Irattár



 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Friss postok
Piac
Yesterday at 11:54 pm
írta: Admin
Saját hirdetésünk
Yesterday at 1:46 pm
írta: Admin
Fajleírások
Vas. Dec. 10, 2017 11:49 am
írta: Admin
Helyszínek és városok
Vas. Dec. 10, 2017 11:37 am
írta: Admin
Irattár
Csüt. Dec. 07, 2017 8:41 pm
írta: Tiberius Theunissen
Illuken Silden
Vas. Dec. 03, 2017 10:35 am
írta: Illuken Silden
Rabszolgapiac
Szomb. Dec. 02, 2017 8:28 am
írta: Tiberius Theunissen
Ayarel Shax
Szomb. Dec. 02, 2017 1:35 am
írta: Ayarel Shax
Durmark Tessino Quadrelli
Csüt. Nov. 30, 2017 7:22 pm
írta: Dominus Noctis
Elkészültem a karakterlapommal
Szer. Nov. 29, 2017 1:37 pm
írta: Khaylia Valentine
Statisztika
Fajok
Vámpír
0 fő
0 fő
Vérfarkas
0 fő 0 fő
Ember 0 fő 0 fő
Félvér 0 fő 0 fő
Hibrid 0 fő 0 fő
Sárkány 0 fő
0 fő
Laochra 0 fő 0 fő

Irattár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Belváros
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Csüt. Dec. 07, 2017 8:41 pm
Kissé zavart a tény, hogy a vadászhölgyet csak úgy mellőztem, de isten a tanúm rá, hogy nem igazán tudtam érdemi megjegyzést címezni neki. Nem ismertem se őt, se a családját, nincsenek érdekeltségeim a vadászok között, így szegény számomra olyan volt, mint egy idegen. S, bár férfiember volnék, Khaylia nem igazán hozott lázba, az emberi mivolta miatt. Így... akaratlanul is kirekesztődött részemről a beszélgetésből. De talán... na majd később. Hátha.
- Örülök - biccentettem Azerionnak. Vele is el kéne simítani a nézeteltéréseket. Jó, majd erre is időt szakítok. Komolyan mondom, kéne nekem egy ügyintéző, aki otthon intézi a dolgokat. Nem mindenre marad időm. De mivel az üzlet az első, így nem bánom, hogy a ház szalad.
- Remek - nyugtáztam elégedetten. Már-már készültem megszólalni, mikor a vámpírnő megszólalt, és csak úgy fosta a szavakat. Édes maioresz ezt meg mi lelte?
- Már elnézést! - horkantam fel. - Attól, hogy maga azt hiszi öné a világ, azt nem azt jelenti, hogy mindenki úgy pattog, ahogy maga akarja - közöltem a nővel a szomorú tényeket, majd komolyra fordítva a szót.
- Hovatovább, Miss Delaver, úgy érzem jobb lenne néhány dolgot tisztázni, ezért is vagyunk itt, és ezért is vártunk önre - kezdtem lassan, meg némileg higgadtabban. - Mint tudja, hölgyem, ez az emberek fővárosa. Itt az elmúlt ötszáz évben nem igen tűrték meg a magafajtákat. És valljuk be, ez így is van rendjén. Tudjuk jól, hogy annak idején, még a robbanás előtt a szülei uralkodtak. De annak a korszaknak vége. Lezárult a robbanásnál. Jött a nagy bumm, maguknak meg annyi lett. Szóval szeretnénk, ha így is maradna. Most még csak figyelmeztetni jöttünk önt, hogy menjen innen. Ne szaglásszon itt, ne csináljon itt semmit. Magának kábé ötszáz éve nincs itt semmi keresnivalója - közöltem vele. Az már egy másik dolog, hogy én lettem a kis hármasunk szószólója. Igaz, nagyon nem is lehet elvárni a másik kettőtől. Khaylia nem tudja, hogy miről van szó, Azerion, meg ha tehetné úgy lecsapná, hogy többet nem kelne fel, aztán főhetne a fejünk egy esetleges háború miatt. Szóval igen, jobb, ha én beszélek.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 30
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Csüt. Dec. 07, 2017 8:21 pm
Nos, azt hiszem elkönyvelhetem, hogy ezek tényleg engem vártak. Hát oké... azt hiszem. Háromból kettő volt képes köszönni. Remek. Belé szorult egy kis jó modor. Ettől függetlenül még mindig nem tudom, hogy mi a jó fészkes fenét várhattak rám.
A csuklyám alól, mindegyikre szúrós pillantást vetettem - bár kétlem, hogy látták volna.
- Nos, nem tudom, mire fel ez a nagy tömeg, de ha nem bánják, akkor átmennék az irattárba. Örülök meg minden. De nem kívánom önökre vesztegetni tovább az időmet - löktem el magam a faltól és léptem feléjük két lépést, hogy lássák a szándékomat, mármint, hogy komoly. Igazából eszem ágában sincs megverekedni velük, akkor inkább elmegyek, de nem adom fel egykönnyen, és nekem kellenek azok az iratok - feltéve, ha itt vannak, vagy ha nem semmisültek meg a robbanáskor. Mert hát ugye ez is előfordulhat. Akkor más helyen kell kutatnom, de induljunk ki abból, hogy minden a helyén van és csak annyi a dolgom, hogy leássam magam a régi iratokhoz.
Azon gondolkodtam, hogy kellene még mondanom valamit, de valljuk be: a nagy semmiről baromi nehéz ódákat zengeni.
- Nézzék, tényleg nem tudom, hogy most minek ez a cirkusz, itt szobrozni a hidegben - tök jó idő volt egyébként, - várni valakire - valószínűleg rám, - ahelyett, hogy söröznének, nőket hajtanának fel valami lepukkant kuplerájba, - lehet ezt nem kellett volna mondanom? - itt állnak, várnak és néznek ki a  fejükből, miközben jóformán majdnem az időjárásról csevegnek.  - Ha eddig nem néztek hülyének, akkor semmikor. - Most komolyan, nincs maguknak jobb dolguk?

_________________
Cathie
avatar
Amira
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 4
IC reag : 3
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 21.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Csüt. Dec. 07, 2017 6:57 pm
Elégedett vigyor ült ki az arcomra mikor a lány szemében megcsillant a felismerés lángja.
- Reméltem is. Túl sokszor húztam már ki vadászhátsókat a bajból ahhoz hogy csak úgy elfelejtsenek! A leltárra pedig emlékszek jól, sokakat húztunk ki miattam a listáról... Sajna amióta Dylan elhunyt azóta a vadászok társasága rácsapta az orromra az ajtót, csak akkor keresnek meg ha szükségük van a vadászkutyájukra... - forgattam a szemem felhorkantva.
Elmesélte hogy került a posztra, majd bólintottam.
- Ismerem családod történetét bár nem ismertem apádat szemtől-szemben. Sajnálom ami vele történt, de ez megesik amikor az ember ilyen szakmát űz... - néztem rá. Hát igen, gyakori az ilyesmi annál aki nála erősebbeket próbál kordában tartani. Ezért is volt rám sokáig szükségük, de rájöttem hogy Dylan volt a kulcsom befele, nélküle én is csak egy hibrid vagyok aki többet ért el mint a legtöbb. Még mindig rezeg alattam a léc, sokan nem bíznak bennem. Meg tudom érteni. Épp ezért nem is örülök annak hogy most ittvagyok, mert ha rossz helyzetben látnak meg engem egy vámpír, egy vadász és Tiberius társaságában, még képesek és azt hiszik a vámpírral karöltve akartam megmerényelni ezt a kettőt... Még a feltevés is sértő.
Apropó Tiberius..
- Köszönöm kérdésed, nagyon jól kijön a többiekkel. Még Thalassával is, pedig róla igazán nem gondoltam volna, ő senkivel sem jön ki. - vontam vállat.

Persze nem melegedhetek bele a beszélgetésbe, mert a kiszúrt nő megjelent a sikátorból. Tiberius kérdésére csak felhorkantottam, ujjaim ökölbe szorultak.
- Ő hát. Idáig érzem a szagát. - fintorogtam. A vámpírokét utálom a legjobban. Pióca bagázs, vérszívó csőcselék... Táplálékuk szaga úgy hatja át mindenüket mintha abban fürödnének nap mint nap...
Nem voltam hajlandó sem válaszolni az üdvözletére. Szép este meg a seggem. Most lehetnék otthon is a hatalmas kádamban forró vízzel teli, ahelyett hogy idegelem magam egy vámpír jelenlétével. Bezzeg ha földhözverném még én lennék a rossz! Legalábbis a korábbiakból kiindulva. Majd Tiberius beszélget vele, ő úgyis igen ért a szavakhoz, én meg ittleszek erősítésnek ha kellek...

_________________






"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."


Azerion an Sluaghan








avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 30
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Vas. Dec. 03, 2017 2:11 pm
Sok sikert? Mintha le akarna rázni már is. Lehet tényleg ez van mögötte, hiszen szemmel láthatóan szívesebben foglalkozna a számomra eleddig ismeretlen másformával. Nem tudom miféle lehet az ismeretlen. Valami okból kifolyóan az oly megszokott jelző, az a bizonyos belső csengő, most hallgat. Nem értem miért van ez így, kellően megdöbbent a dolog. Közben azok ketten szót váltanak egymással számomra újfent csak ismeretlen személyekről. Két név hangzik el, amelyet gyorsan elraktározok: Elysea és Fairlith.
Természetesen az sem kerüli el figyelmemet, hogy az ismeretlen észleli a köpeny alatt mozduló kezemet. Nincs ebben persze semmi furcsa, hiszen óhatatlan, hogy ne vegye észre. Nem is akartam annyira titkolni, bár nagyon fel sem hívtam rá a figyelmet. S talán emiatt érkezik is mindjárt a szabadkozás, és bemutatkozás. Most megint csak rajtam a sor, hogy csodálkozzak egy nagyot.
-Azerion, a hibrid. Ismerlek, hallottam már rólad.
Halkan adom a választ, megkönnyebbülten vonom vissza ujjaimat a kardmarkolatról. Szavaira elmosolyodok.
-Nem hinném, hogy valaha is kitörölnék. Minden veszélyes létforma jegyezve van.
Magam is kuncogok egyet. Nos hát. Talán nem is ránk nézve veszélyes már, s ki így, ki úgy viszonyul a hibridhez, akit gazdája felszabadított, majd örökösének tett meg. Ismerem történetét, már amit lejegyeztek belőle, s amennyit Emilie elmondott nekem.
-Valóban ifjú vagyok még, csak nem régen vettem át atyám, majd nagynéném helyét.
A beszélgetés persze nem nyúlhat hosszúra. A közelben bagoly vijjog fel, felzavarva a város madarait, s felhívva a figyelmet egy lopakodóra. Őt sem érzem persze, amit furcsálhatnék is, bár nem sejtem még, hogy nem ember. Azért a hangra, de főleg Azerion ösztönös mozdulatára magam is arra felé kapom a fejem, tekintetem a sötétet fürkészi. Inkább csak sejtem a mozgását, mint látom, s mivel valamiért érzékem megvakult, csak már akkor tudatosul bennem, hogy mennyire közel is van, amikor megszólal.
Fordulok, oldalra lépek, szemből tekintek az ismeretlen nő irányába, valamennyire előre engedve két férfi "társamat". Egyelőre kívülállóként szemlélem csak a találkozást. Úgy tűnik alkalmi társaim, mintha a nőre vártak volna. De vajon miért? Mit akarhatnak tőle? Szótlan szemlélővé válok pár pillanatra, miután kurtán viszonzom a köszönést.
-Estét!
avatar
Vadász
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 5
IC reag : 3
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 29.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Vas. Dec. 03, 2017 2:39 am
Valahonnan ismerősen csengett a neve, de most nem jutott eszembe, hogy honnan. Majd otthon kiderítem. Magamban elmélkedtem egy sort, hogy megint mennyi a dolgom, én pedig itt lopom az időt, ahelyett, hogy mennék a dolgomra.
- Ez esetben sok sikert kívánok, hölgyem - mosolyogta rá kedvesen. Nem kívántam beleártani magam az ügyébe, nincs hozzá közöm. Egy másik alkalommal szívesen csatlakoztam volna hozzá, hiszen az elmúlt ötszáz évet itt töltöttem, itt éltem, így elég sok mindennel tisztában vagyok, talán a segítségére is lehetnék. De mindent szép sorjában.
Ahogy Azeriontól vártam. Ő tényleg harcra kész. Magamban bátorkodtam megjegyezni, hogy ha ennyire harcra vágyik, akkor menjen és harcikáljon a gladiátoraival, áldásom rá.
- Meg sem merem kérdezni, hogy mit kapott - csóváltam meg a fejemet némileg vidoran. - És Elysea, sikerült neki beilleszkednie? - kérdeztem. A másik lány felől azért nem érdeklődtem, mert tisztában voltam azzal, hogy Fairlith beilleszkedése végett, majd pár hónap múlva érdeklődjek.
- Na végre... - forgolódtam. Azt hittem gyökeret eresztek, míg várakoztam. Igazából, ma mindenki megváratott. Először Azerion, majd a vámpír. Vagy csak én vagyok a szokottabbnál is türelmetlen, nem tudom. Még adóztam volna pár gondolattal a türelmetlenségemnek, s mivel idegenek előtt nem morgok, így csak magamban ajánlottam mind két feljebb említett személynek órát. Gondolataimból azonban egy női hang rázott ki, aki ugyebár nem Khaylia volt. Néhány másodperces nézelődés után sikerült is kiszúrnom az egyik sikátorba vezető út melletti lámpa alatt. Félig az árnyékba bújva, ugyanakkor eléggé kint, hogy lehessen látni.
- Ő az? - kérdeztem Azeriontól. Elvégre neki a legjobb a szimata hármunk közül. Én ilyen távolságból nem tudom megmondani, hogy vámpír-e az újdonsült személy, s bár nem halnék bele, ha közel mennék, de Miss Valentine-t nem szívesen rémiszteném meg, ha most megöletném magam, holnap meg meglátna az utcán. Azerion úgy se tud nyugton maradni - legalábbis nem olyannak ismertem meg. Ha valóban a csuklyás nő a vámpír, azt hamarosan úgy is meg fogom tudni. Utána nem lesz más dolgunk, mint elfogni és kérdőre vonni, majd... hát esetleg megölni, vagy hazacipelem őt is rabszolgának. Megölni még sem lenne jó egy uralkodót, a karkötő meg tenne róla, hogy ártalmatlan legyen. Mindenki jól járna.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 30
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Vas. Dec. 03, 2017 1:56 am
Meglepetésemben majdnem leestem a tetőről, mikor egy bagoly felvijjogott. Hogy az a... A megmozdulásommal elértem, hogy azonnal rám figyeljen mindenki. Remek. Ügyes vagyok, csak gratulálni tudok magamnak. Enneél csak ez lett volna kellemetlenebb, ha ténylegesen le is esek a tetőről.
Azonnal a tőröm után nyúltam, és úgy figyeltem. Vajon, mi legyen? Menjek, vagy maradjak? Az irattár a célom, de túl sokan vannak. Két embernek tűnő egyén, és egy hibrid. Nem jó ez így. Mindenesetre felsóhajtottam, elvégre anyám lánya vagyok, ő se a józaneszéről volt híres. Szóval, fogtam magam és leugortam. Szerencsésen érkeztem, a szemközti sikátorba pottyantam. Ráérősen leporoltam magam, majd kisétáltam. Igyekeztem nem túl beleállni a fénybe, s tisztes távolságra maradni a hármastól. Ugyanakkor most már teljes magabiztossággal kijelenthetem, hogy két ember és egy hibrid állta az utamat. Bosszantó.
Bár a csuklya alatt nem látszott, igyekeztem bűbájos mosolyt magamra varázsolni.
- Szép estét, hölgyem, uraim - köszöntem. Attól, hogy majd' felrobbanok, mert ezek akadályozzák a kutatásomat, igenis van jó modorom, és tudok rendesen viselkedni. Eszemben nem volt többet mondani, esetleg bemutatkozni. Nem állt szándékomban ténylegesen célkeresztet rajzolni a homlokomra, bár ezek le se tagadhatnák, hogy vártak valakire. Ha nagyon borúlátó volnék, akkor azt mondanám, hogy rám vártak. Elvégre mit keresne itt két ember és egy hibrid. Biztosan nem csak sörözni indultak.
Nem mozdultam, ráérősen támasztottam a falat. Minden porcikámmal rájuk figyeltem, feszült figyelemmel vártam, hogy mit fognak csinálni.

_________________
Cathie
avatar
Amira
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 4
IC reag : 3
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 21.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Szomb. Dec. 02, 2017 10:51 pm
A kishölgy is bemutatkozott és így meg is tudtam miért volt annyira ismerős. Valentine! Találkoztam párszor az apjával. Nem sokszor, tény, de az arcvonások megmaradtak.
Tiberius beszélni kezdett, én pedig vállat vontam.
- Egy kiadós bunyó ígéretének sosem mondok nemet, hisz ismersz. - vigyorodtam el szélesen. És ezennel le is szögeztem hogy jómagam nem beszélgetni vagyok itt.
- Persze. Fairlith megkapta a büntetését. Megfelelőt, nekem elhiheted. - mondtam megkeményített vonásokkal az arcomon. A szigor az alapja a tartásuknak...
Ekkor a vadászlány is megszólalt, és felvontam a szemöldököm. Főleg mert lépett is egyet hátra. Jó, nem vagyok egy világszépe, de azért na... Moccanást láttam a köpenye takarásában, kimért, lassú mozdulat, de gladiátor voltam, most pedig hibrid nemes vagyok, próbáltak már lesből megölni. Nem erős ez kissé? Azt hittem mostanra megbékéltek a nevemmel.
A nevem... Oh! A fejemhez kaptam.
- Ostoba vagyok, bocsáss meg modortalanságomért. A nevem Azerion an Sluaghan. Valóban, hibrid.- nyújtottam neki kezet. - Fiatalságod rovására írom hogy nem ismertél fel, bár az is lehet hogy Daryl halálával a nevemet is kitörölték a vadászok életéből. Nem lepne meg, még mindig nehezen viselik ha a segítségemet kell kérniük. - kuncogtam fel. És valóban, azok az arcok az egész vagyonom megérik.
Mindenesetre érdekes estének nézünk elébe. Egy fiatal vadász, egy halhatatlan ember és egy emberként élő hibrid... Pfft. Bár ekkora "tömegnél" nem számítottam rá hogy a vérszívó megjelenik, titkon azért reménykedtem.
Valahol felsivított egy bagoly. Nem lehetett messze. Egy közeli galambcsapat valószínűleg álmából felverve röppent fel hogy elmeneküljenek a ragadozómadár elől. Akaratlanul is odakaptam a fejem, hangosak voltak, hirtelen szálltak fel.
Viszont segítettek hogy észrevegyek valamit - jobban mondva valakit - a tetőn. A szélcsend miatt nem érezhettem hogy közeledik.
- Társaságunk van. - morogtam, és egy pillanatra sem eresztettem az alakot a szemeim elől. Lehet egy mezei bérgyilkos, de akár a kósza vámpír is akit keresünk. Sajnos még túl messze van ahhoz hogy megmondjam, de nem is érdekel. Ha mezei bérgyilkos, nagyon rossz időpontot és célpontot választott a gyilkolászásra, és mint olyan, nem fogom sajnálni ha be kell törnöm a koponyáját. Sőt...

_________________






"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."


Azerion an Sluaghan








avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 30
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Csüt. Nov. 30, 2017 10:37 am
Megmosolyogtat, hogy meglepem. Bizonyára nem a háta mögül várt érkezőt. Mert az szemmel is jól látszik, hogy vár valaki, vagy éppen valakikre. Ezt ugye, nem tudhatom, ki sem találhatom. Más kérdés, hogy mennyire akarom zavarni ebben, no meg abban, amiért itt van. Talán néhány szó azért belefér, mielőtt lelépek. Igen, igen. Érdekel a fickó.
-Khaylia Valentine.
Jegyzem meg én is a nevemet válaszképpen a bemutatkozásra. Mivel ő is teljes névvel mutatkozott be, hát én is így teszek, bár rendszerint félismerősöknek a becenevemet mondom csak, nem téve hozzá a családnevemet. A Valentine eléggé egyértelművé teheti, hogy ki is vagyok valójában. Aki kicsit is járatos a megfelelő körökben az legalább is tudja. Ezért nem szoktam egyből odabökni.
Aztán úgy veszem, hogy neki sincs ellenére egy kis ismerkedés, hiszen visszakérdez. Visszapillantok az épületre, mely innen kívülről kellően impozáns látványt nyújt a keskeny ablakokon kiszűrődő halovány fényekkel.
-Nem igazán. De talán majd holnap...
Hagyom kissé talányosan nyitva a mondat végét. Holnap,v agy holnap után, vagy azután... ki tudja? Az idő mindig hozhat meglepetéseket, melyek felborítják a terveket. Élveteg szajha a Sors, mely a lélek lángjából szövi őrült fátylát. Rühellem az ősszajhát.
S lám! Már is változik a szín. Megérkezett alkalmi beszélgetőtársam vártja. Ismeretlen férfi lép mellénk köszön.
-Üdv.
Kurtán intézem el, s ahogy közénk lép, ösztönből hátrálok egy lépést. Ösztön. Mi más is lehetne az a fura megérzés, mely egyes "emberek" közelében megrángatja a belső vészcsengőm zsinórját. Fura megérzés... ösztön.
-Te... nem vagy ember.
Szisszenek a frissen érkezett felé, s a köpeny alatt jobbom óvatosan csúszik kardom markolatára. Nem, nem kapkodok. Higgadt vagyok, de határozott. Na jó. Más körülmények között már talán kettéválasztottam volna, de valamiért most nem ez az elsődleges. Félvér, vagy hibrid lehet a fickó, ezt hirtelen nem tudom eldönteni. De aztán lassan elül bennem a gyanakvás, amit nem is értek igazán, és ez zavar. Hiszen az előbb még egyértelmű volt számomra a jelzés, most meg huss! Semmit sem érzek. Kutató tekintettel mérem végig őket, hol egyiket, hol másikat. Furcsa egy találkozó ez, és ez gyanút ébreszt bennem. Vajon mire készülhet ez a két alak együtt? Elhatározom, hogy jó lesz, ha vigyázok.
avatar
Vadász
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 5
IC reag : 3
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 29.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Szer. Nov. 29, 2017 8:27 pm
A társaság azonban nem az utca felől érkezett, hanem az irattárból. Meglepődtem, őszintén nem számoltam azzal, hogy esetleg van is itt valaki. Így, mikor megszólított, kellett néhány perc, hogy válaszolni is tudjak.
- Igen - bólintottam. Tényleg szép este volt. Nem volt még nagyon hűvös, és a csillagok, valamint a hold fénye elég volt ahhoz, hogy, ha mást nagyon nem is, de egymást lássuk. A város éjszakai fényeiről nem is beszélve...
- Tiberius Theunissen - mutatkoztam be. Bár kétlem, hogy nem ismert volna, de az illem így diktálja. Én biztos voltam abban, hogy nem találkoztam vele, és még nem is láttam. - Sikerült megtalálnia, amit keresett? - intettem a fejemmel az irattár felé. Abban biztos voltam, hogy ez a lány nem a vámpír, elvégre azzal a lénnyel nem biztos, hogy beszélgetésre sor kerülne. Ellenben a vele való találkozáskor vér biztosan fog folyni.
Mindazonáltal folyamatosan nézelődtem és vártam, hogy a hibrid férfi felbukkanjon. Már-már kezdtem lemondani arról, hogy jön, kezdtem is fejben megfogalmazni, hogyan is vágom ki magam, hogy el is hagyom az irattárat, mikor csak felbukkant. Legközelebb korábbi időpontot írok a levélre, akkor talán időben fel is bukkan. Bár, lehet, hogy valami halaszthatatlan dolga volt. Igaz is, majd alkalomadtán megkérdezem, hogy mi hír a két szerzeményével.
- Azerion - biccentettem. Igyekeztem nem túl erősen kimutatni a még mindig tartó neheztelésemet, de nem igazán ment. Romokban van a lakásom, és több ott az ember, mint, ahogy szeretném. - Örülök, hogy eljöttél. Bevallom, arra számítottam, hogy nem fogsz jönni - néztem rá a férfira, elvégre neki volt mondani valóm. A többit, meg lehet, hogy majd később. Előbb kapjuk el a vámpír, utána jöhet minden más.
- Minden rendben? - tettem még azért hozzá. Első pillantásra fáradtabbnak tűnt, mint ahogy emlékeztem. És harag ide vagy oda, a barátom. Szóval egy kis aggódás még belefér. Majd azért alkalomadtán át hívom és megérdeklődöm, hogy most már Azerion biztos-e a padlózat és a bútorzat a lakásban.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 30
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Szer. Nov. 29, 2017 8:11 pm
Egy újabb nap, egy újabb esély. Fekete puha bőrből készült nadrágot és mellényt viseltem. Alatta szintén egy fekete vászonból készült felsőt. Mindezek megkoronázására még egy csuklyás köpenyt is terítettem magamra - ami a változatosság kedvéért szintén fekete volt. A hajamat egy egyszerű kontyba fogta  össze, hogy ne zavarjon a kutatásba. Kiegészítésként még eltettem egy-egy tőrt. Bár látszott, hogy elegáns volt a megmunkálásuk, még sem voltak csicsásak, amiket a gazdag nemesek magukra aggatnak, hogy hirdessék társadalmi státuszukat. Bár elismerem szívesebben használom a képességem, de sose lehet tudni, kivel vagy mivel futok össze. Kell a biztonság. A városom, Damarel már korántsem az a biztonságos hely volt, amit én annak idején megismertem. És kellenek azok a bizonyos papírok, melyek bizonyítják, hogy Astaroth Delaver volt az uralkodó a robbanás előtt. S, mint egyetlen egy élő rokonának, én vagyok az utóda. Én vagyok a trón úgymond jogos örököse, csak lazán elvették tőlem. Na de, majd most visszaszerzem.
Mostanra már jól kitapasztaltam, hogy a várost igen is őrzik, így már nem volt esélyem a kapukon besurranni. A csatornákat meg nem részesítettem előnybe. Köszönöm, nincs rá szükségem, hogy kilométerekről érezzék, hogy jövök.
A hátsókerteken, a tetőkön, és mindenféle ki mellékutcákon, sikátorokon keresztül vezetett az utam, mire elérem az irattárat. Azonban a várttal ellentétben nem volt üres a környék. Már tartózkodtak ott. Mi a fene? Elgondolkodtam, hogy vajon mit keresnek itt. A szemközti ház tetején lapultam meg. Nem akartam nyílt összecsapásba kezdeni velük. Ha nem mennek el, mondjuk két órán belül, akkor én megyek el és majd visszajövök máskor. Hiába az én városom, én még is csak vámpír vagyok, és nem lenne bölcs döntés, hogyha egy összecsapást a nevemhez tudnának kötni.
Azonban, ahogy megfigyeltem a lenti tömeget, kiszúrtam egy hibridet is. Bosszúsan grimaszoltam. Most már esélytelen, hogy észrevétlen maradjak, de hátha. Szélcsend van. Ha elég messze vagyok, akkor talán nem vesz észre. Talán...

_________________
Cathie
avatar
Amira
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 4
IC reag : 3
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 21.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Szer. Nov. 29, 2017 8:01 pm
Mióta Fairlith megkapta a büntetését és mindkét lányt megjelöltem azóta elég csendesek a napok. Úgy hiszem egy időre sikerült letörnöm a macska lelkesedését. Remélem tanult belőle. Tény és való, hogy alig látom őket, a többi szolga kísérgeti és tanítja nekik a dolgok rendjét és módját...
Tiberius levele viszont meglepett. A levél hangszínéből elég érezhető volt hogy még mindig nem lát szívesen. Én pedig még mindig azon a véleményen vagyok hogy inkább megköszönnie kellett volna hogy szétszedtem a két hibridet.
Felöltöztem ahogy illik, nadrágom szára alá, combtájékra két kést rejtettem, melyeket egy mozdulattal előkaphatok ha kell. Felcsatoltam a karpántomra a kedvenc fegyverem, mindkét alkaromra szíjaztam egy-egy dobókést, a kardomat pedig a hátamra szíjaztam. Az övemre felcsatoltam egy kisméretű nyílpuskát is, elvégre ki tudja mikor lesz rá szükség... Mikor úgy éreztem, elég fegyverem van hogy ne kelljen majd alakot váltanom, felvettem a kedvenc ujjatlan kabátom is. Még egyszer, utoljára ellenőriztem hogy elég gyorsan ki tudom e rántani a pengéket a rejtekükből, és hogy eléggé tartanak-e a szíjak, majd mikor elégedett voltam az eredménnyel, szóltam az egyik cselédnek aki a közelben szöszmötölt hogy elmentem. Hajnalt nem viszem magammal, ezúttal gyalog megyek, nem bocsátanám meg magamnak  ha bármi baja esne...

A városon belül az irattárat nem nehéz megtalálni, elég nagy épületről van szó, az éjszakai megvilágításban egyenesen fenyegetőnek hat a szűk ablakaival. Ránézésre lehetne akár börtön is. Ettől függetlenül nem siettem el az érkezést, megittam egy korsó sört az egyik kocsmában, hogy aztán épp sötétedés után érjek a kijelölt helyre.
Tiberiust egyáltalán nem volt nehéz észrevenni, szinte ő volt az egyetlen ember most az utcán. Leszámítva a nőt aki vele szemben állt. Máris az egyik késem markolatán volt a kezem, lépteim sokkal halkabbak lettek, de hiába szívtam a levegőbe, nem csapta meg az orrom a vámpírszag. Ez nem az akit mi keresünk. Elengedtem hát a fegyverem markolatát, és megtettem a maradék pár lépést.
- 'Estét Tiberius, hölgyem. - biccentettem. Bár ismerősnek tűnnek a vonásai, hirtelen nem tudom felidézni az arcát...

_________________






"You are mine.
My pet,
My toy,
My slave,
Whatever I need you to be you are mine."


Azerion an Sluaghan








avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 30
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 09.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Szer. Nov. 29, 2017 6:55 pm
Új játék: Tiberius, Azerion, Khaylia és Catherine

Gyűlölöm a pletykákat, pedig olykor nagy segítséget jelentenek. A pletyka természetétől fogva dagályos, túl terjedt. Ha az ember képes rá, hogy lefejtse a rárakódott szutykot, mint a hagyma héját, hát megtalálhatja az igazságot. Olyan ez, mint a jóslat. Csak akkor jössz rá, hogy téves, amikor már az igaz szál beteljesült.
Most valahol a kettő között járok. Jóslat és pletyka. Vajon mi az igazság?
Órákat töltöttem el a poros fóliánsok és pergamenek között, de ezúttal nem leltem meg, amit kerestem. Sejtem, rá fog erre még menni jó néhány napom. Rühellem a tétlenkedést. Legalább lenne valami normális kategorizálás. De nem! Csak úgy tessék-lássék halomba hordott iratok. "Talán a négyes polcon." Mondta a kopaszra borotvált fejű szerzetes, miközben maga mögé mutatott. Én meg jól teleszívtam magam porral.
Tekintetem a keskeny ablak felé téved. Alkonyodik kint. Bent mécsesek fénye lobban, szűrt homályt ad. Sóhajtva tolom vissza a tekercset, melyet épp olvasok, összeütögetve tenyereimet szabadulok meg a portól. Feladom mára, a kijárat felé indulok.
Testemre simuló öltözékem fekete, puha bőrből készült, néhol ezüsttel erősítve, melyek csak részben néznek ki díszítésnek, és gyakran csak a figyelemelterelést szolgálják. Csizmám térdig ér, ruganyos, könnyű. Felül a bőrvért alatt puha pamut inget viselek, s mindezt földig érő éjszín köpeny fedi, melynek csuklyáját most még nem húzom fejemre. A köpeny elfedi Lidércet, mely bal oldalamon függ tokjában, Farkasölőt ezúttal otthon hagytam, úgy gondolom az irattárba nem igazán járnak farkasok. Mi tagadás, vámpírokra se nagyon számítok itt a város közepén, de azért jobb, ha az ember óvatos. Lidérc nélkül egy lépést se, soha. Ezúttal Szilaj sem vár rám kint, gyalogosan érkeztem.
Csupán pillanatra torpanok meg, ahogy a benti félhomályból a kintibe lépek, tekintetem már is ösztönösen kutatja a környéket, hogy megállapodjon egy ismerős alakon. Nem, személyesen még soha nem beszéltem vele, de láttam már, tudom, hogy a városi Elithez tartozik. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, furcsa számomra, hogy itt és most. Felé lépek, két karnyújtásnyira megtorpanok.
-Szép az este.
Hangom szinte már közönyös, ahogy róla elfordítom tekintetemet, hogy arra felé fordítsam, ahol jó néhány perce a nap lebukott a horizont mögé.
avatar
Vadász
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 5
IC reag : 3
Csatlakozás dátuma : 2017. Nov. 29.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár Szer. Nov. 29, 2017 6:29 pm
Új játék: Azerion, Khaylia és Catherine


Bármennyire is haragudtam Azerionra, nem volt más választásom, mint pár nappal a nappalim tönkre vágása után küldtem neki egy üzenetet, hogy alkonyatkor várom az iráttárnál. Nem mondom, elég gyanúsan nézhettem ki, köpenyben, mondhatni állig felfegyverkezve - csak egy kard volt nálam. Na de akkor is.
A padlóm javítása még tart, Dragatta a pincében, az üzlettel is teljesen minden rendben van, szóval megengedhettem magamnak a vámpír vadászatot. Bármit is keres, nekünk kell előbb megtalálni, és eltüntetni azt a föld színéről. Vámpír ide vagy oda, nem tartom jó politikai döntésnek, hogy megöljük. Igaz, sírni sem fogok miatta, ha egyszer arra kerülne a sor.
De a legelső, hogy megtudjuk mit akar itt.
egyre türelmetlenebbül álltam, vártam és néztem, ahogy az utcák, a környék egyre jobban kiürül. Szinte már csak egy-egy kószáló, magányos férfi volt az utcákon, elvégre pont alkonyatkor értem ide, és azóta már eltelt néhány perc, így teljesen besötétedett. Azerion pedig még sehol. A vámpír se. Remélem Azerion eljön. Minden jogom meg van, hogy haragudjak rá, elvégre tönkre vágta a nappalimat. Mindenesetre tanultam ebből az esetből és az egész házban megerősítettem a padlózatot. Ha az ember hibridekkel van körülvéve mindenre fel kell készülnie.

_________________




T
I
B
E
R
I
U
S
avatar
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 32
IC reag : 30
Csatlakozás dátuma : 2017. Oct. 30.
Tartózkodási hely : Damarel
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Irattár Szer. Nov. 29, 2017 6:06 pm
A robbanáskor elpusztult régi irattár helyére épített új, melyben a birodalom, és legfőképp a város összes fontos dokumentumából őriznek másolatot.
avatar
Admin
Admin
Felhasználó profiljának megtekintése
Hozzászólások száma : 117
IC reag : 73
Csatlakozás dátuma : 2017. Apr. 08.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Irattár
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Irattár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Folyóköz :: Damarel :: Belváros-
Ugrás: