttük mintha nem is élőlény lennék. Hát ez a sorsom? Vajon meddig leszünk itt?
Haza akarok menni...
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 2:12 pm
Felmutatta a karkötőit, és hátbaveregettem.
- Na látod, van neked eszed. Sose tudhatni mikor kerül fel a piacra egy igazán jó kapás! - bólintottam.
Kezdett mozgolódni a tömeg elöl, szerencsére nem kellett nyújtózkodnom. Aztán láttam, mi elől mozdulnak félre: egy talpig hófehér lányt vezetett végig az egyik kereskedő, őt már ismerem, vettem tőle pár rabszolgát. Oda is köszönt, én pedig sok sikert kívántam neki, ellenben a lánykán megakadt a szemem.
Miután elhaladt, elismerően füttyentettem.
- Ezt nevezem különlegességnek. Mint egy törékeny porcelánbaba. Szerintem ez lehet az a különlegesség amivel Razak egy ideje készül bedobni magát, pár hete találkoztam vele a városban, akkor mesélt róla. - vigyorodtam el. Színtiszta ártatlanság, fiatal, és elvileg érintetlen... - Őszintén, ez most felpiszkált. Látod, megmondtam hogy ma látni fogjuk a felhozatal színe-javát! - mondtam és éreztem az izgatottságom. Mindig kíváncsi voltam miket kaptak el, szereztek be mostanság. Jómagam is néha felvonulok áruval a piacon, igaz, nem túl gyakran, többnyire csak luxuscikkekben meg esetleg feketepiaci tételekben utazom.
Észrevettem a Gazdagyilkost is fent a pódiumon, magabiztos, erőteljes, szívesen betörném magamnak, de láttam hogy Tiberius szeme felcsillant rá.
- Csak nem megpróbálod magad? Sok sikert, öregem. Igaz, szerintem ő sem sejtené hova kerülne. - kacsintottam rá. A karkötő is, illetve Tiberius halhatatlansága... Annak a szolgának a legutóbbi gyilkossága sem sült el jól, kiváncsi lennék ezúttal végre emberére akad-e a vörös tigris.
Ekkor Tiberius átirányította a figyelmem egy lányra akit épp akkor pofoztak fel, agyon volt láncolva. Tyűha.
- Azt garantálom. - vigyorodtam el. Kihívásnak tűnik, én pedig szeretem az olyat. - Szerinted mennyi időbe telne betörni? Hetek? Hónapok? Húú ebből még fogadás is lehet! Örömmel csatlakozok ezek után hozzád egy ebédre akár, ott esetleg megbeszélhetnénk a részleteket, mit szólsz? - dörzsölgettem a tenyerem izgatottan miközben a kereskedőhöz léptünk. Azért tekintetemmel még mindig a hópihét kerestem. Annyira tiszta, annyira törékenynek tűnt... Imádom az ilyeneket bemocskolni. Szerencsére megtaláltam Razak pódiumát, tudtam, hol keressem majd őket. Ezen a hármon kívül még legalább fél tucatnyi különféle díszes ruhákba öltöztetett, sminkelt, kicsinosított szolgákat láttam, nőt és férfit egyaránt. Férfi szolgáim vannak, nekem most nő kell.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 15
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 1:46 pm
Diszkréten nyújtózkodtam. Kezdtem elunni magam. Máskor sokkal gyorsabban le szokták tudni a selejtek bemutatását. Neeem, olyan nincs, hogy én jöttem korán.
- Részvétem - mondtam minden együttérzés nélkül. - Nos, ez tagadhatatlan. Legalább ennyi előnye még volt neki - tettem még hozzá. Érzéketlen lennék? Lehet. De a rabszolga csak egy dolog. Elvégre azért vagyunk mi, a gazdák, a tulajok. Meg még sorolhatnám.
Felnevettem.
- Igazad van. Pont ezért is hoztam magammal ezeket. Fő az óvatosság - emeltem fel a karkötőket. Ajánlottam Azerionnak is, hogy adok neki ilyet, de neki sosem volt rá szüksége. Mitagadás, meg tudom érteni. De én nem vagyok annyira régimódi, hogy bélyegezzem a tulajdonomat. Elég a karkötő. Mindenki tudja, hogy én vagyok egyedül ennyire szonb.
- Természetesen - mondtam komolyan. - Az öregek a szemeim és a füleim - tettem még hozzá. El lehet nyugodtan ítélni, hogy miért szórom a pénzt, de pont az ilyen információk miatt. - Ha végeztünk, meghívlak téged is, és az új szerzeményedet egy italra. Van némi információm, de ez nem az a hely, ahol ezt meg kellene tárgyalni. - Néztem rá komolyan. Remélem, hogy veszi az adást, és elfogadja a meghívásom.
A pofon hangjára kaptam fel a fejemet.
- Mi a...? - lepődtem meg. - Úgy látszik nem fogunk ma unatkozni - mosolyogtam Azerionra és az emelvény felé indultam. A tömeg engedelmesen szét nyílt, és elénk tárult a csodálatos kilátás.
- Nos, mi a véleményed? - fordultam a barátom felé. Már volt tippem ki kell nekem. A kis vörös démon, a Gazdagyilkos. Belem törne a foga. Utólag is köszi, Lucifer!
Volt még egy csupa vasban lévő nő is. Ő is szép volt, de látszott rajta, hogy most képelték fel. De nem, ő most nem érdekelt.
- Nézd - mutattam a lányra. - Na, kellene neked? Biztos nem unatkoznál mellette - nevettem fel.
- Mit kell tudni róla? - kérdeztem a kereskedőjétől. Érdeklődni lehet. Hátha... De nem, nekem nem kell, talán legközelebb. Nem hiszem, hogy most elkelne. Legalább is én nem veszem meg.

_________________






T

I

B

E

R

I

U

S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 17
IC reag : 16
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 1:36 pm
Már rutinosan közlekedtem, kitéptem a kezem az engem karon vezető kereskedő markából, és határozottan ránéztem, aztán elsétáltam és kerítettem egy fésűt. Felkötöttem a hajam, pár szálat elöl lógva hagytam, majd kikaptam egy igen fiatal lányka kezéből a fekete port, és kihúztam a szemem. Egy hosszú köpeny volt rajtam, alatta pedig szinte semmi, egy épp csak a mellemen átfutó szalagpár, egy szalag a derekamon, és egy alsó, aminek a felső széléről csillogó szálak futottak le szoknyaszerűen. A csajszin láttam hogy épp készül felhördülni, hogy azt ő kapta, az az övé, de csak a szemem sarkából hátranéztem rá, és felmordultam a sárkány hangján. Ugrott egyet és elszaladt.
Helyes.
Odasétáltam a kereskedő mellé, és a vállára támaszkodtam.
- Kit szeretnél ma behálózni? - kérdeztem a körmeimet nézegetve. Szépen ki vannak élesítve. Láttam hogy nem tetszett neki hogy tegeződök, hiába, szerencsétlen már nagyon le akar passzolni, rémuralom alatt tartottam a többi eladásra kínált rabszolgáját. Őszintén szólva nem érdekelt, az erősebb nyer, én pedig nyerő alkat vagyok. Végül lenyelte amit mondani akart, és rábökött a tömegben két már ismerős arcra.
- Tiberius vagy Azerion? Szép választás. Náluk még nem voltam. Nem is tudom melyik lenne inkább kedvemrevaló. Azerion kihívásnak tűnik, viszont Tiberius olyan kis szépfiú... - Élvezettel tenném tönkre azt a szép pofit. Jó, ezt már nem tettem hozzá, csak gondolatban.
- Ne tervezgess velük semmit. Tőlük rabszolga még nem szökött meg, te se leszel kivétel, Gazdagyilkos. Mindenki szerencséje végigér egyszer, elmúlik a szerencséd, nekem elhiheted. Remélem nagy fába vágod a fejszéd és végre valaki letöri a szarvaid. - horkantott fel félig vicsorogva, pedig ő csak sima ember. Megveregettem az arcát.
- Esélytelen. - búgtam a fülébe, majd felléptem az emelvényre. Nem voltak rajtam láncok, legalábbis nem igaziak. Dekorációnak tűnő nyaklánc, karkötők, bokalánc, és egy a csípőmön. Persze mind vas és hegyikristály kombinációja, hogy ne legyen könnyű dolgom. Szegény annyira azt hitte hogy toppon van, nem akartam neki mondani hogy ennél a pár vékony láncnál több kell, hogy megállítson. Amikor meglátott a tömeg, egyértelműen nekem szóló búgás hangzott fel, én meg elvigyorodtam. A kihívás a színpadra lépett. Kíváncsi vagyok ki írja ma alá a halálos ítéletét. Felpezsgett bennem az adrenalin még a gondolatra is, tudom hogy felizzottak a szemeim, mert páran hátrébbléptek. Helyes. Sose higgyék hogy velem könnyű a dolguk.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 22.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 1:28 pm
- Na lódulj - lökött meg a pacák, akinél a láncom vége volt. Nagyokat pislogtam, hogy hol vagyok. Teljesen kiesett, hogy kerültem ide, és mikor kerültek a vastag vasbilincsek rám. Kezeimen, lábaimon és még a nyakam körül is volt egy. Túlzottnak veszélyesnek ítéltek meg, mondjuk jogosan.
- Nem - emeltem fel dacosan a fejemet.
- Nem mondom még egyszer - lökött még egyet rajtam a férfi, amitől megbotlottam és a földre estem. - Na még ez is. Állj fel te isten csapása. Esküszöm, ha nem adlak el megbánod. Még azt is, hogy megszülettél! - felrángatott a földről, leporolta a ruhámat, majd maga előtt taszigálva irányított az emelvény felé.
Mielőtt kiértünk volna visszarántott magához. - Ide figyelj, te lány - kezdte. - Kellesd magad, add el magad, mert garantálom, hogy darabokban végzed. Nem érdekel, hogy ki vagy, vagy ki voltál - vágott a szavamba, mikor épp készültem pont felvilágosítani, hogy ki is vagyok. - Viselkedj! - nyomatékosított, majd kiterelt.
Elhúztam a számat. Nem hiszem el, hogy itt vagyok. Damarel rabszolga piacán. Igyekeztem teljes hercegnői mivoltomat hirdetni. Biztos voltam abban, hogy bárki is vesz meg, miután elmagyaráztam, hogy félreértés történt szabadon is enged, a családom meg szépen kifizeti azt a pénzt, amit rám költött az illető.
Mielőtt nagyon belemerülhettem volna a nézelődésbe,már is feltámolygott egy totál részeg faszi. Lepacsizott az engem fogva tartó pacákkal, majd hozzám fordult.
- Cép kislyány. Mennyi vagy aranyom? - nézett rám. Úgy ítéltem meg, hogy túl kockázatos lenne megszólalnom, így kivételesen csendben maradtam. Azonban, mivel nem válaszoltam a részeg faszi megsimogatta az arcomat, majd mikor a keze már a kulcscsontomnál járt aktiváltam a képességem. Győzedelmesen elvigyorodtam, mikor aktív anyázás közepette elkapta a kezét és megvetően nézett rám. Azonban időm nem maradt, hogy kiélvezzem a pillanatnyi győzelmemet, ugyanis a részeg faszi akkora pofont kevert le, hogy hirtelen azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Őszintén, szerintem ekkor adott mindenki hálát, hogy sok lánc volt rajtam, mert a láncokkal nem törődve megpróbáltam a torkának ugrani. Hogy mer engem ez a részeges söpredék megütni?! Hogy?! Csak legyek szabad, esküszöm nem marad ép csontja sem. A gerincével fogom agyon verni!
Mielőtt valóra válthattam volna az álmaimat két katona szerűség leterelte a faszit az emelvényről, a kereskedőnek oda böffentettek egy elnézést, és a vásár folytatódott tovább.

_________________







"A kutyának gazdái vannak,
a macskának szolgái."




avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 14
IC reag : 13
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac Szomb. Nov. 11, 2017 1:04 pm
Felöltöztem, majd "összerendeztem az ábrázatomat", ahogy a gazdám parancsolta. A szívem hevesen kalapált, oda-odakaptam ellenőrizvén, hogy még nem ugrott ki útközben. Mielőtt kiértünk a birtokról, a gazdám megkötötte a kezemet. Azt mondta, tudja hogy nem próbálok majd megszökni, de biztosra kell vennie, hogy más sem próbál elvinni. Megijesztett a gondolat, de nem jobban mint bármi más a mai nappal kapcsolatban. Hát ez lesz az...most ad el. Mindig is tudtam, miért nevel engem. Elég világosan a tudtomraadta de...elkerülni a házból, ahol felnőttem, ráadásul úgy hogy senkinek szeme se rebbent rá egy kissé...lehangoló volt.
Beharaptam a számat hogy visszatartsam az előbukni készülő könnyeket. Mostmár úgyis mindegy. Talán szerencsém lesz. Megvesz valaki aki életem hátralévő részében takaríttat velem. Vagy mégjobb, talán fel is szabadít! Szép lenne...
A rabszolgapiac messze volt, mégis az út fájón rövidnek tűnt. Mindig ez van ha az ember retteg valamitől... Olyan hamar jön el, amilyen hamar csak lehetséges. Egy ideig a gazdám nem vitt ki. Azt mondta, ha most vinne ki, azt hinnék selejt vagyok. Ő márpedig nem árul selejtet.
Aztán kivezetett a tömegbe. Még nem árulni, előtte körbe akart sétáltatni, mint egy állatot. Azt mondta így nagyobb valószínűséggel vesznek észre. Attól mondjuk én nem féltem, hogy nem vesznek észre... Hirtelen értelmet nyert a fehér ruha. Szinte világítottam a tömegben, annak ellenére hogy amúgy elvesztem a nálam magasabb férfiak és nők sokaságában.
Elhaladtunk két beszélgető férfi mellett és a gazdám megtorpant egy pillanatra. Én lesütött szemmel álltam és a kötéllel babráltam amin fogva vezetett. Hallottam, hogy köszön nekik, és bájcsevejbe kezd de nem nagyon figyeltem oda. Aztán a kötél megrándult és továbbmentünk. A férfi hátrafordult miután hallótávolságon kívülre értünk.
-Láttad ezt a kettőt? Már többször is vettek tőlem rabszolgát. Igazi főnyeremények. Remélhetőleg nem csak nézelődni vannak, hanem vásárolni jöttek. Ha szerencséd van, a jóképűhöz kerülsz, érte imádkoznak a szolgák. Ha nincs, akkor a hegyomláshoz. Neki most halt meg az egyik szolgája, úgyhogy biztos vásárol. Keménykezű, de még nem láttam neki eladott szolgát feldaraboltan heverni, szóval még ő is szerencsének mondható ezekhez a vadállatokhoz képest-mutatott egy csapat férfire akik már most kidőltek a részegségtől.
Hátranéztem, hogy megnézzem magamnak a kettőt akihez állítólag kerülnöm kéne. A "hegyomlás"-ahogy gazdám mondta- megrémisztett. Gyorsan elkaptam inkább a tekintetem, mielőtt észreveszi hogy bámulom. A baj csak az...hogy hogyan döntöm el én, hogy ki vegyen meg? Nem mintha bármi beleszólásom is lenne..-Vagy bárhogyan is befolyásolni tudnám őket. Én csak..én vagyok. Egy rémült kislány, aki már most úgy kapkodja a levegőt, mintha futott volna.
Már gyűlt körénk a kis kör. Csak engem hozott ma a kereskedőm. Azt akarta, hogy semmi se vonja el a figyelmet. Nagyot kockáztat velem és ezt én is tudom. De ettől nem vágyom jobban arra hogy ezek közül bárki is megvegyen.
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 13
IC reag : 12
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 01.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Rabszolgapiac
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Rabszolgapiac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Rabszolganegyed-
Ugrás: